Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

Ä nemzetgyűlés 231. ütése 192' szó bennhagyását a javaslatban, mert nem találtam semmi néven nevezendő olyan intézményt, amelyik az érdemességet becsületesen el tudná bírálni. (Meskó Zoltán: A szemüvegtől függ minden!) Az érdemesség meghatározása a törvényben olyan kaucsukszerü fogalom, amelyet mindenki, minden arra illetékes szerv tetszése szerint magyarázhat. Hát ki az az érdemes gazdasági cseléd, aki a földreform következtében állását elveszti ? Tudok esetet, amikor 15—20 éven keresztül egy helyben szolgáló gazdasági cselédeket bocsátottak el tömegesen a földreform végrehajtása következtében! (Ellenmondás jobb felől) Weisz Manfréd gazdaságából 15—20 éven keresztül ott szoigáló gazdasági cselédeket bocsátottak el a földreformtörvény végrehajtása következtében és amikor igényüket bejelentették, ezek közül a cselédek közül egy sem volt erre érdemes. Azt hiszem, ha törvényt hozunk, annak precíz és határozott szövegezésűnek kell lenni. Ez a törvény a preciz szövegezést lényegileg is nélkülözi, de mégis szeretném, hogy ha már gondoskodni akarunk, legalább a formáját adjuk meg a gondoskodásnak, mert hiszen nem táplálom magamat egy csöppet sem illúziókban a tekintetben, hogy a lényeget úgysem fogják megkapni. Ennélfogva azt javaslom, hogy a 2. bekezdés 3. sorából az »érclemes«-szó hagyassék ki. Gondoskodás akar történni továbbá azokról a mezőgazdasági cselédekről, akik a birtokelosztás következtében hat esztendeig a gazdaságban maradnak. A törvényjavaslat azt célozza, hogy bizonyos fórum határozata nélkül, amennyiben a gazdaságban változás nem történik, ne bocsáthassák el a gazdasági cselédeket a gazdaságokból. Én azt látom, hogy azt a kötelezettséget, amelyet a kormány, az állam, s a magyar törvényhozás tartoznék teljesíteni a mezőgazdasági cselédséggel szemben, a földreform következtében előállott helyzet folytán áttoljuk a gazdákra. De ha áttoljuk, akkor azt akarom, hogy annak legyen valami gyakorlati értéke is. Ne méltóztassék azt hinni, hogy elég az, ha a törvényjavaslatba bevesszük, hogy az a gazda köteles ennyi és ennyi létszámú cselédet a földreform végrehajtása után is megtartani a gazdaságában, ennek túlnagy gyakorlati jelentősége van. Ebben nem hiszek, mert tudom, hogy ha a mezőgazda el akarja bocsátani azt a cselédet, az a legtöbb esetben minden körülmények között kénytelen elmenni a gazdaságból. Ha a gazda azt látja, hogy neki 15 és nem 20 cselédre van szüksége és 20 cseléd eltartására kötelezik, a gazda ezer és ezer módot talál arra, hogy a felesleges többcselédet eltávolítsa a gazdaságából, még a törvény rendelkezései ellenére is. Mégis, ha kötelezni akarjuk a gazdákat arra, hogy földreform következtében feleslegessé váló vagy feleslegesnek látszó gazdasági cselédeket se bocsássák el hat éven belül, akkor méltóztassék a törvénybe olyan intézkedést felvenni, — amire nézve javaslatot is teszek — hogy semmi körülmények között se lehessen elbocsátani. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Vanczák János: Itt van a nagy szeretet! — Gaal Gaston: A gyáros, a kereskedő annyit bocsát el, amennyit akar. — Zaj. Elnök csenget.) Miről van szó, t. Nemzetgyűlés! Azt mondja a törvényjavaslat, hogy »a gazdaság változásával«. Hogyan változik a gazdaság? Vagy intenzivebbé tesszük, vagy extenzívebbé. Ha intenzív gazdálkodásra térünk át, akkor minden körülmények között több munkást kell foglalkoztatni, mint ha extenziv gazdálkodást folytatunk. Ugy látom, hogy ha a gazdaság változását veszik figyelembe, akkor azt akarják kimondani, hogy extenzivebbe válván a gazdaság, feleslegesek . évi január hó 30-án. szerdán. GÍ az eddig tartott munkaerők, mert hiszen ha a gazdaság intenzívvé válik, akkor természetesen nemcsak annyi munkásra, hanem többre van szükség. Felfogásom szerint tehát a törvény szinte jutalmazná azt a gazdaságot, amely az extenziv gazdálkodásra tér át, mely figyelmen kivül hagyja a többtermelés szempontjait. Épen ebből a gondolatból kiindulva, ehhez a ponthoz a következő módosítást nyújtom be (olvassa): »A 2. §. harmadik pontjának második bekezdésében, a nyolcadik sorban más helytálló gazdasági indok nélkül, továbbá a következő sorban »kivéve« szótól a mondat befejezéséig terjedő rész elhagyását javaslom.« Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Forster Elek! Forster Elek : T. Nemzetgyűlés ! Ennél a szakasznál teljesen magamévá teszem Gaal Gaston t. képviselőtársam felfogását, és a Farkas Tibor képviselőtársam által hangoztatottakat is. Most, amikor az eljövendő nehéz időkben a mezőgazdaságnak, de tulajdonképen minden vállalkozásnak a legnagyobb erőfeszítést kell kifejtenie, hogy prosperálhasson, lehetetlenségnek tartom, hogy épen a mezőgazdaság legyen az, amely béklyókkal van lekötve és a szabad elhatározásában korlátozva, még a cselédlétszám megállapítása tekintetében is. Errenézve példákat sem látok, sem az iparnál, sem a kereskedelemnél, sőt még az állami gazdálkodásnál sem, hogy a munkáslétszám dolgában megkötöttség volna. Mindenütt annyit bocsátanak el a viszonyok változása folytán, a mennyit jónak látnak. A törvény ebbe nem avatkozik bele. Kérdem tehát, egyedül a mezőgazdaság tekintetében lehet ezt a megkötöttséget törvényerőre emelni 1 Hiszen tulajdonképen lehetetlenség megszabni, hogy a viszonyok változásával a mezőgazdaságnak mennyi munkásra van szüksége. (Gaal Gaston : Azt csak a gazda tudja, senki más!) Ezt egyedül csak a gazda tudja. Minden gazdaságnak különleges helyzete van, amely szigorúan megszabja azt az utat, módot, amely szerint gazdálkodnia kell s azt is, hogy hány cselédet alkalmazzon. Az a tétel sem állhat meg, amelyet Szeder t. képviselőtársam emiitett, hogy egy gazdaság vagy extenziv vagy intenzív irányban terelődik át és eszerint van szüksége több vagy kevesebb gazdasági cselédre. Hiszen ha az a gazdaság extenziv, egészen más cselédségre van szüksége a gazdaságnak, mint ha intenzivebb irányban kezeltetik. Az extenziv munkához hozzászokott munkás nem fogja az intenzív munkát elvégezni ugy, hogy a gazdának megfelelő haszna is legyen belőle. Ezekből az okokból is feltétlenül kívánatosnak és óhajtandónak tartom azt, hogy a mezőgazdasági megkötöttség ezen a téren sem történjék meg s hogy teljesen a gazda szabad elhatározásától és belátásától tétessék függővé az, hogy ha a birtokreform céljaira a birtokából valamely terület el is vétetik, hány cselédet kivan megtartani^ mert hiszen egyedül ő lehet igazságos elbírálója annak, hogy hány cselédre lesz szüksége. Egy gazda sem fog többet vagy kevesebbet tartani annál, amennyi feltétlenül szükséges. Ha nem így cselekszik, az csak a gazdaság jövedelmének rovására megy. Ezeket voltam bátor felhozni és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ebben az értelemben határozzon. Elnök: Szólásra következik? (Senki!) Kíván még valaki szólani? Meskó Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Ennél a szakasznál csak arra szorítkozom, hogy elfogadom Szeder képviselőtársam határozati javaslatát, mert magam is feleslegesnek tartom ennél a 9*