Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-230
A nemzetgyűlés 230. ülése 1924. évi január hó 29-én, kedden, Scitovszky Béla és Pesthy Pál elnöklete alatt. fftrgyai: ASÍ indemnitásru) szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. •— A mentelmi bizottság jelontóseinek tárgyalása Györki Imro ós Peyer Károly ügyében. — A legközelebbi ű'léa idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Vass József, Rakovszky Iván, Kállay Tibor, Wal ko Lajos, Szabó István (nagyatádi), gr. Klebelsberg Kunó, Nagy Emil, gr. Csáky) Károly. (Az ülés kezdődik d. e. 11 óra Í5 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzökönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig* Bartos János jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom 340. 344) folytatólagos tárgyalása, A kultuszminister ur kivan szólani. (Halljuk! Ralijuk! balfelöl. — Meskó Zoltán: Végre megjelent!) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Azt hiszem, a tisztelt Nemzetgyűlés túlnyomó többsége Ízlésének felelek meg, mikor a felmerült személyi kérdésekre csak igen röviden térek ki és beszédem túlnyomó részében azokkal a tárgyi problémákkal szándékozom foglalkozni, amelyek a kultusztárca körében aktuálissá váltak. Mégis személyi tekintetben két olyan felszólalás hangzott el, amelyeket megjegyzés nélkül nem hagyhatok, Meskó igen tisztelt képviselő ur beszédében jónak látta a választások idejére visszatérni és azt mondotta, hogy itt egy triumvirátus, Bethlen, Gömbös és én vezettük a választásokat, utóbb meghasonlottunk és egymással szemben illojális harcot folytattunk, {Meskó Zoltán: Nem állítottam!) miközben két irányzat fejlődött volna ki ebben a pártban: egy, amely Gömbös képviselő urat és egy, amely az én szerény személyemet követi. A leghatározottabban tiltakozom az ellen, mint hogyha ebben a pártban engem bárki is követne. Abban a pillanatban, mikor a Bethlen-kabinetbe beléptem, a politikai szolidaritás és politikai lojalitás legelemibb parancsánál fogva magamat Bethlen ministerelnök úrral teljesen azonosítottam, és ha egyes barátaim kérésemre vállalták a jelöltséget s egyes politikai barátaim NAPLÓ AX. kandidációját támogattam is, (Meskó Zoltán : Ezt mondtam!) ezt ugy barátaim, mint én mindig abban a feltevésben tettük, hogy külön csoportot alkotni nem szándékozunk, hanem valamennyien a ministerelnök ur politikáját fogjuk támogatni. (Helyeslés jobb felől) Mindazok tehát, akik velem vagy politikai, vagy személyi barátságban vannak, távolról sem engem követnek ebben a pártban, hanem lojálisán követjük valamennyien a ministerelnök urat. (Igaz! Ugy van! jobb felől) A másik momentum, amely kicsillan az igen t. képviselő ur beszédéből, az, mintha mi meghasonlottunk volna Gömbös Gyula képviselőtársammal és azután súlyos megállapitásokat vágtunk volna egymás fejéhez. Én ez ellen a leghatározottabban tiltakozom, mert különösen a politikai metodika tekintetében Gömbös Gyula t. képviselő urat és eng*em igen számottevő ellentétek választanak el. Mi azonban ezeket az ellentéteket személyes térre soha át nem vittük. A másik ilyen személyes természetű felszólalás Kiss Menyhért igen t. képviselő uré volt, aki valóban a személyeskedés terén ebben a beszédében rikordot ért el. (Gaal Gaston: El lehet viselni!) Ö végig átment az én egész hivatalnoki és politikai pályámon, nem épen dicsérő szándékkal. Kitért ministerelnökségi szolgálatomra is. Tisztelt Nemzetgyűlés! Azok a ministerelnökök, akik alatt én szolgáltam, kezdve báró Bánffy Dezsőtől, gróf Khuen-Héderváry Károlyig, nincsenek többé az élők sorában, tanúságot tehát az én munkám mellett nem tehetnek; de az, hogy huszonhat éves koromban megbíztak a niinisterelnö'kségen a nemzetiségi csoport vezetésével, talán mégis azt mutatja, hogy bizonyos bizalommal voltak irántam. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De él még a magyar bürokrácia nesztora, Tarkovich József, aki huszonöt évig volt ministerelnökségi államtitkár, s aki alatt én hivatalos szolgálatomat megkezdtem. (Gróf Bethlen István ministerelnök a terembe lép. Élénk éljenzés jobbfelöl és a középen.) Aki érdeklődik az iránt, hogy mit végeztem a ministerelnökségen, az ő tőle e tekintetben felvilágosítást nyerhet. Azután Kiss Menyhért igen t. képviselő ur azt mondta, hogy én ministeri titkárból lettem volna egyszerre közigazgatási b\vó. Ez az állítása sem fel-el meg
