Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-231
A nemzetgyűlés 231. ülése 1924. ha a gazdasági viszony olyan, hogy a férjhezment hadiözvegy nem biztosithat lakóhelyet a hadiárváknak, igényelhessenek legalább házhelyet. Nagyon nehéz belemenni ennél a kérdésnél a föld "igénylésébe, mert ha ezeknek az egészen kiskorú gyermekeknek földet is juttatnánk, amelynek kezelésére teljesen képtelenek, ez ismét ujabb hatósági intézkedést vonna maga után, hogy miképen kezelje a hatóság a földet, amig nagykorúak lesznek. Szóval, ez sokkal komplikáltabb, nehezebb dolog, azért maradtunk a házhelynél. Néhány esetben előfordult ilyen dolog, ezen akartunk segiteni. A katonai szolgálat benne van ebben a paragrafusban, amelyben arról gondoskodtunk, hogy azok az egyének, akik katonák voltak, de atyjukkal közös háztartásban élnek és mint önjoguak kihagyattak az igénylők sorából, ki ne hagyassanak közülök. E tekintetben a szükséges gondoskodás megtörtént és ezért vettük fel azt a rendelkezést, hogy »aki katonai szolgálatának eleget tett.« Hozzám tömegesen érkeztek ilyen irányú panaszok. Azzal jöttek, hogy katonák voltak, kiszolgálták a háborút, de mert közös háztartásban élnek szüleikkel, bár nagykorúak és nekik is családjuk, gyermekeik vannak, kihagyták őket az igénylők sorából. Ezekre a panaszokra vettem fel a törvényjavaslatba azt a rendelkezést, hogy azok, akik katonai szolgálatuknak is eleget tettek, annak ellenére, hogy nem önjoguak, mert apjukkal közös háztartásban élnek, a földigénylők sorából ki ne rekesztessenek így igyekeztem segiteni az erről a részről kapott panaszokon. Ami az »érdemes cseléd« kifejezést illeti, nem oszthatom az elhangzott felfogást. Ebben a paragrafusban csak a földreform végrehajtása következtében elbocsátott cselédekről van szó, akiket t. i. azért bocsátottak el, mert a birtok megkisebbedésével feleslegesekké váltak. Ezzel az érdemességükből semmit sem veszítettek. (Meskó Zoltán: Akkor miért kell ezt kiemelni!) Lehetséges olyan elbocsátás is, amikor nem érdemes cselédet küldenek el. Például az esztendő folyamán lopáson fogták az egyik cselédet {Zaj balfelől.) tessék megvárni mit akarok mondani, a birtokosnak van annyi lelke, hogy évközben nem akarja kidobni, hanem felmondási ideje épen beleesik azoknak idejébe, akiket a birtokcsonkitás miatt bocsátanak el, tehát ezekkel együtt kerül el a birtokról. A kiküldött biró miért ne birálhatná azt, hogy a cselédet miért bossátották el, azért, mert muszáj volt, vagy pedig mert okot szolgáltatott rá. Ennek elbirálását nyugodt lélekkel rábízhatom a bíróságra. (Meskó Zoltán: Akkor ezt vegyük be!) Érdemetlenséget nem lehet egy cselédre ráfogni akkor, ha semmi büntetendő cselekményt el nem követett, még ha gyenge volt is az a cseléd, még ha munkáját nem is tudta ugy teljesíteni, mint várták volna, mert az érdemességet ez nem érinti. Az érdemességet csak az érinti, hogy az illető büntetendő cselekményt követett-e el. (Meskó Zoltán : Tessék bevenni : aki büntetendő cselekményt követett el! Ha a kormányra szavaz, érdemes cseléd! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szabó István (nagyatádi) i'öldmivelésügyi minister: Hiába kiabálnak nekem a képviselő urak. Ezt a törvényjavaslatot én hosszú idő óta sok fórumon keresztül tárgyaltam, az okos szónak mindig helyt adtam és a módositásokhoz hozzájárultam, de most, amikor nem is egy szakaszhoz, hanem egy szakasz egyik bekezdéséhez kapom a módositások özönét egy pillanat alatt, nem igen vagyok abban a helyzetben, hogy elbirálni tudjam, hogy nem forditják-e fel ezzel az évi január hó 30-án, szerdán. 63 eredeti megállapodást. Ezért nem tudok ezekhez a tömegesen beadott határozati javaslatokhoz hozzájárulni. (Meskó Zoltán: Ez olyan, mint a szép fogalma : gusztus dolga ! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Tekintettel arra, hogy két óra van és a minister ur, ugy látszik, még hosszabban kívánja észrevételeit megtenni, felfüggeszteném az ülést. Ha azonban csak röviden kivan most már a minister ur beszélni és a t. Nemzetgyűlés hozzájárul, méltóztassék folytatni. Szabó István (nagyatádi) I'öldmivelésügyi minister: Egészen rövid leszek. Mondom, tehát a sorrendi módosító javaslatra, amelyet Gaal Gaston t. képviselőtársam nyújtott be, szükség nincs, mert csak az elbocsátott cselédekről van szó; a katonai szolgálat bevétele kölcsönös megegyezés alapján és a panaszok orvoslása céljából történt, az »érdemes cseléd« szót pedig egyáltalában nem tartom veszedelmesnek. (Meskó Zoltán : Majd meg fogja látni a panaszokat a minister ur! Majd jövünk a panaszokkal! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) i'öldmivelésügyi minister: Kérem tehát, hogy a módosító javaslatok elvetésével az eredeti szöveget méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Az ülést d. u. 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki székei Huszár Károly foglalja el) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Gaal Gaston képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. Gaal Gaston: Mélyen t. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Igazán nem az a szándékom, hogy a házszabályokhoz való hozzászólás címén az amúgy is hosszura nyúlt vitát még magam is megnyújtsam, azonban lehetetlenségnek tartom elhallgatását bizonyos olyan körülménynek, amelyet e törvényjavaslat tárgyalásánál meglepetésszerüleg tapasztalunk. A Ház tanácskozásának a rendjét a házszabályok egészen precíze körülírják. A házszabályok 134. §-a, amely a központi bizottságok tárgyalásairól szól, a következőkép intézkedik (olvassa): »A központi bizottság jelentése az írásban beadott különvéleményekkel együtt a Ház asztalára letétetvén, kinyomatik s rendkívüli eseteket kivéve — legalább három nap közbevetésével — napirendre tűzetik.« A házszabályok 140. §-a pedig, amely a rendes bizottságok jelentéséről szól, a következőképen hangzik (olvassa): »A bizottságok jelentései, illetőleg javaslatai, a kisebbségi vagy különvéleményekkel együtt kinyomatván, rendkívüli eseteket kivéve, legalább 8 nap közbevetésével napirendre tűzetnek, illetőleg osztályokhoz utasíttatnak.« Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ez a törvéns 7 javaslat, amelyet ma tárgyalunk, annak idején megfelelő módon bizottsági tárgyalás alá vonatott, a bizottság jelentése kinyomatott és a Ház elé terjesztetett. A bizottságban megállapított szöveg ellen az egyetlen különvéleményt kivéve senkinek a bizottság tagjai közül mélyreható észrevételei nem voltak, sem azoknak, akik a kormányzópárt tagjai, sem pedig azoknak, akik az ellenzék tagjai. Amikor a bizottsági szöveget megkaptuk, természetesen mindnyájan ezen az alapon próbáltuk a magunk észrevételeit megformálni. Az előttünk fekvő szöveget tanulmányoztuk, annak tartalmát ismerjük, ehhez mérten felkészülve az eL ttunk fekvő szöveg aiapj ár akartuk, — legalább én a magam részéről- — teljesen a közjót tartva
