Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

Á nemzetgyűlés 247. illése IBM. jobbfelől. — Klárik Ferenc: Legyenek dolgozó polgárai a hazának!) Én csak azt kívánom, hogy azok is épugy dolgozó polgárai legyenek ennek az országnak, mint mások. (Erdélyi Aladár : Azok is ! ~ Szíjj Bálint : De addig mindig félni kell tőlük, igaza van Nagy Ernőnek ! — Nagy Ernő : Ne higyj a németnek!) Amikor tehát iiyen veszedelem fenyegeti az országot ezen társadalmi és hivatalos propaganda nyomán, akkor nem tűrhető az, hogy a honvédelmi ministeri székből, tehát felelős állásból alkotmányellenes és törvényellenes kijelentés tétessék, (Lendvai István: Ma nincs ministeri felelősség!) Ezek alapján bátor vagyok a következő interpellációt előterjeszteni az összministeriumhoz és különösen a ministeremök úrhoz. (Eedélyi Aladár: Propaganda-interpelláció! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Olvassa): 1. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy Debrecenben 1924 február 16-án Habsburg Albrecht urat, mint uralkodó királyi ház tagját, a katonai és polgári hatóságok fejei hivatalosan fogadták? 2. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a nemzeti hadseregben még ma is a régi szolgálati szabályzat van érvényben, amelynek alapján gróf Csáky honvédelmi minister szerint az 1921. évi XLVII. t. cikke! detronizált Habsburg-háznak még ma is kijár az uralkodó családot illető megkülönböztetett tiszteletadás? 3. Tudja-e a kormány s különösen a ministeremök ur, hogy gróf Csáky honvédelmi minister ur a legutóbbi ülések egyikén kijelentette,miszerint királyi ház még ma is van, csak a jogaik gyakorlása szünetel, és hogy mindaddig, amig ő lesz a honvédelmi minister, a Habsburg-ház tagjai a szolgálati szabályzat értelmében kijáró megkülönböztetett tiszteletadásban ezután is részesülni fognak? Ha mindezt tudja a kormány s különösan a ministeremök ur, akkor hajlandók-e intézkedni: 1. hogy a hivatalos Habsburg-propaganda végkép beszüntethessék ; 2. hogy az 1921 : XLVII. tc.-nek a nemzeti hadseregben is érvény szereztessék; 3. hogy Csáky gróf honvédelmi minister vagy ratifikálja törvényellenes nyilatkozatát, vagy felfogásának logikus következményekép a honvédelmi ministeri tárca éléről távozzék? (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a m mistereinek urnák. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Knaller Győző! Knaller Győző: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat a követ" líező interpellációs napon mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy Knaller képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Horváth Zoltán! Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés ! Méltóztatnak emlékezni arra, hogy Debrecen város III választókerületében 1924 február 15-ikén és 16-ikán volt a nemzetgyűlési képviselői pótválasztás. Ez alkalommal is, mint általában a mai kormányzati rendszer idejében, a presszió és a terror működött. (Szomjas Gusztáv: Titkos szavazásnál?). Sajnos, t. képviselőtársam, még a titkos szavazásnál is. (Szabó Sándor: Akkor mire jó az? — Rassay Károly: Azért jó, mert az ön programmjában volt! — Szabó Sándor: őn jobban tudja, mint én? Nem jól tudja! — Rassay Károly: Annak a programúinak alapján volt főispán! — Szilágyi Lajos: Én is emlékszem rá! — Szabó Sándor: Nem jól emlékszik a képviselő ur!) évi február hó 27-én, szerdán. 05 Elnök (menget): Csendet kérek, képviselő urak ! Horváth Zoltán: A választási napot megelőzőleg — mert ugyebár, nem lehet az titok, hogy kinek milyen a politikai felfogása — este 11 órakor parancsot kézbesítettek a debreceni Máv. fűtőház és gépjavító műhely munkásainak, hogy kéthárom napos külszolgálatra távozzanak el Debrecenből. Természetes, hogy, amikor ezt inggtudtuk, a kereskedelemügyi minister úrhoz panasszal fordultunk sürgöny utján. Ugy látszik azonban, hogy az a sürgöny nem érkezett meg, mert a kereskedelemügyi minister ur még ma sem válaszolt arra, még kevésbé akar — ugy látszik — arra itt válaszolni és intézkedni ebben az ügyben. Azt mondanom sem kell, hogy a külszolgálatra kirendelt munkások leginkább abból a kerületből valók voltak, amely kerületben választottak. A külszolgálatra kiküldött munkások kiválasztását valami Kabai nevű ur végezte. Hogy azután a presszió tovább tartson, a választás napján abban a kerületben, amelyet Kolóniának hivnak, és amelyet leginkább vasutasok lakják, és a Homokkertben, ahol szintén sok vasutas lakik, szavazatszedő küldöttségi elnöknek megtették ezt a nevezetes Kabai urat, a második szavazó körzetben, a Homokkertben pedig megtették elnökké a vasúti állomásfőnököt. Természetesen arról is gondoskodtak, hogy előre is tudják ezek a szavazni jövő vasutasok, (Pakots József: Hogy mi a menetrend!) hogy a fütőházi főnök és az állomásfőnök majd figyelemmel fogja kisérni az ő szavazásukat. Sőt azt a hirt terjesztették, (Pikier Emil: Kézjegyekkel manipulálnak! Ez a titkosság!) hogy átlátszó a szavazóboriték és hogy azonkívül más valami kézjegyet is fog a borítékokra tenni a főnök ur. Egyszóval ezeket a vasutasokat lelkileg* presszionálták. Azt is tudja Debrecenben mindenki és Hegymegi-Kiss képviselőtársam interpellálni is készül ebben a kérdésben, hogy e vasutasok közül leginkább azokat részesítették végelbánásban, akik az alapválasztásnál az ellenzéki jelöltre szavaztak! (Hegymegi-Kiss Pál: Az ón választóim közül is nagyon sokat elbocsátottak, mert rám szavaztak! —- Erdélyi Aladár: Hiszen minden jelölt ellenzéki volt!) Erre az igen t. túloldal — tisztelet a kivételnek — természetes, hogy csak cinikusan nevethet és azt mondhatja, hogy miért engedte magát presszionálni és miért nem gyakorolta jogait, meggyőződésének és felfogásának megfelelően. JSieni tudnak belehelyezkedni annak a kisembernek felfogásába, nem tudják elgondolni annak a kisembernek szorongatott helyzetét. Aki ott látja az áthelyezés rémét, a nélkülözések és szenvedések kálváriáját, buzog benne a meggyőződés, a hazafias érzés és szemben állanak ezekkel a főnöki gyötrelmek, szekirozások. Hogy ez valóban igy lehetett, erre vonatkozólag egy klasszikus bizonyíték került kezembe. Nem elég az, hogy ezek a t. megnevezett urak a választás előtt és annak lefolyása alatt lelkileg presszionálták minden megengedhetetlen módon ezeket a szegény munkásokat, hanem még utána is olyan dolgokat követtek el, amelyek megtorlás nélkül, ha van jogrend és alkotmánytisztelet ebben az országban, nem maradhatnak. A debreceni üzletvezetőség valami Pogány aláírással — nem tudom, miféle hivatalt tölt ez ott be, üzletvezető-helyettes, vagy nem tudom, micsoda más állásban van, de elég az, hogy az üzletvezetőség írását ő jegyezte és ő irta alá — a következő leiratot küldte a debreceni állomásfőnökhöz (olvassa): »Állomásfőnök Debrecenben. Hivja fel a harmadik választókerületben lakó alkalmazottait, bogy a peticiót a városháza első