Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

64 A nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán. szem előtt, a törvényjavaslatot objektiv kritikában részesíteni. Már most meglepetésszerüleg ért az a körülmény, hogy a délelőtti vita során, miközben a minister ur beszélt, a 2. § 3. pontjánál az előadó úrtól kaptam egy gépirt füzetet, amelyet átnézve konstatálni vagyok kénytelen, hogy ez a gépirt szöveg a bizottságban elfogadott, letárgyalt és kinyomatott, előttünk fekvő törvényjavaslatnak majdnem minden egyes szakaszához nem is stiláris, hanem lényegbevágó módositásokat tartalmaz. Ez az eljárás teljesen uj, teljesen szokatlan eljárás. Azóta értesültem arról is, hogy a mélyen tisztelt többségi párt a bizottság által már elfogadott és különvéleménnyel meg nem támadott, sőt az általános vitában már meg is bírált és általánosságban el is fogadott javaslatot szűkebb pátriájában, a pártkörben, uj tárgyalás alá vette, a bizottsági javaslatot lényegesen megváltoztatta, annak majdnem minden pontjához módositásokat csinált, úgyhogy nem vagyok vele tisztában, aki objektive és tárgyilagosan szeretem kezelni a kérdéseket, hogy tulajdonképen melyik szöveg az, amely szöveggel én szembenállók, az a szöveg-e, amely a házszabályok értelmében kinyomatva szétosztatott, vagy pedig az a titkos szöveg, (Felkiáltások jobb felől : Miért titkos ?) amely a többségi párt keretében ugyan letárgy altatott, a többségi párt tagjai által talán ismert is, amelynél azonban még csak annyi parlamenti kurtoáziával sem viseltetett irányunkban a többségi párt, hogy ezeket először kinyomatva, legalább privátim szétossza közöttünk, amire az indemnitási vita során bőven lett volna idő és alkalom. Hogy ez mennyire szokatlan, eddig mennyire nem követett eljárás, és hogy mennyire ellentétben áll a parlamentarizmus szellemével, de a házszabályokkal is, újólag csak a 140. §-ra hivatkozom, amely külön kiemeli, hogy a kisebbségi véleményekkel együtt kell kinyomatni a bizottsági szöveget. Már most én, szemben a bizottság határozatával és a bizottság által elfogadott és kinyomatott szöveggel ezeket az ujabb javaslatokat egyébnek, mint kisebbségi véleménynek nem minősithetem, mert hiszen a bizottság többsége ezt a szöveget fogadta el, amely itt fekszik előttünk a Ház asztalán. Őszintén megvallva, zavarban vagyok, hogy a történtek után egyáltalában érdemes-e még objektive, minden tekintetet félretéve, csak az ügyet nézve, ezt a törvényjavaslatot tárgyalni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Mert hiszen ha az a parlamentáris felfogás, hogy amit a többség, illetőleg a többségi párt, — mert hiszen a többség csak itt alakul ki — inter camera caritatis, otthon a saját pártkörében privátim letárgyal, az olyan szentírás, amelyet még csak tudatni sem érdemes az ellenzékkel, nem is beszélve a házszabályoknak azokról a kötelező rendelkezéséről, hogy minden kisebbségi vélemény ide a Ház elé terjesztessék, mondom, zavarban vagyok, hogy ezek után érdemes-e itt még komolyan tárgyalni és nem sokkal egyszerűbb volna-e, hogy mi ellenzékiek, vagy azok is, akik nem vagyunk ellenzékiek, de nem értünk egyet a javaslattal, átadjuk a teret a mélyen tisztelt többségnek, hogy azután méltóztassék inter camera caritatis, idebent is a parlamentarizmus látszatával, ele a házszabályok teljes félredobásával elintézni azokat a dolgokat, amelyeket elintézendőknek tart. {Helyeslés balfelől. — Griger Miklós: Ez a nemzetgyűlés tekintélyének lejáratása!) Hogy ebben a véleményben nem állok egyedül, hanem igen jó társaságban vagyok, hivatkozom a mélyen t. földmivelésügyi minister urnák ma délelőtt épen a szünet előtt elhangzott azon szavaira, hogy az ellenzéki módositásokat ő képtelen nemcsak elfogadni, hanem még csak mérlegelés tárgyává is tenni, mert hiszen nincs az az emberi agyvelő, (Lendvai István: Ebben a nemzetgyűlésben nincs agyvelő!) ha nem csalódom, igy fejezte ki magát, amelyik ilyen incidentaliter idedobott módosítást azonnal megbírálhasson, és annak hatását az egész törvényjavaslat összességére nézve magának mindjárt megkonstruálhassa. Mélyen tisztelt minister ur ! En tökéletesen igazat adok a mélyen tisztelt minister urnák, annak ellenére, hogy a helyzet közte és köztünk teljesen más, mert hiszen a mélyen tisztelt minister urnák a maga álláspontját módja van legális utón, a bizottságok utján a Ház tudomására hozni, nekünk azonban ellenzéki vagy a többséghez nem tartozó képviselőknek ez módunkban nincs, mert ón, hogy csak a magam személyére utaljak, nem vagyok tagja a bizottságnak, tehát megjegyzéseimet, melyeket a javaslatra lelkiismeretem szerint meg kell tennem, a bizottságban meg sem tehetem, legfeljebb könyörgés árán, amire nem vagyok hajlandó, (Lendvai István: Brávó!) azonban kénytelen vagyok azokat itt a Házban megtenni. Ha tehát áll az, amit a minister ur igen helyesen mondott, hogy ineidentaliter, meglepetésszerűen idedobott módositásokat, ő, aki a legalaposabb ismerője kell hogy legyen az egész törvényjavaslatnak, nem képes átérteni és megbírálni, mennyivel inkább áll ez, mélyen tisztelt minister ur, akkor ránk nézve, akiknek egyszerre, prima vista, első hallásra kell a módosításoknak ilyen tömege felől itt lelkiismeretünk szerint Ítéletet mondani s annak elfogadása felett határozni vagy el nem fogadása tekintetében dönteni. Ezt az eljárást, mint abszolút imparla mentári sat, mint a. házszabályoknak nemcsak szellemébe, de a betűjébe ütközőt, amely a házszabályoknak legkardinálisabb tételének megsértésével azonos, a magam részéről helyeselni nem tudom. Hogy ennek a felszólalásomnak lesz-e konzekvenciája' vagy nem, azt részemről előre elbirálni nem tudom. A politikai illem és kurtoázia azonban azt hozná magával, hogy a mélyen tisztelt minister ur vagy a többség maga látná be azt, hogy ez az eljárás teljesen helytelen, és intézkedni méltóztatnának, hogy ezek a mélyreható módosítások, amelyek minden szakaszát megváltoztatják az előttünk fekvő szövegnek, ujabb tárgyalás végett a bizottsághoz utasíttassanak, azután kinyomattassanak, szétosztassanak, hogy minden képviselőnek módja és alkalma legyen azokkal megismerkedni és a megismerés alapján azután állást foglalni. Ezeket tartottam szükségesnek nem bak áfán toskodásból, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Dehogy nem!) nem azért, hogy akadékoskodjam, hanem abból a szempontból előadni, mert azt tartom, hogy egy törvényjavaslatnak sem válik dicsőségére, ellenkezőleg, a törvényjavaslat erejét, külső tiszteletét, kétségtelenül aláássa az, hogy ha annak születéséhez a törvénytelenség bélyege fűződik. (Lendvai István : Brávó ! — Helyeslés balfelől.) Elnök: Rupert Rezső képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről teljes egészében osztom előttem szóló t. képviselőtársamnak, Gaal Gastonnak felfogását. Nem idézem azokat a szakaszokat, amelyeket ő már idézett, csak hivatkozom azokra a szakaszokra. A házszabályoknak a szakaszaival egyenesen ellentétben áll az az eljárás, amivel itt szemben állunk, hogy meglepetésszerűen egészen uj szöveget kapunk. Nemcsak a törvénnyel, a tisztességgel, a parlamenti kurtoáziával, hanem egyszerűen a lelkiismeretességgel áll ellentétben ez az eljárás. T. Nemzetgyűlés, t, többség! Mi ellenzékiek nem