Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

92 A nemzetgyűlés 231. ülése 19, kalmimk, hogy a magunk álláspontját megvédjük és kifejtsük. Ami a «második fentartást illeti, amelyet szintén bejelentettünk volt a gyorsitott törlesztéssel szemben és az annak érdekében a tervbe felvett hét és félmilliós évi összeggel szemben, ezt elejtettük azért, mert a gyorsitott törlesztés helyébe most más szisztéma lépett ; nevezetesen a kölcsön tényleges 20 éves, nem 15 éves kölcsön lesz, egy 20 év alatt amortizálandó kölcsön és a gyorsitott törlesztés érdekében fizetendő évi hozzájárulások helyébe egy törlesztési tartalékalap lehetősége lép előtérbe, abban az esetben, ha a kölcsönadó hitelezők ezt feltétlenül kívánni fogják. A magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy igyekezni fogok, hogy amennyire lehetséges, az annak idején folytatandó tárgyalásoknál ezt is elkerüljük, mert hiszen az ország elég nagy terhet vesz magára, amikor a 250 milliós kölcsön évi törlesztését és évi kamatait kell űzetnie, és az a 7 és félmillió, amelyről itt szó van, csak feleslegesen terhelné meg fizetési mérlegünket kifelé. Bár magánknak fizetnénk, mert hiszen magunknak törlesztenők gyorsabban azt a kölcsönt, mégis feleslegesen terhelné meg fizetési mérlegünket. Ezért ebből a szempontból is aggályosnak minősítem. Fontos kérdések vitattattak meg a magyar albizottság által a jelentést illetőleg. Fontosak azért, mert a jelentés ezek által a kérdések és magyarázatok által lényegesen kiegészült és tulajdonképen jobban kidomborodott az a kép, amelynek érdekében a kölcsönakciót folytattuk és amelynek érdekében ezeket a határozatokat hoztuk. Nevezetesen itt szóba került, hogy mi értendő a béke terhei alatt, mert ha azon tisztán és kizárólag a reparáeió értendő, akkor ezenfelül még egy csomó más fizetési kötelezettségünk volna más államokkal szemben a békéiből kifolyólag, mint ahogy azt például felemiitettem a jugoszláv esetben, ahol restituciókból és fegyverszüneti szerződésből kifolyólag bizonyos terhek nyomják vállunkat. Itt a határozat az, hogy a béke terhei alatt az összes terhek értendők, bármilyen címen követelik azokat Magyarországtól, kivéve a háború előtti magán- és államadósságokat, amelyek de facto nem mondhatók békekötési terheknek, amelyek fennállanak, s amelyeket megfizetnünk természetesen kötelességünk. De beleértendők ide az összes restituciók, természetbeni szállítások bármely formában, amelyeket a múltban kénytelenek voltunk adni és teljesiteni; beleértendők mindazok az okkupációs költségek, amelyek annak idején olyan riadalmat okoztak, amikor a reparációs komisszió ezekről szóló határozatát meghozta: a fegyverszüneti szerződésből folvó szállítások, beleértendők a Budapesten székelő knmissziók és az összes komisszió költségei is. Ha majd számszerűleg fogjuk látni azt a képet, hogy ez mit jelent, azt hiszem, hogy ez a reparáeió szemoontjából, különösen a kezdő években, igen csekély összeget fog jelenteni, mert többnyire ilyen terheket leszünk kénytelenek fizetni. Szóvá tette t. képviselőtársam a kereskedelmi szerződések kérdését is. Ezt a kérdést mi is szóvá tettük a magyar albizottság tárgvalásain épen azokból a szempontokból, amelyeket gróf Apponyi Albert annak idején itt felhozott és amelyek az egész magyar közgazdasági életben bizonyos aggályokat keltettek. Nevezetesen itt a magyarázatot ugy adta meg a pénzügyi 'bizottság, — mert a határozatban, illetőleg a jelentésben annak idején az volt, hogy 14. évi január hó 30-án, szerdán. Magyarország szomszédaival fog kereskedelmi szerződéseket kötni, — hogy ez alatt nem érti csak a szomszédokat, hanem Magyarország kereskedelmi szerződéseket fog kötni mindazokkal az államokkal, amelyekkel olyan jelentős kereskedelmi forgalma van, hogy ilyen szerződések kötése kívánatos és érdeke az országnak. De ezenfelül leszögezni kívántam a határozatokban, illetőleg a jegyzőkönyvekben, hogy ezeket a szerződéseket Magyar-,,, ország tisztán és kizárólag saját érdekeinek megfelelően kötheti és fogja megkötni. (Helyes a jobboldalon.) ' Ebben a tekintetben se mim i kétség nincs és nem lehet, Magyarországnak itt teljesen szabad keze van, ^ autonóm tarifát csinálhat, olyat, amilyet saját érdekeinek megfelelőnek talál és ennek megfelelően szerződhet mindazokkal az államokkal, amely államokkal szerződni érdekében állónak tartja. (Helyeslés a jobboldalon.) Kötelességemnek tartottam továbbá szóvátenni a jegybank kérdésénél a gazdáknak' azt a

r kívánságát, hogy ne csak három hónapi váltók legyenek leszámítolhatok, hanem a mezőgazdasági érdekeknek megfelelően hosszabb lejáratú váltók is. (Helyeslés jobbfelöl.) És különösen kívántam, hogy a hat hónapi idő legalább e tekintetben koncedáltassék. (Halljuk ! Halljuk! Zaj balfelől.) Határozatba ment az, hogy a kiküldendő pénzügyi bizottság, amelynek feladata az lesz, hogy itt a helyszínén a budget kérdését a magyar kormánnyal letárgyalja, egyúttal a jegybank alapszabályait is újból tárgyalás anyagává fogja tenni épen abból a szempontból, hogy Magyarország mezőgazdasági érdekei megfelelőleg figyelembe vehetők legyenek. (Élénk helyeslés és taps jobb felől és a középen. — Eckhardt Tibor: Még nincs meg! Korai a taps! — Felkiáltások jobbfelől: Ne legyen olyan pesszimista ! — Elnök csenget.) Kérem, én azt hiszem, eddig többet nem tehettünk, azt is meg fogjuk tenni s azt hiszem, t. képviselőtársam is helyeselni fog, ha e tekintetben sikerre visszük az ügyet. T. Nemzetgyűlés! Végeredményben az igy megállapított terv — tehát az I. és II. számú protokollum, jegyzőkönyv, a pénzügyi bizottság jelentése — az összes jelenvolt tagok által egyhangúlag fogadtatott el azzal a hozzáadással, hogy amennyiben a reparációs komisszió határozata után esetleg még valami tárgyalásra volna szükség, maguk ezek a jegyzőkönyvek és ez a jelentés, mint végleges terv, szóvá többé nem tehetők és módosítások alá nem vonhatók. (Helyeslés jobbfelől.) Ugy hogy e tekintetben az összes jelenvolt államok képviselői leszögezték magukat. Én tehát ezt a tervet véglegesnek kell hogy tekintsem. Nem mondom ezzel, hogy biztosan megjósolhatom, hogy a reparációs komisszió határozata ennek megfelelő lesz. A magam részéről is teljesen osztozom t. képviselőtársamnak abban a felfogásában, hogy ha a Népszövetség előtt, tehát egy igen fontos nemzetközi fórum előtt az illetékes államok képviselői és meghatalmazottjai egy álláspont mellett magukat leszögezik, akkor nem valószínű és nem várható, hogy a reparációs bizottságban ugyanazon államoknak, bár esetleg más képviselői, más álláspontot foglaljanak el. Kizárva azonban soha sincs ez, mivel a reparációs komisszió a maga részéről szuverén testületnek tekinti magát, amely nem tranzigál, amely nem alkuszik, amely nem áll szóba senkivel, hanem a maga részéről legjobb meggyőző»