Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

8ê A nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán. vezet lényegének nem tökéletes ismeretéből eredt. (Eckhardt Tibor: Ki az oka ennek?) Igaz, hogy a jegyzőkönyvek és a pénzügyi bizottság jelentésének szövegei teljes egészükben közöltettek és a ministerelnök ur a nemzetgyűlés január 8-iki ülésén ezeket a jegyzékeket közelebbi kommentárokkal el is látta, mégis sok szuppozicióra, hihetőleg téves feltevésekre adtak alkalmat, mert egyrészt a diplomáciai nyelven megfogalmazott iratok sokszor homályosaknak látszanak, másrészt olyan gazdasági vonatkozásokra utalnak, hogy kellő tárgyismeret hijján könnyen hamis következtetések vonhatók le. Hozzájárul ehhez, hogy addig, amig a tárgyalások véglegesen befejezve nincsenek, a nyilvánosság előtt nem is lehet, néni is szabad többet mondani, mint amennyi a további tárgyalások sikerét nem veszélyezteti, és addig, amig a tárgyalások végleges eredménye nem ismeretes, nem is látszik célszerűnek és helyesnek az egyes részletkérdések tisztázása és a végleges állásfoglalás. Ezért tűrte a többségi párt nyugodt lelkiismerettel az egyes ellenzéki t. szónokok szemrehányását abban a tekintetben, hogy a nemzetgyűlésén tulajdonképen csak az ellenzék beszél. Méltóztassanak elhinni, hogy épen a külföldi kölcsön kérdésének némelyek részéről való beállításával szemben könnyű és hálás feladat lett volna polémiákba bocsátkoznunk, különösen a gazdasági és pénzügyi vonatkozású kérdésekben olyanoknak, akik ilyen kérdésekkel foglalkozni szoktak. Nem tettük ezt azért, mert a diszkussziókban csak teljesen felkészülten kivánunk résztvenni akkor, amikor a vonatkozó vitának és az elhatározásoknak ideje elkövetkezik. A most lefolytatott londoni tárgyalások a. kölcsönügy kérdését a hivatalos jelentések szerint döntő stádiumába hozták. Még csak a reparáeiós bizottság határozata hiányzik, de joggal tételezhető fel, hogyha a nagy és kis hatalmak összes mérvadó képviselői az egyik bizottságban valamely tárgyra vonatkozólag megegyeztek, akkor ugyanabban a tárgyban ugyanazoknak a hatalmaknak a képviselői egy másik bizottságban nem fogják őket dezavuálni. így a londoni megállapodások véglegeseknek tekinthetők, s a nemzetgyűlés méltán kívánhatja, hogy azok mibenlétéről mielőbb tájékozást szerezzen. Interpellációmnak tehát ez az egyetlen célja. Mégis méltóztassannak megengedni, hogy mielőtt azt felolvasnám, a kérdéshez egy és más reflexiókat fűzhessek. Teszem pedig ezt anélkül, hogy a problémában túlságosan el akarnék mélyedni azért, nehogy az országban az a vélemény alakuljon ki, mintha a nemzetgyűlésben a külföldi kölcsönnek és szanálási programmnak csak ellenzői volnának. A külföldi kölcsön ellenzőinek egyik érve az, hogy ilyenre szükség nincs, a csonka ország elég gazdag ahhoz, hogy pénzügyi egyensiílyát idegen segitség nélkül, saját erejéből is helyreállíthassa. Bármennyire is bizzam országunk természetes erejében, ilyen optimizmusban nem szabad ringatni magunkat. Még csak elméletileg sem fogadhatom el, hogy ezt egy heroikus erőkifejtéssel el lehetne érni, már csak azért sem, mert azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a budget-egyensúly — bármely adószolgálta trnánj^okat rónánk is magunkra — egy csapásra el nem érhető. Hiszen azt a két és fél éves időszakot is, amely alatt a hiányt ki kell egyenlitenünk, joggal tartjuk rövidnek és túl nagy erőfeszítéseket igénylőnek. (Zsirkay János: Jól olvas! — Szeder Ferenc: Nagyszerű felolvasás! — Erődi-Harrach Tihamér: Ez komoly beszéd! — Zsirkay János: Nem szabad olvasni a beszédet! — (Zaj és felkiáltások jobb felől: Ízléstelenség! Tüz!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak ! (Zsirkay János: Nem szabad olvasni a beszédet! —ErődiHarrach Tihamér: Ez a komoly kritika 1 Ez a komoly közgazdasági hozzászólás ? — B. Podmaniczky Endre: Az nj elnök!) Zsirkay János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az elnöki jogkörbe ne avatkozzék! (Helyeslés jobbfelől.) Biró Pál: Amig pedig a budget-egyensúly helyreállitva nincs, akár természetes módon, akár hitel igénybevételével, nem képzelhető el a pénz stabilizációja sem, mert hiába állitanánk fel egy fedezett jegykibocsátásra alapított jegybankot, az értékmérőt a budgethiáuy labilissá tenné és a fedezetlen jegykibocsátás kényszere mégis csak beállana. Ez az ország... (Zsirkay János: Jól olvas! — Nánássy Andor: Ha nem tetszik, eredj ki! — Berki Gyula: Tüzes közbeszóló! — Zsirkay János: Jól olvas! Elnök: Csendet kérekBiró Pál: Ez az ország mobiltőkében mindig szegény volt és a gazdasági élet egyensúly ózott ságához Nagy-Magyarországon is mindig hozzátartozott a külföldi tőke, akár állami, akár magángazdasági vonatkozásban ! (Ugy van! jobb felől.) És ha Gömbös igen t. képviselőtársam a budgetvita alkalmával a 250 milliós külföldi kölcsönnel szembeállította a magyar gabonatermésnek és a széntermelésnek együttvéve sokszázmilliós termelési értékét, ugy ez még nem bizonyítja az ellenkezőnek helyességét. T. képviselőtársam nyilván elvétette a dolgot ott, hogy a nemzeti vagyon egy tekintélyes részét az állam által igénybevehetőnek vélte, holott kétségtelen, hogy ennek a nagy termelési értéknek legnagyobb része, általában mintegy 85%-a az illető magángazdaságok nélkülözhetetlen forgótőkéje, amely ha általában akár csak elméletileg is, a rendeltetésétől elvonatnék, megszűnnék a termelési lehetőség (Ugy van! jobbfelöl.) és a rákövetkező évben se gabonatermés, se széntermelés lehetséges nem volna, (Ugy van ! jobbfelől. — Gaal Gaston : Csak bizza mireánk !) csak a fenmaradó 15 százaléknak egy csekélyebb része, amely a földjáradék, a tőkekamat és a vállalkozói nyereség levonása után fenmarad, jöhet számításba, mint a nemzeti jövedelemnek tőkésíthető és az állam javára is tőkésithető része. (Ugy van! jobbfelől.) A szanálási propramin ellenzőinek további érve gazdaságpolitikai természetű és különösen a pénzügyi bizottsági jelentés ominózus 9. §-a ellen irányul. Mint a magyar ipari élet egyik szerény képviselője, csak örömmel fogadhattam az egész közvélemény ösztönös felzúdulását az ebbe a szakaszba belemagyarázható tendencia ellen legnagyobb hálával lehetek eltelve gróf Apponyi Albert iránt (Éljenzés.), aki akkor olyan ékes meggyőződéssel fejtette ki, hogy a magyar ipar a nemzezi kultúrának egyik erős és nélkülözhetetlen * fegyvertársa. De a gazdaságpolitikai kérdések is hovatovább tisztázódnak és kétségtelen, hogy a szanálási Programm kereskedelempolitikai önrendelkezésünket nem köti meg. Friedrich igen t. képviselő ur azt vélte a megállapodásokból kiolvasni, hogy ezután egyes államokkal külön kereskedelelmi szerződéseket nem fogunk köthetni, hanem csak az összeséggel együtt, holott ilyesmiről sehol nincsen szó, de nem is lehet, mert hiszen épen az ellenkezője volna ez a világ ezidőszerinti kereskedelempolitikai törekvéseinek és felfogásának. (Ugy van! jobbfelől.) Ebbe a tárgyba sem kivánok jobban elmélyedni, csak leszegezem azt az álláspontomat, hogyha feltevésemmel szemben a megállapodások kereskedelem- és gazdaságpolitikai lekötöttséget