Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-230

A nemzetgyűlés 23ê. ülése W2t Nemzetgyűlés túlnyomó többségének véleményevei találkozom, mikor kijelentem, Hogy a mai körülmények között uj hivatalok szervezesebe semmi körülmények között bele nem mene.ek (Általános helyeslés.) és hogy ez a testnevelési törvénytervezet kizárólag az iíjuság közvetlen testnevelésével, testedzésének vezetésével foglalkoznátok, rubrikákat, kimutatásokat semmi esetre sem kell vezessen. (Helyeslés jobbfelől.) Kernelem, hogy a pénteki napon ugy a testnevelési törvénynek átdolgozott végrehajtási utasítása megjelenhet, mint pedig én abban a helyzetben leszek, hogy a lex Gerenday helyreállítására vonatkozó törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjeszthetem. Erin tette (lombos (lyula igen t. képviselő ur beszédeben az alsópapság helyzetét. T. Nemzetgyülés! Nekem sikerült a vallásalap jövedelmezőségét olyan mértekben megjavitanom, hogy az államkincstár minden megterhelése nélkül a katholikus alsópapság kongruáját buzavalutában ötven százalékig valorizálni lehetett. Ügy gondolom, t. Nemzetgyűlés, ha ez nem is volt minden, amire törekszünk, de kétségtelenül egy komoly lépés volt előre. A pénzügyminister ur pedig hozzájárult ahhoz, hogy a többi egyházak ugyanilyen segélyezésben részesüljenek az állampénztár terhére. Én remélem, hogy a vallásalap biriokainak intenzivebb kezelésével, részben indusztrializálásával, a vallásalap erdeiben erdei vasutak építésével sikerülni fog a vallásalap jövedelmezőségét olyan mértékben emelnem, hogy ennek az évnek, vagy pedig a jövő évnek folyamán a lelkészi kongruát már száz százalékig fogjuk tudni valorizálni. Ezenkívül a református lelkészek talársegélyben, a katholikus lelkészek reverendasegélyben részesültek, Budapesten pedig a vallásalap terhére a rendkívül nehéz helyzetben levő hitoktatók számára két hitoktatói otthont rendszeresítettem, ami nekik lakást és részben menzát is biztosítván, mentesiti őket a megélhetés legsúlyosabb gondjaitól. (Helyeslés jobbfelől és a közelien.) A népoktatás nagy kérdését is érintette Gömbös Gyula igen tisztelt képviselő ur beszédében. Jelezte, hogy a néptanítói kar anyagi helyzetén segíteni kell. Tisztelt Nemzetgyűlés! Én a korábbi években mindig aggodalommal láttam a kultuszministeriumban azt a tendenciát, hogy a természetben élvezett javadalmazásokat a tanítók megváltották és földbirtokaitól sokszor potom áron szabadulni igyekeztek. Előre volt látható, hogy katasztrófák idején ez keservesen meg fogja magát bőszülni, ahogy meg is bőszült a magát. Most az állam nehéz pénzügyi helyzetében messzemenő intézkedéseket tenni már rendkívül nehéz. Mégis a legutóbbi illetményrendezéskor az óvónőknek megnyitottuk a IX. fizetési osztályt, a tanítóknak pedig a VII. fizetési osztályt. Azt hiszem tehát, hogy ezen a téren is komoly lépést tettünk előre és megmutattuk, hogy az állam nehéz pénzügyi helyzete ellenére mindent meg akarunk tenni, amit méltányosan ma az államtól el lehet várni. (Helyeslés jobbfelől.) De a legnagyobb kímélettel jártam el az oktatószemélyzettel szemben a B.-lista alkalmazásánál, amit méltóztatnak" abból is látni, hogy a B.-lista végrehajtása során, annak ellenére, hogy a minister elnökség után a kultusztárca apasztatott a legnagyobb százalékkal, panaszok nem merültek fel. Ezt azzal sikerült elérni, hogy az akasztást az oktatószemélyzet . éri január hó 29-én, kedden. 'i teljes kímélésével, a kultuszniinisterium központjában a központi adminisztratív személyzetnek apasztásával értem el, (Helyeslés *« jobb- és a baloldalon.) amely nézetem szerint túlteng. Egyáltalában az adminisztrációnál kell keresnünk az egyszerűsítés lehetőségeit és távolról sem az iskoláknál, mert iskolarombolók nem lehetünk. (Élénk helyeslés a jobb- és u baloldalon.) Az kétség-telén, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy a magyar népoktatás egyike a mi nemzeti életünk legnehezebb problémáinak. Ez összefügg a települési viszonyokkal. Az Alföldön és a dunántúli latifundiumokon is a magyar népesség szétszórtan él, úgyhogy egyes gócpontokon nagyon nehézen gyűjthető össze. Ha tehát megnézzük az analfabéták kétségtelenül aggasztóan magas számát, nem tehetünk szemrehányást, azoknak a kultuszministereknek, az én elődeimnek, akik ezen a helyen voltak, azok mind megtették kötelességüket, hanem olyan nehézségekkel álltunk szemben, amilyenekkel más országokban megbirkózni nem kellett. A települési bajokhoz járul még az is, különösen a Dunántúl, ahol inkább községekbe tömörülve él a népesség, hogy rendszerint két templom, két lelkészség, két iskola van egy községben, ami azután ugy az egyházi mint az iskolai költségeket rendkívüli mértékben emeli, különösen nálunk, ahol a népiskolai ügy túlnyomólag felekezeti alapokon van felépitve. Korábbi népoktatási politikánknak kétségtelenül volt egy fogyatkozása: túlsókat foglalkoztunk a nemzetiségi kérdéssel. Csak utalok arra, hogy Trencsén megyében még irtványokon is palotaszerü elemi népiskolákat építettünk, az Alföldön és a Dunántúl színmagyar vidékeit pedig elhanyagoltuk. (Ugy van! jobbfelől.) Én tizenhat évvel ezelőtt, épen azon ministerelnökségi szolgálatom alatt, amelyet olyan kevéssé barátságosan bírált Kiss Menyhért t. képviselő ur, egy memorandumot dolgoztam ki, — ez megvan a ministerelnökség irattárában — ahol rámutattam arra, hogy minden erőt a színmagyar vidékekre és a nyelvhatárokra kell koncentrálni és hogy milyen végzetes hiba volt a tiszta nemzetiségi vidékekre kimenni és a rendelkezésre álló, egyébként is sajnálatosan csekély anyagi eszközöket oda koncentrálni. Ma, hogy a nemzetiségi vidékeket tőlünk elszakították, itt állunk az Alföldön és a Dunántúl állami iskolák nélkül, megfelelő iskolai épületek nélkül. Ezt, t. Nemzetgyűlés, őszintén meg kell mondanom, és ha komoly bajaink vannak, ennek a gyökerei mindenesetre abba a korba nyúlnak vissza, amikor ez a népiskolai politika dominált. Amikor azután tíz évvel ezelőtt államtitkár lettem a kultuszministeriumban, első dolgom volt egy kulturstatisztika felállítása és megállapítása annak, hogy színmagyar vidéken hol vannak beiskolázatlan tankötelesek nagyobb számmal és akkor felállítottunk egy egységes szerzevési programútok Ennek a vegrehajtásaképen, amióta kultuszminister vagyok, 1706 uj néptanítói állást szerveztem. (Helyeslés jobbfelől.) Mikor állásomat elfoglaltam, 826 volt azoknak az osztályoknak száma, ahol nyolcvannál több gyerek volt összezsúfolva egy osztályban; ezeknek az osztályoknak számát ma 150-re csökkentettem. Bemélem, hogy három év alatt ezek az osztályok teljesen meg fognak szűnni. Minden természetesen attól függ, hogy a pénzügyminister urnái miiven fogadtatásra talál az a ;ja,vasla-