Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

(JO A nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdám. eredményben azonban épen nem segítünk rajta, sőt talán még ártunk neki, azt nem tudom. Épen azért ezt a javaslatot, mint feleslegeset és károsat, nem fogadhatom el. {Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Eőri-Szabó Dezső! Eőri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! A 2. § 3. pontja alapján elsősorban a hadiárvák érdekében vagyok bátor csekély módosítást előterjeszteni. A 3. pont első bekezdésének végső sorában ugyanis az foglaltatik, hogy »méltánylást érdemlő esetben az utóbbi feltételek — t. i. hogy az illető képes legyen mezőgazdasággal önállóan foglalkozni — függetlenül a nem felnőtt hadiárva is juttatható házhelyhez.« Azt hiszem, közismert tény és a nemzetgyűlés különböző pártjai részéről többször felpanaszolt sérelem az, hogy a háború vesztesei, a rokkantak, a hadiözvegyek, a hadiárvák talán sehol, egy államban sem részesittetnek oly méltatlan elbánásban, mint nálunk. (Ugy van! half elől.) Én ebben a rendelkezésben is méltatlanságot látok. Ha a hadiárva méltó arra, hogy házhelyhez juttassák, miért nem méltó arra is, hogy egy-két hold földet is kaphasson, ha egyelőre még nincs is abban a helyzetben, hogy azt önállóan megmunkálni képes legyen. Megtörténhetik és nagyon sok esetben megtörténik, hogy annak a hadiárvának már anyja sincs életben, mert ha anyja életben van, akkor mondhatjuk, hogy az anyja igénylő, az kaphat földet és attól örökölheti az árva. De nagyon sok eset van, amikor az anya sincs már életben, tehát ebben az esetben az a nem felnőtt hadiárva teljesen elesik attól, hogy földhöz juthasson, csak azért, mert még nincs abban a korban, hogy azt a földet önállóan megmunkálni képes legyen, holott egészen bizonyos, hogy családjában akadnak olyanok, akik ideiglenesen, amig az a hadiárva felnő, ezt a földet megmunkálják és azt parlagon heverni nem engedik. Én tehát a hadiárvák érdekében és ezzel kapcsolatban az egész ország érdekében azt indítványozom, hogy a 2. § 3. pontjának utolsó bekezdéséhez, amely azt mondja, hogy »a nem felnőtt hadiárva is juttatható házhelyhez«, még ez a két szócska iktattassék: »és földhöz«. Ami a 3. pontnak második részét illeti, teljesen megértem azokat az aggodalmakat, amelyeket az előttem szólott t. képviselő urak itt felhoztak és Gaal Gaston képviselő urnák ahhoz az indítványához, hogy precízen mondassék ki, hogy az 1920. évi XXXVI. tcikk melyik pontja alapján juthatnak földhöz a gazdasági cselédek, a magam részéről is hozzájárulok. Amint mondtam, megértem azt az aggodalmat, amely eltölti őket akkor mikor ebből a szakaszból azt látják, hogy a hatóság — tudja Isten meddig, talán mindenkorra is — megállapíthatja az azon a birtokon alkalmazandó cselédek számát Tudom, hogy milyen intenció szülte ezt a rendelkezést, amelyre a mélyen tisztelt igazságügyminister ur is rámutatott az imént, az hogy visszaélések ne következzenek be olyanok részéről, akik csak azért bocsátanak el nagyobbszámu cselédet, hogy az ő földjüket kevesebb mértékben vegyék igénybe. Én ugy tudom, hogy azzal szoktak fenyegetőzni, hogy ha tőlem ennyi és ennyi földet elvesznek, ennyi és ennyi cselédet kénytelen leszek elbocsátani. Ennek azonban ki lesz véve a méregfoga azáltal, hogy kimondja a törvény, hogy az elbocsátandó cselédek földhöz juttatandók. Akkor tehát az a bizonyos földtulajdonos nem fog azzal fenyegetőzni, hogy több cselédet bocsát el, mert ha ezt megteszi, több cselédet is kell földjéből földhöz juttatni. Itt mindenesetre csak azt kell tisztázni már az eljárás folyamán, hogy a földreform végrehajtása következtében hány cseléd lesz az illető birtokról elbocsátható, hogy ezekről a cselédekről a törvény értelmében már akkor gondoskodás történhessék. De hogy a továbbiakra is meg legyen kötve annak a gazdának a keze, ezt a magam részéről sem tartanám helyesnek és ehhez nem is járulhatnék hozzá. Azt hiszem, az a célja ennek a paragrafusnak, hogy tisztázva legyen az eljáráskor, hogy mennyi cseléd lesz elbocsátva s hogy azok a cselédek ott már a földhöz juttatandók listájába felvétessenek. A magam részéről tehát hozzájárulok Gaal Gastoa képviselő ur indítványának első pontjához, a második pontját azonban otyanképen gondolnám megváltoztatni, hogy az eljárás folyamán tisztáztassók, hány cseléd lesz elbocsátva, hogy azok a földhöz juttatás végett a listába felvehetők legyenek. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! A második paragrafus harmadik pontja a nem önálló keresők földhöz juttatásának feltételeit tartalmazza. Természetesen ezekre is vonatkozik a törvényjavaslat egyéb feltétele. (Zaj. Elnök csenget.) Ezek között a feltételek között azonban ott van az is, hogy csak akkor juttatható valaki földhöz, ha katonai szolgálatát hiven teljesitette. Már most megeshetik az is, hogy ez a nem önjogu és nem önálló keresetű igénylő a pont valamennyi feltételének megfelelne, kivéve azt az egyet, hogy katonai szolgálatát hiven teljesitette. Megfelelne minden egyes feltételnek, csak épen ennek nem. nem azért, mert öncsonkítás vagy szökés által kivonta volna magát a katonai szolgálat teljesítése alól, hanem mert nem volt módja katonai szolgálatot sehogy sem és sehol sem teljesiteni. (Barthos Andor: Akkor nem kap!) Amikor adva van a trianoni békeszerződésben az a helyzet, hogy általános hadkötelezettség nincs, hanem toborzás utján állítják össze a hadsereget, megtörténhetik az, hogy ennek a pontnak a magyarázása következtében igazságtalanságok történnek az eljárás utján. Épen ennek az igazságtalanságnak az elkerülése céljából vagyok bátor javasolni, hogy a harmadik pont 1. bekezdéséből ezek a szavak: »katonai szolgálatát hiven teljesitette«, töröltessenek. Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző: Szeder Ferenc. Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! A 3. §-nak ahhoz a részéhez kívánok módosítást benyújtani, amelyet Gaal Gaston igen t. képviselőtársam támadott. Annak ellenére, hogy más felfogást képviselek, mint Gaal Gaston képviselőtársam, mégis kénytelen vagyok elismerni, hogy bizonyos tekintetekben neki igaza van. Hozzáteszem azonban mindjárt azt, hogy ha szociálpolitikai téren gondoskodás történnék a mezőgazdaság munkásairól, a gazdasági cselédekről, s törvényhozási utón gondoskodnánk arra az esetre, amikor a mezőgazdasági cseléd állását és kenyerét elveszíti, akkor nem kellene ilyen felemás intézkedésekkel és ilyen fejetetejére állított logikával sietnünk a mezőgazdasági munkásság, a cselédség segítségére. Miután azonban a szociálpolitikai törvényeket nélkülözzük, sajnos, kénytelen vagyok én is a javaslat eme rendelkezéseit, ha ez beavatkozás is a gazdaság életébe, elfogadni, sőt messzebbmenőleg tenni javaslatot ezen a téren a harmadik pont megfelelő rendelkezéseinek kiegészítéseképen. A javaslat azt mondja, hogy földhöz juttatható ... stb. stb.... az érdemes gazdasági cseléd. Mikor a bizottság ülésein tárgyaltuk ezt a javaslatot, már akkor kifogásoltam az »éráemesf