Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

À nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán. 5§ zelni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem is igy van összeállitva!) Igen sok példát tudok a múltból, — nem mostanról van szó, most mások a viszonyok, legalább nálunk — a múltból azonban igen sok példát tudnék felhozni, abol ilyen diszkrecionális jogokat és hatalmat nagyon is politikai célokra használtak ki. Én tudok körrendeleket, amelyekben az összes italmérők be voltak rendelve, hogy a kormánypártra szavazzanak, (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) tudok körrendeletekről, amelyekben nyiltan tárgyalták ezt a kérdést, még csak szemérem sem volt az illető kormányokban; tudok regálebérlőkről, akik szépen be voltak rendelve a szavazásra. Megtörtént velem, hogy egyszer tévedésből én magam is mint megyebizottsági tag helytelen átcímzés folytán kaptam ilyen kedves kis főispáni levelet. (Horváth Zoltán: Tiszta választás ! — Felkiáltások jobbfelől : Régen volt! — Horváth Zoltán: Most még rosszabb!) Én mindig mindennek a gyakorlati oldalát nézem. Gazdasági szempontból, szociális szempontból ennek a rendelkezésnek, amelyet itt a minister ur ebbe a törvényjavaslatba bevett, amely abszolúte nem való ide, nagyobb jelentősége egyáltalában nincs. Az elbocsátott cselédekről gondoskodik a törvény, mert hiszen birtokhoz és házhelyhez juttathatja, azt azonban ebbe a törvénybe bevinni, hogy nekem hatóság szabja meg, mennyi cselédet tartsak, teljes abszurdumnak, és ebbe a törvénybe nemvalónak tartom. Nem tudom, megtudtam-e győzni a nemzetgyűlést, meg tudtam-e győzni a mélyen t. minister urat, hogy ez ebbe a törvényjavaslatba semmi körülmények között nem való és hogy ez az intézkedés semmi másra nem jó, csak arra, hogy megint a gazdálkodást nehezitse, a gazdálkodó szabadságát tángálj a, hogy megint hatósági bürokratikus beavatkozásnak nyisson tág kaput, amelyen keresztül beüthetik az orrukat olyan dolgokba, amelyekhez a földtekén semmi közük. Én a magam részéről nem veszem lelkemre gazdatársaimmal szemben, hogy ennek a szekatúrának, ennek a szükségtelen hatósági beavatkozásnak őket kitegyem. A magam részéről a szakasznak ezt a részét elfogadni hajlandó nem vagyok. Azért benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa): »A szakasz 3. pontjának második bekezdéséből az első mondat után következő egész szöveg »Evégből« szótól kezdődőleg végig töröltessék«. Tisztelettel kérem inditványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Farkas Tibor ! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Hozzájárulok az előttem szóló t. képviselőtársam indítványához és a magam részéről is kívánatosnak tartom, hogy a 3. pontnak ez a része töröltessék. Azért tartom kivánatosnak, mert én semmiféle frazeológiát és frázisokat a törvénybe tartozóknak nem tartok. Ez, bármennyire szépnek és nemesnek látszik, az a gondolat, hogy igenis gondoskodjunk a kenyerét vesztett cselédről, tulajdonképen sem keresztülvive nincs, sem pedig egészségesen keresztül nem vihető. Mert mi történik azokban az esetekben, mikor egy egész birtoktest felosztás alá kerül, amikor még a lehetősége sincs meg annak, hogy ennek a törvénynek intézkedése alkalmaztassékt Mi történik, ha az állam magasabb földbirtokpolitikai célból valaki alól kihúzza a gyékényt és az illetőt teljesen kenyórnélkülivé teszi 1 Ha adunk is földet annak a mezőgazdasági cselédnek, aki eddig állandó, önálló lakással nem rendelkezett, akinek tőkéje nincs, aki gazdálkodni máról-holnapra nem kezdhet el, az még nem jelenti azt, — amint egyes elméleti emberek elgondolják — hogy abból NAPLÖ xx. holnapra majd egyszerre törpebirtokos vagy kisgazda lesz. Erre nézve a törvényben semmiféle intézkedés nincs, sőt azt sem mondja ki, hogy ezeknek a mezőgazdasági cselédeknek előnye volna minden más munkással szemben, pedig annyi előnyt lehet kivánni a részükre, hogy róluk, akik elsősorban szenvednek e törvény által, — mert hisz földönfutókká válnak — az állam, amely olyan nagy bölcsen intézkedik mindenről, szintén gondoskodjék. Ez a jog megilleti az ipari munkásokat is, hivatkoznak is rá elégszer, amikor a munkanélküliség megszüntetése céljából segélyeket és szociális intézkedéseket követelnek. Azt hiszem, hogy ennyi jog megillette volna a mezőgazdasági cselédeket is. Van azután ennek a szakasznak egy nagyon érdekes pontja, amennyiben az eljárás folyamán kell megállapitani, hogy intenziv, normális, józan kezelés mellett a mezőgazdasági komplexum mennyi cselédet bir el. Meg fogja ezt állapítani az a tárgyaló bíró, aki az esetek túlnyomó többségében a mezőgazdasághoz nem ért. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az nem állapitja meg! Maga a gazda állapitja meg!) Ott vannak ugyan gazdasági felügyelők, de ezeknek hivatalos képzettsége is tulaj donképen nem vonatkozik a gazdaságok üzemi részére. Ezeknek a gazdasági felügyelőknek nagy része ugyanis a blankettamunka és a sablonszerüség folytán eltávolodott a mezőgazdaságtól, ugy hogy ezek részesültek ugyan annak idején szakoktatásban, de hivatali működésük egészen más és üzemi szempontból én ezeknek a szakértőknek véleményét minden esetre meglehetősen aggályosaknak tartom. Végeredményben tehát ott vagyunk, hogy van egy intézkedés, amely nem alkalmas arra, hogy az eseteknek túlnyomó többségében, ahol igazán sérelmek vannak, bármit is nyújtson, viszont hoz pár frázist, amely alkalmas arra, hogy felesleges izgalmakat teremtsen, talán túlzott izgalmakat is. Én ennek, ha normálisan fogják végrehajtani, túlságos jelentőséget nem tulaj donitok, de ez mindenesetre feleslegesnek látszik, mert a józan ész az esetek túlnyomó többségében azt a gazdát, aki egyáltalán képes gazdaságát, üzemét vezetni, mindenesetre arra fogja kényszeríteni, hogy annyi cselédet tartson, amennyire szüksége van, különösen akkor, amikor a gazdasági viszonyok olyanok, hogy a fix-alkalmazott a mezőgazdaság szempontjából előnyösebb, mint az időszaki munkás, Azonkivül én ezt a frázist, hogy »a legelőt nem számitva, a megmaradó területtel arányban kell megállapitani a cselédlétszámot«, szintén veszedelmesnek tartom. így lehet papíron dolgozni, de a gazdaságban ilyen adatokkal nem lehet operálni. Tegyük fel azt az előbb említett esetet, hogy egy ezerholdas gazdaság ötszáz holdra redukálódik. Amennyiben ezer holdon volt negyven cseléd, ebből még nem következik, hogy az arányszám ötszáz holdnál ugyanaz. Mert az ezerholdas gazdaságban egészen más üzemágak tarthatók fenn jövedelmezően és észszerűen, mint az ötszázholdas gazdaságban, s most még a legelő nagyságát se lehet figyelembe venni. Itt az eredmény az esetek túlnyomó többségében az lesz, hogy lesz egy teljesen kaotikus eljárás alapján megállapított valami, ami valószínűleg nem fog megfelelni senkinek. Hogy miért szükséges tehát felesleges izgalmakat teremteni, miért szükséges Magyarországon a bürokratizmust még fokozni, mintha ebben az országban nem volna még elegendő, miért szükséges ezt akkor olyan alapon rendezni, hogy állítólag segítünk azon a szegény cseléden, vég9