Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

H. À nemzetgyűlés 231. ülése 1924 szakniinister urnák szerintem teljesen indo­kolatlan idegességét láttam, — hogy az egész felszólalásom hiábavaló, hiábavaló munkát pe­dig végezni nem szeretek. Az elhatározási jog úgyis az önök kezében van, a többségében; mi, ellenzékiek legfeljebb a magunk szerény állás­pontjának és véleményének adhatunk kifeje­zést. Azt a jogot azonban ne méltóztassék el­venni akarni tőlünk, — még ha olyan konci­liáns formában történik is. mint ahogyan a mi­nisterelnök ur csinálta,— hogy mi a saját lel­kiismeretünk megnyugtatására rámutathas­sunk olyan dolgokra, amelyeket felfogásunk szerint imparlamentárisaknak és bizonyos mér­tékig házszabályelleneseknek is tartunk. Nincs szükség arra, hogy visszavonjam indítványomat, (Helyeslés balfelől.) mert hiszen a döntés úgyis az önök általam nagyon tisz­telt felfogásában és az önök kezében van. Mél­tóztassanak nekünk megengedni azt a meg­nyugvást, hogy lelkiismeretünk szerint szol­gáltuk azt az igazságot, amelyet az adott helyzetben igazságnak és kötelességünknek tairtunk. (Helyeslés balfelől.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nem­zetgyűlés ! Csak egy pár megjegyzést kívánok tenni. Tisztelt barátom a maga igazának megvé­désére és annak bebizonyítására, hogy milyen meglepetések elé állíttatott ő, egy paragrafus­módositást olvas fel, amelyet ő ennek folytán ismer, amelyet azonban én abban a pillanat­ban hallottam először, amikor a tisztelt kép­viselő nr felolvasta, ugy hogy tulajdonképen én mondhatnám, hogy megfordítva áll a hely­zet, (Derültség.) mert ő ismeri a módosításo­kat, a meglepetés pedig a mi oldalunkon van. (Derültség. — Gaal Gaston : Délután két óra óta ismerem, ministerelnök ur ! — Derültség.) Én ez előtt csak öt perccel ismertem meg, ami­kor a tisztelt képviselőtársam azt felolvasta. De az, hogy a tisztelt képviselő ur, ismeri, én pedig nem ismertem, hanem ő általa ismer­kedtem meg a módosítással, azt bizonyítja, hogy ebben a pártban de facto nem hozatott olyan határozat, hogy az egész párt unisono az utolsó betűig minden módosítást kell hogy ma­gáévá tegyen, ami ebben a 42 módosításban foglaltatik. Különben nekem kellene elsősorban ismernem ezeket a módositásokat, miután mint ministerelnöknek, mégis csak némi szavam van ahhoz, hogy a párt ilyen határozatot hozzon. (Horváth Zoltán : A ministerelnök ur London­ban járt !) Azt hiszem tehát, hogy tisztelt kép­viselőtársam ebben a tekintetben tévedésben van. Ami pedig azt az okfejtést illeti, hogy olyan módosításokkal szemben, amelyeket esetleg a minister elfogad, az ellenzék meglepetésnek van kitéve, azokra esetleg nem reflektálhat és ebből azt a konzekvenciát vonja le a tisztelt barátom, hogy ezeket a módositásokat tulajdonképen bi­zottsághoz kellene utasitani : ez annyit jelen­tene, hogy a többség részéről előterjesztett min­den módositást bizottsághoz kell utasitani, (Zaj n bal- és a szélsőbal oldalon. — Lendvai István : Hogyan lehet egy ministerelnöknek ilyet mon­dani !) ha és amennyiben a minister tudtával terjesztetnek elő. Ez már azt az egyenlő jogot sértené, ainely­lyel minden képviselő egyformán bir. (Ugy van! jobbfelől.) De hiszen, ha a többség bár­mely tagja előterjeszt egy módositást, mindig ideje és módja van az ellenzéknek ahhoz hozzá­szólani. (Lendvai István közbeszól. — Zaj jobb­évi január hó 30-án, szerdán. felől. — Berki Gyula : így mégsem lehet be­szélni, hogy ezt az embert küldték ki Lon­donba ! Talán egy kicsit több tiszteletet kellene tanúsítani a magyar ministerelnökkel szem­ben ! — Horváth Zoltán : Mit hízeleg % — Berki Gyula: JNem Mátészalkán van, a parlamentben ül ! — Zaj a balközépen. — Berki Gyula : Tő­lem gesztikulálhat! — Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Klárik Ferenc : Zavarják a ministerelnök mat !) A képviselő ur ugyanazt teszi. Méltóz­tassék jó példával előljárni! Gr. Bethlen István ministerelnök : Én ismé­telten nagyon kérem a Jtiázat, méltóztassa­nak ezt a vitát befejezni, amellyel tulajdon­kénen egy lépessel sem közeledünk a kérdés eiciöntésenez. En azt hiszem, gondoskodni fo­gunk arról, bogy ez a jegyzek olyan szamu pél­dányban nyomassák ki és terjesztessék az el­lenzék tagjai között, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon) hogy mindenki lehetőleg már holnap reggel ezekkel a kérdésekkel meg­ismerkedhessek, es akkor, azt hiszem, a kérdés elintézhető lesz. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Horváth Zoltán képviselő ur kért szót a házszabályokhoz. Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! A föld­mivelésügyi minister ur tuiajaonkepen attoí fél, hogy mi ennek a törvényjavaslatnak tár­gyalását el akarjuk húzni. Ez ellen már az előttem szólott ellenzéki képviselőtársaim tiltakoztak. Határozottan ki­jelentjük újólag, hogy abszolúte nincs szándé­kunkban e törvényjavaslat vitáját elhúzni, sőt mi vagyunk elsősorban rajta, hogy ez a tör­vényjavaslat mielőbb törvényerőre emeltessék. (Egy hang jobbfelől: Nem látjuk!) Szakács Andor képviselőtársam semmi egyebet nem kért a többségtől, mint azt, hogy holnap reggelig méltóztassanak időt engedni arra, hogy ezt a javaslatot átolvashassuk s komolyan, az ügy ismerete mellett szólhassunk a tárgyhoz. (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Rubi­nek István képviselőtársam okfejtését nem mi­nősíthetem egyébnek, mint tulajdonképen ra­bulisztikának. Hiszen mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az egységespárt, illetőleg a kormánypárt részéről jövő módosító javasla­tok mind a minister úrral egyetértésben jöttek létre, azok a módosító javaslatok tehát a minis­ter ur által elfogadtatnak, és nyilvánvaló, hogy törvényerőre is emelkednek. Ezzel szemben az ellenzék részéről jövő egyéni módosítások csak a legritkább esetben jutnak abba a helyzetbe, hogy a minister ur által elfogadtassanak. Ha. ezek olyanoknak minősíttetnek, amelyek eset­leg megfelelők, akkor a minister ur kívánsá­gára akárhányszor negyed- vagy félórára fel­függesztik a nemzetgyűlés ülésezését, hogy meg­tárgyalj ák, vájjon az ellenzék részéről jött mó­dosító javaslat elfogadható-e vagy sem. (Egy hang a jobboldalon : Az okosat elfogadjuk !) Nagyon helytelen tehát Rubinek István t. kép­viselőtársamnak az a megállapítása, hogy ne­künk is módunkban van módosító javaslatokat beadni. Formailag módunkban van, de érdem­ben a helyzet az, hogy amit a túlsó oldal bead, az egyúttal törvénnyé is válik. T. Nemzetgyűlés ! Tisztában vagyunk az­zal, hogy ebben a nemzetgyűlésben a párt­abszolutizmus uralkodik, (Nagy zaj és ellen­mondások a jobboldalon.) de méltóztassanak

Next

/
Thumbnails
Contents