Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-230

A nemzetgyűlés 230. ülése 1924. éri január hó 29-én, kedden. a. valóságnak, mert én már huzamosabb idő óta voltam osztálytanácsos, mielőtt közigazgatási biró lettem, és W lassies elnök ur és kollegáim a tekintetben, hogy ott mit végeztem, minden­kinek, aki érdeklődik, felvilágosítást adhatnak; különben egymagában az a tény, hogy a köz­igazgatási bíróság titkos szavazattal beválasz­tott engem a hatásköri bíróságba, — tehát a legmagasabb bíróságba — talán mégis tanúsá­got tesz amellett, hogy a közigazgatási bíróság birái, az én kollégáim is, némi bizalommal All­tak szerény személyein iránt. Felhozta az igen t. képviselő ur, hogy I. Fe­renc József királyunk kirendelt arra, hogy az akkori trónörökösnek (bizonyos előadásokat tartsak, őfelsége, a mi boldogult Urunk, nem­csak arra rendelt ki, hogy a trónörökösnek, ha­nem arra is, hogy az ifjú József főhercegnek és Albrecht főhercegnek hasonló előadásokat tart­sak. Hogy ott megtettem-e kötelességemet, er­ről könnyen nyerhető felvilágosítás. Azután végigmegy államtitkári szolgálatomon a kul­tuszministeriumban és a ministerelnökségen, ahova gróf Tisza István hivott meg, és utóbb szóvá teszi, hogy Bethlen ministerelnök ur pe­dig belügyminist érnek hivott meg a választási törvény és rendelet megalkotásának előesté­jén. Észre sem veite a t, képviselő ur, hogy tu" lajdonképen micsoda komikum van abban, hogy amikor Ferenc József, Tisza István, Bethlen István és Wlassics Gyula véleményét teszi a mérleg egyik serpenyőjébe^ ő belekupo­rodik a másikba, (Élénk derültség jobb felől és a középen.) mintha az ő bizalma, vagy véleménye nagyobib súllyal esnék latba, mint a hivatko­zott férfiaké. (Derültség.) A végén pedig — és ez igen jellemző arra, hogy ma micsoda alapos­sággal járnak el akkor, ha ministerek megtá­madásáról van szó — a következőket mondta (olvassa): »Másfél évvel ezelőtt megüresedett az egyetemen az esztétikai tanszék«. — A művé­szettörténeti tanszék üresedett meg öt évvel ez­előtt. (Tovább olvassa): »Akik esztétikával fog­lalkoznak, tudják, hogy Gerevich Tibor, aki a Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselője, a pri­mási képtárnak főfelügyelője volt, aki beutazta az egész világot s a tudományosságnak szen­telte az életét, évtizedeken keresztül pályázott erre az állásra. Amikor ez az állás megürese­dett, mindenki azt mondotta, hogy itt egy per­cig sem lehet gondolkozni, Gerevich Tibort fog­ják kinevezni. És mi történt? Kinevezte eszté­tikai tanárnak Heckler Antal sógorát, aki ókori szobrászattal foglalkozott, előbb pedig jogtudománnyal.« T. .Nemzetgyűlés! Heckler Antalt nem más­fél évvel ezelőtt nevezték ki, hanem öt évvel ezelőtt, és nem én neveztem ki, hanem Zichy János. (Zaj jobbfelöl.) A t. Nemzetgyűlésre bizom tehát, hogy egy olyan ember, aki ilyen könnyelműen vádaskodik, egyáltalában joggal bir-e arra, hogy komolyan számba vétessék. (Igaz! Ugy van! jobbfelől) Shakespeare-nek volt az a szokása, hogy a komoly drámákat —- és utóvégre a parla­menti tárgyalásoknak mégis komolyaknak kell lenniök — azzal fűszerezte, hogy időnkint be­toldott azokba egy-egy vig, bohó jelenetet. Csak ilyen bohó jelenetnek vehetem azt, amit Kiss Menyhért igen t. képviselő ur a dán fő­iskolákról említett, amikor a következőket mondta, (olvassa) : »A kis Dániában 97 gazda­sági főiskola van, s méltóztatnak tudni, hogy a mostam csonkaságában is Dániával szem­ben nagyobb Magyarországon hány gazdasági főiskola Van 1 ? Nem 97 és nem 90, nem 60, nem 50, nem 20 és nem 10, hanem 3.« Köztudomású, hogy Dániának igen fejlett népoktatasugye van; ez lehetővé teszi, hogy erre a népokta­tásra, mint alépítményre, egy számottevő szak­oktatást építsenek fel, amely oktatási intéze­teket aztán ők elnevezték népfőiskoláknak. .Nálunk is van Szabad Lyceum, numkásgim­nazium, népakadémia, — egy lelkes vidéki plébános szervezett nálunk is egy ilyen dán rendszerű népfőiskolát. —.Mikor aztán Reischl t. képviselőtársam figyelmeztette, hogy ezeket a dán főiskolákat még sem lehet a mi három gazdasági akadémiánkkal ekviparálni, akkor ő még jobban belekeveredett a hínárba és erősködni kezdett a maga igazsága mellett, mondván (olvassa): »Reischl i. képviselőtár­sam tévedésben van, mert ezeken a dániai gazdasági főiskolákon ugyanazt a tárgyat ta­nítják, mint a mi gazdasági akadémiáinkon.« Utó'bb pedig azt mondja: »Nem földmivesis­kolák azok, hanem főiskolák.« T. JN enizetgy ülés ! Annak az embernek, aki a regi Muzeum-koruti Házban és ebben a Házban is hallotta a nagy kultúrpolitikai vi­tát; aki Visszaemlékezik, mondjuk egy Trefort feszólalásaira, vagy pedig az egyliazpoiitilka alkalmával folytatott vitákra, amikor világ­nézetek ütköztek Össze: annak elfacsarodik a szive, amikor azt tapasztalja, hogy ilyen dol­gokról [a magyar nemzetgyűlésen komolyan lehet beszélni! Mert, t. Nemzetgyűlés, nemcsak ái\aiános kultúra van, van politikai kultúra is, és a politikai kultúra sülyedésébőí igen sok­szor következtetéseket vonhat a külföld a ma­gyar általános kultúra sülyedésere is. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől. — Ugron Gábor : Ez igy van !) Én tehát csak arra kérem az igen t. ellenzéki képviselő urakat, (Ugron Gábor: iNe tessék általánosítani!) hogy ha minket, minis­tereket megtámadnak, — hisz az nagyon mellé­kes dolog, — ha itt két-háromóras kultúr­politikai beszédeket tartanak, tanúsítsanak adataik összeválogatásában legalább annyi komolyságot, hogy nevetségesekké ne válja­nak. (Zaj balfelől, — Pakots József: Tessék ezt hozzá adresszálni!) T. Nemzetgyűlés! Áttérve komolyabb té­mára, behatóan foglalkozni kívánok Gömbös Gyula igen t. képviselő ur felszólalásával. Ö elsősorban a testnevelési kérdések megoldását sürgette. Konstatálom, hogy azóta egy másik felszólalásában lojálisán elismerte, hogy ezen a téren mindaz, ami történhetett, meg is tör­tént. T. Nemzetgyűlés! Mint reális ember, mind­addig nem bocsátottam ki a testnevelési tör­vény végrehajtási rendeletét, amíg megfelelő garanciáim nem voltak abban a tekintetben, hogy rendelkezésemre is fognak állni azok az anyagi eszközök, amelyek e törvény végrehaj­tásához szükségesek. Ma már birom a pénz­ügyminister ur hozzájárulását ahhoz, hogy — gondolom, már a pénteki ülésen — beter­jeszthetem az országos [testnevelési alapnak helyreállítására vonatkozó törvényjavaslatot, ami azután a megfelelő anyagi eszközöket ren­delkezésemre bocsátja abban a tekinteíben, hogy ezt a fontos törvényt végre is tudjuk hajtani. A végrehajtási rendeletet bizonyos fokig át kellett dolgoznom, mert meggyőződé­sem szerint túlbürokratikusan volt megkonci­piálva. Abból a gondolatból indult ki, hogy minden vármegyében és minden járási szék­helyen egy külön hivatalt szervezzünk a test­nevelés fejlesztésére. Én azt hiszem, hogy a t.

Next

/
Thumbnails
Contents