Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

A nertizetgyüíés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán. 87 Eőri-Szabó Dezső : Január 21-én az összes lapokban megjelent a rendőrségnek az a kommü­nikéje, hogy a rendőrség intézkedett Esküit La­jos elmeállapotának megvizsgálása iránt, hogy vájjon íiem súlyos lelki depresszió hatása alatt vádolta-e meg azokat a politikusokat, akik az ő lefoglalt dossier-jában szerepelnek. Én csak az ellen tiltakozom, hogy az ügy koronatanúját a bolondok házába vigyék. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Odavaló!) Vigyék a biróság elé és mossák egyszer tisztára ezt a dolgot. (Nag?/ zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e az igazságügyminister urnák Eőri-Szabó képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Élénk éljenzés és taps a jobbolda­lon és a középen.) A Ház a választ tudomásul veszi. (Egy hang jobbfelöl: Ez az erkölcsi Ítélet!) Ki a következő interpelláló ? Forgács Miklós jegyző: Csik József! Csik József: Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy interpellációmat más alkalommal mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: A Ház az engedélyt megadja. Ki a következő interpelláló ? Forgács Miklós jegyző : Farkas Tibor! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! (Felkiáltá­sok jobbfelöl : Megadjuk!) Ne adjanak meg ne­kem semmit, hanem adják meg azt a nyugodt meggyőződést, hogy én nyugodtan vallhassam azt, hogy a többségi párt megtesz mindent, hogy gazdasági ügyekben az ország gazdasági vezetése olyan szakértő kezekbe legyen letéve, hogy Magyar­ország gazdasági ügyei és pénzügyei semmiféle kivánni valót ne hagyjanak hátra, akkor ezt az engedélyt nem is veszem igénybe, mert én semmi­féle kérdéssel akkor a kormányt nem molesztálom, Interpellációm szövege a következő (olvassa): »Interpelláció a közélelmezésügyi minister úrhoz.« (Lendvai István a padot veri. — Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon ! Rendre ! Rendre ! — B. Podmaniczky Endre : Menjen ki a piacra !) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak ! T. Nemzetgyűlés ! Minthogy Lendvai István kép­viselő úrral szemben az enyhébb fokozatú elnöki megintéseket hiába foganatosítottam, javaslatot teszek a t. Háznak : méltóztassék Lendvai István képviselő urat folytonos rendzavarásáért a men­telmi bizottsághoz utasitani azzal, hogy a bizott­ság jelentését 24 óra alatt tegye meg, Méltóz­tatik javaslatomat elfogadni ? (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Kimondom tehát azt a határozatot, hogy a Ház Lendvai képviselő urat a mentelmi bizottsághoz utasitja, a mentelmi bizottságot pedig felhívja, hogy 24 óra alatt tegye meg jelentését. Kérem a képviselő urat, méltóztassék foly­tatni. (B. Podmaniczky Endre : Majd megvizs­gáljuk elmebeli állapotát.) Farkas Tibor (továbbolvassa) : »Biztositva van-e a közellátásban részesülők lisziszükséglete Leszállitotta-e a kormány a svájci kormánynak eladott búzát ? Hány métermázsa gabona felett rendelkezik a kormány I A gabonaexporttal kapcsolatban mennyi ide­gen valutát bocsátott a közélelmezésügyi minister ur a^ pénzügyminister ur rendelkezésére? Haj­landó-e a közélelmezésügyi minister ur részletesen nyilatkozni arról a kölcsön- vagy előlegügyletről, mely a malmok, egy külföldi érdekeltség és a kormány között létrejött; esetleg megbeszélés tárgyát képezi? Milyen előnyök származnak ebből az egyes érdekeltekre és mekkora áldozatok elle­nében? (Zaj.) Nem károsult-e a gazdaközönség? Miért nem hajlandó a kormány a gabonakivitelt teljesen szabaddá tenni, amikor nyilvánvaló, hogy a magyar mezőgazdaságnak elsőrangú jogos ér­deke az, hogy a tervbe vett rekonstrukció mun­kájában nemes valutával résztvehessen és az átmeneti időben a pénzügyminister ur által be­jelentett ujabb infláció ellen megfelelően véde­kezhessen? T. Nemzetgyűlés! Ebben az interpellációban tulajdonképen összefoglaltam mindent, amire feleletet várok; bővebb indokolást szükségesnek nem tartok. Ezt a kérdést már két izben hoztam a nemzetgyűlés elé. Egy izben kaptam is rá vá­laszt, amely azonban a malmoknak nyújtott hitel rejtélyeit nem fedte fel. A közélelmezési minister ur azt mondta, hogy erre nézve nem tud nyilat­kozni, mert ez nem az ő szakmája, Másodízben az összkorniányhoz intéztem kér­dést, amikor ugyancsak a gabonakivitel kérdésé­ről volt szó. Ezt a kérdést most mégegyszer ide­hozom, mert aktuálisnak, fontosnak tartom, min­den esetre érdemesebbnek, minthogy személyes ügyekben, mint a vadak verekedjünk egymással. (Ugy van! ügy van!) A nemzetgyűlésnek nem­csak a törvényalkotás, hanem a kormány ellen­őrzése is célja, a kormány ellenőrzését pedig nem tudjuk eszközölni, sőt meg sem kísérelhetjük, ha a megfelelő adatok birtokába nem jutunk. Elnök: A közélelmezésügyi minister ur jelen nem lévén, az interpelláció kiadatik a közélel­mezésügyi minister urnák. Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfog­lalni. Ki a következő interpelláló ? Forgács Miklós jegyző : Biró Pál ! (Halljuk ! Halljak! jobbfelöl.) Biró Pál: T. Nemzetgyűlés! Az ország köz­véleménye osztatlan, mondhatnám aggódó figye­lemmel kisérte azokat a tárgyalásokat, amelye­ket a ministerelnök ur és a pénzügyminister ur a Nemzetek Szövetségének Tanácsával a külföldi kölcsön és az azzal összefüggő szanálási programm tárgyában most Londonban lefolytattak. Ez ter­mészetes is, mert kétségtelen, hogy ezek a meg­állapodások és az ezek kapcsán foganatosítandó rendszabályok az ország sorsára a legközelebbi évtizedekre döntő kihatással lesznek (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és a nemzetgyűlésre már a közeli hetekben az a súlyos felelősséggel járó feladat fog hárulni, hogy döntsön a tekintet­ben, hogy ezeket a megállapodásokat elfogadja-e vagy sem, s hogy megadja-e a kormánynak az elfogadással járó felhatalmazásokat, amelyek s ezt nyíltan meg lehet vallani — olyan messze­menőek, hogy azoknak bármely kormány részére való megajánlása csak egy ellenségei által pusz­tulásra szánt nemzet élni- és dolgozni akarásából és ujrafelemelési vágyából fakadnak. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) A legkomolyabb elhatározá­sok előtt állunk s ezért méltán apellálhatott a ministerelnök ur hazaérkezte után a sajtó utján az ország közvéleményéhez, megfontolt higgadt­ságot kérve. De ennek az erkölcsi komolyságnak megvan a. maga nélkülözhetetlen előfeltétele is, s ez a. problémának mélyreható, tökéletes, nemcsak az általánosságig terjedő, hanem a részleteket is felölelő ismerete. Ha azokra a felszólalásokra gondolok, amelyek az indemnitási vitában a t. túloldalról a külföldi kölcsönnel összefüggésben elhangzottak, ugy általánosságban megállapít­hatom, hogy az azokban kifejezésre juttatott pesszimizmus nem ritkán a megállapodási ter-

Next

/
Thumbnails
Contents