Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

A nemzetgyűlés 231. ülése 192 dése szerint keresi az igazságot. Ezért én, t. Nemzetgyűlés, e felfogásra való tekintettel nem akarok jóslatokba bocsátkozni, azt illetőleg, hogy milyen lesz a reparáeiós bizottság hatá­rozata, egyben azonban bizom, és ez az, hogy ha a Népszövetség előtt az összes e tekintetben je­lentős szerepet játsző államok — a nagyhatal­mak és a kishaialmak — leszög'ezték magukat, akkor ezt a kérdést ujabb nehézségek ellenére is, amelyek felmerülhetnek, mégis megfelelő módon dűlőre fogjuk vinni s végeredményben ez csak egy intermezzo lehet, amely rövid ideig tart. T. Nemzetgyűlés! A szerződéseknek, illető­leg megegyezéseknek és határozatoknak alá­írása a reparáeiós bizottság határozata után Genfben fog megtörténni. A terv azután az, hogy a Népszövetség — ugy ahogy ez jelentésé­ben és a protokollumokban is foglaltatik — a pénzügyi bizottság tagjait Budapestre küldi, hogy a. kidolgozott terv keretein belül velünk együtt a budget kérdését megvitassa és a ma­gyar kormánnyal együtt a szanálási program­mot két és fél évre megállapitsa. Ezen idő után leszek abban a helyzetben, hogy a nemzetgyűlés elé léphessek azon törvényjavaslatokkal, ame­lyek a nemzetgyűlés jóváhagyását igénylik, nevezetesen magát a kétéves pénzügyi program­mot és azokat a felhatalmazási javaslatokat, amelyek nélkül az egész szanálás keresztül­vihetetlen volna és amelyek feltételképen tű­zettek ki arra, hogy a Népszövetség segédkezet nyújtson a kölcsönfelvételhez. Azokat az előkészítő lépéseket, amelyekre t. képviselőtársam — a belső kölcsön, a Jegy­bank felállítása és az átmeneti hitelkérdések rendezése tekintetében — mondom, ezeket az eíőkészitő lépéseket is végeredményben effektí­vekké csak a Népszövetség pénzügyi bizottságá­nak budapesti tárgyalásai után tehetjük, tehát ugyanabban az időben, amikor a törvényhozás elé fogjuk terjeszteni a felhatalmazásokról és a pénzÜRyi programmról szóló javaslatainkat. A tárgyalások a külföldi tőkecsoportokkal, hogy a 250 milliós aranykölcsönt felvehessük, termé­szetszerűleg szintén csak akkor vehetik kezdetü­ket, ha a kérdés formális részei már elintézést nyertek, nevezetesen, ha az összes határozatok, amelyeket citálni voltam bátor, már megho­zattak, s ha továbbmenőleg azok az előkészítő lépések is a Jegybank és a belső kölcsön tekin­tetében annyira előrehaladtak, hogy a siker reményével kecsegtetnek. Nem is volna helyes, ha a magyar kormány ezek előtt akarna a kül­földi tőkecsoportokkal pénzügyi tárgyalásokat folytatni, mert hiszen nem perfektuált szerző­dések, nem perfektuált határozatok és nem perfektuált belső tervek, szándékok, lépések, idejében a sikerre való reménnyel alig lehetne megkezdeni a tárgyalást. Ezekben voltam bátor röviden és pragma­tikusan beszámolni az egész ügyről. Kérem a mélyen tisztelt Nemzegyülést, méltóztassék, egyelőre határozathozatalát, illetőleg vélemé­Hitelesitették : Halász Móric s. k. naplôbirâlâ'bi í. évi január hó 30-án, szerdán. 93 nyét felfüggeszteni abban a tekintetben, hogy a magyar kormány ez akciójával helyesen járt-e el vagy sem. Kérem, tartsuk fenn ezt a vitát arra az időre, amikor a kormány a mag-a részéről határozott^ javaslatokkal fog a nemzet­gyűlés elé lépni. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen. Zaj balfelöl.) Én meg vagyok róla győződve, (Lendvai István a teremből távozó­ban : Ez a független Magyarország ! — Élénk derültség és felkiáltások jobbfelől: Be van rúgva!), hogy a nemzet érdekében ez így sike­res lépés lesz, ha sor kerül arra, hogy a most már nézetem szerint befejezéséhez közeledő akció tényleg azokon az alapokon, amelyeken megindult, be is fejeződik. Meggyőződésem, hogy ezzel az országnak nagy szolgálatot tet­tünk, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.), mert meg­adtuk lehetőségét annak, hogy ez a nemzet gazdasági és pénzügyi téren újra ébredjen, újra éledjen, rekonstruálja, megerősíthesse belső életét s ez alapon visszaszerezhesse poli­tikai életének nyugalmát is, amelyre oly nagy szükségünk van. (Hosszantartó helyeslés, éljen­zés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Biró Pál képviselő ur kivan nyilat­kozni. Biró Pál: Tisztelt Nemzetgyűlés! Az igen tisztelt ministerelnök ur válaszát mély tiszte­lettel, köszönettel és megnyugvással veszem tudomásul. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak a minister­elnök urnák Biró Pál képviselő ur interpellá­ciójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a kép­viselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A Ház a választ tudomásul veszi. Ki a következő in­terpelláló? Forgács Miklós jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: Tekintettel az idő előrehala­dottságára kérem, hogy interpellációmat # leg­közelebb mondhassam el. (Felkiáltások jobb­felől: Megadjuk! Megadjuk!) Elnök: A Ház az engedélyt megadja! Ki a következő interpelláló I Forgács Miklós jegyző : Baticz Gyula ! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, az inter­pelláció töröltetik. Ki a következő interpelláló? Forgács Miklós jegyző: Horváth Zoltán! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, inter­pellációja töröltetik. Több interpelláció nem lévén, hátra van még a mai ülés jegyzőköny­vének hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szí­veskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van valakinek észrevétele a jeg3 r­zőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, azt hitele­sítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 9 óra 45 perckor.) Dénes István s. k. igi tagok. ä» ••

Next

/
Thumbnails
Contents