Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

78 A nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán. hogy önnek ez már megvan, további kiegészítésre nem tarthat semmiféle igényt. Vagy ha van neki egy hódja, azt mondják neki: Igen, rendben van, két hold a tipiis, egy holddal még kiegészíthető az ingatlana, birtoka. Noha a szakasz és a harmadik pont semmi különbséget sem tesz, a tárgyaló-bizottságok és az Országos Földbirtokrendező Biróság még is különbséget tesznek a törpebirtok és a kisbirtok kiegészítése között. Minthogy a törvényben ez nincs benne, hogy ez a törvényellenes és jogellenes praxis megszüntethető legyen, nézetem szerint magyarázati szabályt kell beiktatni a törvénybe, ki kell mondani, hogy a törpebirtokosnak is ugyanazon szabályok szerint és ugyanazon mértékig van meg a kiegészítési joga, mint a kisbirtokosnak, annak a kisbirtokosnak tudniillik, aki vagy a törvény maximumán maradt alul, vagy a helyi birtoktipus maximumán. Mert ha a kisbirtokosnak van négy holdja s birtoktipusnak megállapitottak hét holdat, neki joga van kiegészitésre három holdig. Ez rendben van, de ugyanilyen joga van a törvény szerint annak is, akinek három holdja van, annak is, akinek két holdja van. Tehát ezek birtokát is hét holdig lehet kiegészíteni, mert a törvény azt rendeli, hogy a kis családi birtok mértékéig való kiegészitésre egyformán jogosult a törpebirtokos és a kisbirtokos. Ennélfogva, minthogy a bíróságok és a tárgyalóbizottságok gyakorlata attól, amit a törvény rendel, in praxi eltér, szükség van arra, — mert ez most már uzussá, szokásjoggá vált, —- hogy a törvényhozás ezt a törvényt helyesen magyarázza. Módot kell találnia a t. nemzetgyűlésnek arra, hogy ezek az anomáliák megszüntettes seriek, hogy ennek a törvényellenes gyakorlatnak vége vettessék és hogy a nagy elkeseredésnek is elejét vegyük, (Mándy Sámuel: Téves, amit mond!) mert hiszen kint az életben az igénylők között minden községben, mindenütt, ahol a földreformot végrehajtják, igen nagy elégedetlenség mutatkozik amiatt, hogy szinte megcsalják, szinte becsapják őket. Amikor ugyanis a törvényre hivatkozva, azt mondják az illetők, hogy nekik a törvény 2. $-ának 3. pontja szerint mint törpebirtokosoknak törpebirtokuk kiegészitésére van joguk, kis családi birtokká, és elutasítják őket azzal, hogy már van törpebirtokuk, tehát nem jár semmi, méltóztassanak elképzelni, hogy a törvény és gyakorlat között lévő eme diszharmóniát hogyan fogják fel az illető érdekeltek. Határozottan beleütközik ez a gyakorlat, mely különbséget tesz a kiegészítés tekintetében, a 2. § harmadik pontjába, mert ezen fordul meg az egész földreformkérdés. Mondhatom a t. földművelésügyi minister urnák, — én gyakorlatból, praxisból tudom, mert hiszen igen sok ilyen eljárást végigcsináltam, — hogy valóságos kínszenvedés harcolni a törvényért, a törvény értelméért. Mindenütt kivétel nélkül ezt találja az ember, hiszen méltóztatik tudni, hogy hogy vannak ezek a tárgyalóbizottságok összeállítva. Ott a ,köz; ség szakértőjén és még esetleg az előljárósági tagon kivül az igénylőnek senki pártfogója a világon nincs. Voltam már talán húsz esetben ilyen tárgyaláson, végigvezettem már ilyen földreformeljárást és láttam, hogy a tárgyalóbizottság elnöke, a kirendelt, kiküldött királyi biró, a mellette levő uradalmi szakértő, — az természetes, attól nem is veszem rossz néven — de azután a földmivelésügyi minister ur kiküldöttje is, akit jó szándékkal küldenek ki és a gazdasági felügyelők valósággal tigriskörmökkel harcolnak az uradalom mellett, (Mándy Sámuel : Hamis beállitás ! — Östör József: Nem áll ! Nem igy van!) De igy van ! ön az uradalmak képviselője, nagyon természetes tehát, hogy most is az uradalmak mellett foglal állást. Ezt a jogát sohasem vonom kétségbe, de bocsánatot kérek, mindenki ezt tapasztalja és én is végigcsináltam egynéhány eljárást, többet, mint ön és mindig ezt tapasztaltam. De hiszen ez természetes is, mert ma még mindig uralkodik az a rendszer, hogy ott vannak szállva az uradalomban, ott vadásznak, lakomáznak; nem lehet az ember szemét bekötni, ez igy van és a minister ur talán csak jobban tudja, mint én, hogy ez igy van. (Szijj Bálint : Ez igaz !) Épen azért, mert ezen az egy törvényhelyen fordul meg az, hogy legyen-e becsületes, tisztességes földreform, vagy ne legyen, hogy valóban legyen-e reális földbirtokreform, vagy ne legyen, szükséges, hogy a törvényhozás a szavát hallassa, értelmezze a törvényt és kimondja, ami az én célom volt, t. i. hogy a törpebirtokost és kisbirtokost, amelyik nem éri el a helyi nagyságú méretet, hozzájuttassam ahoz, hogy megkapja az egy család eltartására alkalmas és elégséges területet és megmagyarázzam neked, aki alkalmazott biróság vagy, hogy nekem az a szándékom, hogy nem teszek különbséget sem törpebirtokos, sem kisbirtokos között és nem tűröm, hogy azon a címen, hog*y valakinek megvan már a törpebirtoka, az mondassék : nincs jogod a kisbirtok kiegészítéséhez, amikor homlokegyenest ellenkezőképen rendeli a törvény. Hiszen, ha nem is lenne a hátunk mögött egy birói praxis, olyan világosan beszél a törvény, hogy az én módositó indítványomra nincs is szükség, minthogy azonban már van egy abuzus, van egy praxis, egy joggyakorlat, ezzel a joggyakorlattal szemben kénytelenek vagyunk a jogmagyarázat terére lépni és egy interpretáció autentikával véget vetni ennek a káros visszaélő gyakorlatnak, amely gyakorlat egyenesen arra tendál, hogy a földreform kérdését lehetetlenné, megoldhatatlanná tegye. Ezért bátor vagyok a következő indítványt tenni : Indítványozóin, hogy a 3. § negyedik pontja után a következő uj 5. pont vétessék fel: a törvény 2. §-ának 3. pontja helyesen ugy értelmezendő, hogy ha a törpe birtok kiegészítésére sor kerül, a kiegészítés mindenkor ugyanazon szabályok szerint és ugyanazon mértékig történjék, mint a kisbirtok kiegészítése. (Helyeslés a baloldalon.) Ezzel a régi 5. és 6. pont száma eggyel nagyobbodik. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Forgács Miklós jegyző : Létay Ern» ! Létay Ernő : Én az 5. §-hoz kivánok szólni. Elnök : A képviselő ur Kupert Rezső képviselő ur indítványához óhajt szólná ? Létay Ernő : Nem, az 5. Sí-hoz. Elnök : Gaal Gaston képviselő ur Eupert Rezső képviselő ur indítványához kivan szólni. Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! Amikor annak idején az 1920 : XXXVI. tcikket elfogadtam, elfogadtam azzal az intencióval ós azzal az erős meggyőződéssel, hogy erre a földreformra szükség van, szükség van pedig főként és leginkább azoknak szempontjából, il'etőleg azoknak az érdekelteknek megfelelő földhözjuttatására, akik a törvénynek 1., 2. és 3. pontjában vannak felsorolva. Abból sem csináltam soha sem titkot, hogy én az első és