Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-230
A nemzetgyűlés 230. ülése 1924. éri január hó 29-én, kedden. a. valóságnak, mert én már huzamosabb idő óta voltam osztálytanácsos, mielőtt közigazgatási biró lettem, és W lassies elnök ur és kollegáim a tekintetben, hogy ott mit végeztem, mindenkinek, aki érdeklődik, felvilágosítást adhatnak; különben egymagában az a tény, hogy a közigazgatási bíróság titkos szavazattal beválasztott engem a hatásköri bíróságba, — tehát a legmagasabb bíróságba — talán mégis tanúságot tesz amellett, hogy a közigazgatási bíróság birái, az én kollégáim is, némi bizalommal Alltak szerény személyein iránt. Felhozta az igen t. képviselő ur, hogy I. Ferenc József királyunk kirendelt arra, hogy az akkori trónörökösnek (bizonyos előadásokat tartsak, őfelsége, a mi boldogult Urunk, nemcsak arra rendelt ki, hogy a trónörökösnek, hanem arra is, hogy az ifjú József főhercegnek és Albrecht főhercegnek hasonló előadásokat tartsak. Hogy ott megtettem-e kötelességemet, erről könnyen nyerhető felvilágosítás. Azután végigmegy államtitkári szolgálatomon a kultuszministeriumban és a ministerelnökségen, ahova gróf Tisza István hivott meg, és utóbb szóvá teszi, hogy Bethlen ministerelnök ur pedig belügyminist érnek hivott meg a választási törvény és rendelet megalkotásának előestéjén. Észre sem veite a t, képviselő ur, hogy tu" lajdonképen micsoda komikum van abban, hogy amikor Ferenc József, Tisza István, Bethlen István és Wlassics Gyula véleményét teszi a mérleg egyik serpenyőjébe^ ő belekuporodik a másikba, (Élénk derültség jobb felől és a középen.) mintha az ő bizalma, vagy véleménye nagyobib súllyal esnék latba, mint a hivatkozott férfiaké. (Derültség.) A végén pedig — és ez igen jellemző arra, hogy ma micsoda alapossággal járnak el akkor, ha ministerek megtámadásáról van szó — a következőket mondta (olvassa): »Másfél évvel ezelőtt megüresedett az egyetemen az esztétikai tanszék«. — A művészettörténeti tanszék üresedett meg öt évvel ezelőtt. (Tovább olvassa): »Akik esztétikával foglalkoznak, tudják, hogy Gerevich Tibor, aki a Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselője, a primási képtárnak főfelügyelője volt, aki beutazta az egész világot s a tudományosságnak szentelte az életét, évtizedeken keresztül pályázott erre az állásra. Amikor ez az állás megüresedett, mindenki azt mondotta, hogy itt egy percig sem lehet gondolkozni, Gerevich Tibort fogják kinevezni. És mi történt? Kinevezte esztétikai tanárnak Heckler Antal sógorát, aki ókori szobrászattal foglalkozott, előbb pedig jogtudománnyal.« T. .Nemzetgyűlés! Heckler Antalt nem másfél évvel ezelőtt nevezték ki, hanem öt évvel ezelőtt, és nem én neveztem ki, hanem Zichy János. (Zaj jobbfelöl.) A t. Nemzetgyűlésre bizom tehát, hogy egy olyan ember, aki ilyen könnyelműen vádaskodik, egyáltalában joggal bir-e arra, hogy komolyan számba vétessék. (Igaz! Ugy van! jobbfelől) Shakespeare-nek volt az a szokása, hogy a komoly drámákat —- és utóvégre a parlamenti tárgyalásoknak mégis komolyaknak kell lenniök — azzal fűszerezte, hogy időnkint betoldott azokba egy-egy vig, bohó jelenetet. Csak ilyen bohó jelenetnek vehetem azt, amit Kiss Menyhért igen t. képviselő ur a dán főiskolákról említett, amikor a következőket mondta, (olvassa) : »A kis Dániában 97 gazdasági főiskola van, s méltóztatnak tudni, hogy a mostam csonkaságában is Dániával szemben nagyobb Magyarországon hány gazdasági főiskola Van 1 ? Nem 97 és nem 90, nem 60, nem 50, nem 20 és nem 10, hanem 3.« Köztudomású, hogy Dániának igen fejlett népoktatasugye van; ez lehetővé teszi, hogy erre a népoktatásra, mint alépítményre, egy számottevő szakoktatást építsenek fel, amely oktatási intézeteket aztán ők elnevezték népfőiskoláknak. .Nálunk is van Szabad Lyceum, numkásgimnazium, népakadémia, — egy lelkes vidéki plébános szervezett nálunk is egy ilyen dán rendszerű népfőiskolát. —.Mikor aztán Reischl t. képviselőtársam figyelmeztette, hogy ezeket a dán főiskolákat még sem lehet a mi három gazdasági akadémiánkkal ekviparálni, akkor ő még jobban belekeveredett a hínárba és erősködni kezdett a maga igazsága mellett, mondván (olvassa): »Reischl i. képviselőtársam tévedésben van, mert ezeken a dániai gazdasági főiskolákon ugyanazt a tárgyat tanítják, mint a mi gazdasági akadémiáinkon.« Utó'bb pedig azt mondja: »Nem földmivesiskolák azok, hanem főiskolák.« T. JN enizetgy ülés ! Annak az embernek, aki a regi Muzeum-koruti Házban és ebben a Házban is hallotta a nagy kultúrpolitikai vitát; aki Visszaemlékezik, mondjuk egy Trefort feszólalásaira, vagy pedig az egyliazpoiitilka alkalmával folytatott vitákra, amikor világnézetek ütköztek Össze: annak elfacsarodik a szive, amikor azt tapasztalja, hogy ilyen dolgokról [a magyar nemzetgyűlésen komolyan lehet beszélni! Mert, t. Nemzetgyűlés, nemcsak ái\aiános kultúra van, van politikai kultúra is, és a politikai kultúra sülyedésébőí igen sokszor következtetéseket vonhat a külföld a magyar általános kultúra sülyedésere is. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől. — Ugron Gábor : Ez igy van !) Én tehát csak arra kérem az igen t. ellenzéki képviselő urakat, (Ugron Gábor: iNe tessék általánosítani!) hogy ha minket, ministereket megtámadnak, — hisz az nagyon mellékes dolog, — ha itt két-háromóras kultúrpolitikai beszédeket tartanak, tanúsítsanak adataik összeválogatásában legalább annyi komolyságot, hogy nevetségesekké ne váljanak. (Zaj balfelől, — Pakots József: Tessék ezt hozzá adresszálni!) T. Nemzetgyűlés! Áttérve komolyabb témára, behatóan foglalkozni kívánok Gömbös Gyula igen t. képviselő ur felszólalásával. Ö elsősorban a testnevelési kérdések megoldását sürgette. Konstatálom, hogy azóta egy másik felszólalásában lojálisán elismerte, hogy ezen a téren mindaz, ami történhetett, meg is történt. T. Nemzetgyűlés! Mint reális ember, mindaddig nem bocsátottam ki a testnevelési törvény végrehajtási rendeletét, amíg megfelelő garanciáim nem voltak abban a tekintetben, hogy rendelkezésemre is fognak állni azok az anyagi eszközök, amelyek e törvény végrehajtásához szükségesek. Ma már birom a pénzügyminister ur hozzájárulását ahhoz, hogy — gondolom, már a pénteki ülésen — beterjeszthetem az országos [testnevelési alapnak helyreállítására vonatkozó törvényjavaslatot, ami azután a megfelelő anyagi eszközöket rendelkezésemre bocsátja abban a tekinteíben, hogy ezt a fontos törvényt végre is tudjuk hajtani. A végrehajtási rendeletet bizonyos fokig át kellett dolgoznom, mert meggyőződésem szerint túlbürokratikusan volt megkoncipiálva. Abból a gondolatból indult ki, hogy minden vármegyében és minden járási székhelyen egy külön hivatalt szervezzünk a testnevelés fejlesztésére. Én azt hiszem, hogy a t.
