Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

A nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán. 79 második szakasznál is fontosabbnak tartom a harmadikat, mely egy megélhetésre képtelen földproletariátust teremt ebben az országban, ellenben) nem erősiti meg a megélhetésre és fejlődésre képes, életerős kisgazda osztályt. Ilyen földreformra a magam részéről soha sem vagyok kapható. Teljes mértékben elismerem annak a jogosultságát, hogy a mai roppant nehéz viszonyok között, amikor a föld birtoklása bizonyos konjunkturális eredményekkel jár, ne feledkezzék meg a törvény végrehajtása arról a földmives kategóriáról sem, amely a 2. § első és második pontjában van felsorolva, vagyis a földnélküli hadirokkantakról, hadiözvegyekről, földnélküli mezőgazdasági munkásokról, cselédségről stb. Azonban ennek a törvényjavaslatnak igazi hatását, igazi erejét, igazi jótékony hatását nem ezen a vonalon vártam, mert hiszen meg vagyok róla győződve, hogy amint bekövetkezik a gazdasági krizis, ezeket az anyagi erők hijján egy, két, három holdhoz juttatott, úgynevezett törpebirtokosokat el fogja söpörni a krizis szele és az a földbirtok, amelyet most nagy áldozatok árán ezeknek adunk, valóságos futóhomokká fog válni és potom pénzen fog igen sok esetben nem kivánatos elemek kezébe kerülni. Amilyen mértékben él bennem ez az aggodalom, olyan mértékben kétségtelennek tartom azt is, hogy azért a mai viszonyok között, amikor egy hold föld birtoklása egy családon borzasztó sokat segíthet, szociális szempontból az első és második kategóriába esőknek lehetőséges kielégítése is lehet jótékony és üdvös hatású. A súlypont azonban nem ezeken, hanem azokon van, akik a harmadik szakaszban soroltatnak fel s már eddig is, életképes, vagyoni és mezőgazdasági tudással és erővel rendelkező kisgazdákon. Őszintén megvallom, hogy nagy csalódás ért engem a földreform végrehajtása során, amikor azt láttam, hogy a többi pontokba foglalt kategóriák és érdekeltek a lehetőséghez képest tömegesen kielégíttetnek, ellenben épen az az erős, a kisgazda-osztály, melynek megerősítése, felépítése, sőt szaporítása szerintem mégis egyetemes, sőt agrárius érdekmég a nagybirtoknak is érdeke, a lehető legmostohább módon kerül Jcî a földbirtokreform áldásaiból. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kikerülnek pedig azért mostohán, mert a legtöbb esetben az úgynevezett átlagos birtokkategória, az egy család megélhetésére szükséges 6—8—10 hold földeeskéje már úgyis megvan az illetőnek és akkor a tárgyaló biró azt mondja : »Neked úgyis megvan a megfelelő földed« ; nincs azonban tekintettel arra, hogy abban a családban nincs-e 4—5 életerős fin, akik uj életerős gazdacsaládokat alapithatnak. A biró sablon szerint jár el és azt mondja, hogy az illetőnek megvan a földje, nem juthat neki föld s inkább egyebeknek osztja ki ós nem ezt az erős kisbirtokososztályt iparkodik erősíteni és szaporitaui. Magam is tapasztaltam, — nem annyira a magam járásában, ahol egy igazán kiváló biró működött, amilyet én sokat kívánok ennek az országnak, aki a lehető legnagyobb megelégedéssel oldotta meg a kérdést, úgyhogy a munkája után ugyszólva mindenki megnyugodva, megelégedetten távozott, — mondom, nem annyira az én járásomban tapasztaltam, hanem más kerületekből hallottam, tényleg megtörténtek azok az esetek, amelyeket Rupert t. képviselőtársam felhozott, hogy a törpebirtokost az eredeti törvény intenciója ellenére egyszerűen elütötték attól, hogy a birtokát kiegészíthesse legalább az ott kiszámított átlagos kisbirtokra is. Ezt én a magam részéről végzetes hibának tartom, és igazán nagyon sajnálom, hogy a novella szerkesztői ebben az irányban nem tartották szükségesnek világosan intézkedni. (Az elnöki széket Pesíhy Pál foglalja el.) Én Rupert képviselőtársam inditványáí, amely ezen a bajon segíteni kivan, nagyon helyeslem. A földbirtokreform legegészségesebb gondolata az, ami ott kifejezést nyert ; mert az a cél, — újólag is hangoztatom — hogy azt a gyökeret, amelyet az agrár-ideál eddig csak nagybirtokokon, középbirtokokon és aránylag gyenge és kevésszámú kisbirtokokon keresztül eresztett az ország földjébe, — ezt a gyökeret, ha eddig ezerágú volt, százezer ágúvá tegyük, mert erőt csak akkor fog tudni mutatni a magyar agrártábor, ha annak kellő fundamentuma a földben gyökerező, a földből élő kisbirtokososztály, az öntudatos gazda minél több lesz ebben az országban. Épen ebből a szempontból a magam részéről is nagyon kérem a mélyen t. minister urat,^ hogy ezt az indítványt, csak azért, mert ellenzéki oldalról jött, ne méltóztassék azzal a mentalitással kezelni, — amihez különben hozzá vagyunk szokva — amellyel az ellenzéki indítványok kezeltetnek. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Fogadjuk el ezt az indítványt, amely egészséges dolgot kivan, amely a földbirtokreform szelleméből indul ki, sőt amely a földbirtokreform tör vény betűinek végrehajtását követi, mert az eredeti törvény 2. §-ának harmadik pontja egyáltalában nem tesz különbséget kisbirtokos és törpebirtokos között, hanem az átlagos kisbirtokra való kiegészítést mind a kettőnek egyformán lehetővé teszi. Ezt megfelelő törvénymagyarázattal igazán restituáljuk, a törvény eredeti szövegét, eredeti intencióit állitsuk helyre és ezt az osztályt, amely a föl cl birtokreform áldásaira leginkább megérett, s amely nemzeti szempontból is a legmesszebbmenőleg erősitendő, iparkodjunk a magunk részéről is megerősíteni. Én a magam részéről elfogadom és melegen ajánlom elfogadásra Rupert t. képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur kíván szólani, Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A felszólalt képviselő urakkal meglehetősen egyetértek ebben a tekintetben. Nem tudom azonban, hogy valami fogalomzavar nincsen-e ennél a kérdésnél. (Ugy van! jobbfelől.) Az alaptörvény 2. §-ának harmadik bekezdése a következőket mondja (olvassa): »Mezőgazdasággal foglalkozó, önállóan kereső, önjogu törpe- vagy kisbirtokosoknak gazdaságaik kiegészítése végett, ha hozzá megfelelő vagyoni erejük és képességük is van, akkora terület, hogy a meglevő birtokuk a juttatható területtel együtt elérheti a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó nagyságú kis családi birtok területét, de 15 kataszteri holdnál nagyobb ne legyen.« Ugyanekkor azt mondja (olvassa): »Ugyanekkora földet lehet juttatni egyébként a fentemiitett meghatározás alá eső azoknak a föld míveseknek is, akiknek csak belsőségük vagy belsőségrészük van, vagy akik már haszonbéreltek mezőgazdasági ingatlant és haszonbérletüket nem a saját hibájukból vesztették el.« Már most hogyan történik a megállapítás! A kiküldött biró osztályozza az igénylőket. A kiküldött biró niegállapitja, hogy az illető igénylő teljesen nincsteleu-e; ha az, akkor a nincstelenek kategóriájába sorozza, akiknek három holdig juttatható föld. A második kategória pedig a törpe-