Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-231
A nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó-30-án, szerdán. m nek a magyar állammal szemben a békeszerződésből folyó követelésük van. Az a konkrét eset, amely arra indított engem, hogy a törvényhozástól ezt a felhatalmazást kérjem, egy szénbánya-vállalat dolga, amely szénbánya-vállalatban az illető külföldi, aki érdekelve van, nagyobb arányú tőkeérdekeltséget hajlandó a jövőre nézve is belevinni. (Sándor Pál : A dorogi bánya !) Azt hiszem tehát, hogy bár azoknak a szempontoknak figyelembevételével, amelyekből az egész ipari, gazdasági fejlesztési akció kiindult, — elismerem — ez nem az az ipari tevékenység, amely az iparfejlesztési törvényben említtetik, mégis ugyanannak a gondolatnak a keretében ilyen adókedvezményekkel operálhatunk. Csak a legkivételesebben óhajtanék ilyen módon eljárni. Erről az egy konkrét esetről pedig, mihelyt végleg befejeztük a tárgyalásokat, amelyekben különben a Gyosz. is résztvesz, jelentést fogok majd tenni a t. Nemzetgyűlésnek. Ami a Rassay Károly képviselő ur által felvetett azt a kérdést illeti, hogy mi történik az állani közvetett kötelezettségeivel, nevezetesen azokkal a kötelezettségekkel, amelyek a békeszerződésnek abból a rendelkezéséből folynak, hogy magyar állampolgárok javait, jogait, érdekeit külföldön lefoglalják és ezek, mint jóvátételi tételek kerülnek a magyar állam számlájára, erre vonatkozólag megjegyzem, hogy ez a rendelkezés és ez a szakasz ilyen esetekre nem provideál és nem is kíván ilyen esetekre provideálni. De azt hiszem, nem is lenne célszerű ezeket az ügyeket e törvényjavaslat keretében, illetőleg az előbb emiitett kérdéssel kapcsolatban elintézni. Itt egészen külön ügyről van szó, nevezetesen arról, hogy hogyan kívánja a magyar állam szabályozni a maga állampolgáraival szemben fennálló és a békeszerződésben is megjelölt kötelezettségét. Mert hiszen a békeszerződésben foglaltatik egy rendelkezés arra nézve, hogy az államnak az ilyen állampolgáraival szemben bizonyos kötelezettségei állanak fenn. Arról volna tehát szó, hogy ezt a kérdést rendezzük belső törvényhozási utón, hogy megállapítsuk, hogy vannak-e ilyen kártérítési igények, milyen esetekben vannak, s milyen kártérítések engedélyeztessenek. A kérdést érintettük az angol vagy a francia— most nem emlékszem melyik — clearingtörvény rendelkezéseiben és ott vettünk fel egy rendelkezést, amely ezt a tárgyat érintette, de nem merítette ki teljesen. A magam részéről azon az állásponton volnék, hogy ezzel a kérdéssel egyszer külön kell foglalkoznunk, még pedig akkor, ha a clearing-hivatal működéséből kifolyólag tisztább kép áll előttünk arra nézve, hogy tulajdonképen micsoda kötelezettségekkel és micsoda károkkal állunk itt szemben. Kernelem, hogy a helyzetnek, a tényleges állapotnak megvilágítása nemsokára és rövid időn belül megtörténhet, mert hiszen a clearinghivatal már meglehetősen előrehaladt a maga munkálataival s most azoknak az egyezményeknek a végrehajtása során, amelyeket a franciákkal és az angolokkal ujabban kötöttünk, és azon tárgyalások révén, amelyek ugy a belgákkal, mint a görögökkel folyamatban vannak, azt hiszem, elég világos képet kapunk, különösen ha még hozzáteszem, hogy időközben már Olaszországgal is rendeztük ezeket a kérdéseinket elvben és megállapodásszerüleg és a többi államokat illetőleg is meglehetős tájékoztatások szerezhetők és állnak majd rendelkezésünkre nem hosszú határidőn belül. Azt hiszem, akkor érkezik majd el az ideje annak, hogy ezzel a kérdéssel ex asse foglalkozzunk és megállapítsuk azt, hogy micsoda kártérítési kötelezettségek állanak fenn és mik adhatók ebből kifolyólag a magyar állam terhére. Megjegyzem azonban, hogy amint ez a szakasz nem ad felhatalmazást, nem dönti el ezt a kérdést pozitív irányban és nem biztosit jogokat a fizetésre, ugy másrészt nem is prejudikál abban a tekintetben sem, hogy bármilyen irányban kizárná azt, hogy azután engedélyezhető vagy megállapítható legyen ilyen kártérítési kötelezettség. Ez külön kérdés, amelyet az általam jelzett időpontban nézetem szerint külön lesz célszerű tárgyalni. Kérem ezt a felvilágnsitást tudomásul venni. Rassay Károly : Félreértett szavaim helyreigazítása címén kérek szót ! Elnök : Röviden méltóztassék ! Rassay Károly : Egészen röviden. Elnök : Akkor a képviselő urnák megadom a szót. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Csak arra kívánok utalni, hogy én nem nehezményeztem ennek a szakasznak rendelkezését, hanem csak arra utaltam, hogy az indokolás egy mondata oda vezethet, hogy saját állampolgáraink — mint a minister ur mondta — közvetett viszonylatba kerültek a magyar állammal, rosszabb helyzetbe kerülhetnek, mint az idegen állampolgárok. A t. pénzügyminister ur azt mondta, hogy ez a szakasz nem zárja ki azt, hogy ilyen állampolgárokkal szemben kellő előfeltételek fennállása esetén ilyen módon történjék a kiegyenlités. Nekem csak abban voltak aggályaim, minthogy az indokolás egy mondata szöges ellentétben áll a pénzügyminister ur ezen álláspontjával és minthogy ez a mondat világosan utal arra, hogy azokban az esetekben alkalmazható ez a szakasz, amikor közvetlen fizetési kötelezettsége van egy magyar állampogárnak. Természetes tehát, hogy ebből az következnék, hogy közvetett esetben nem alkalmazható. Ha azonban az igen t. pénzügyminister ur igy értelmezi a szakasz rendelkezését, ezt mindenesetre megnyugvással tudomásul veszem. Elnök : A pénzügyminiszter ur kivan szólani. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Félreértések elkerülése végett kívánok szót emelni. Én azt kívánom kifejteni, és részletezni, hogy nézetem szerint a kártérítési kérdéseknek ez az egész komplexuma külön önálló rendezést igényel, amely külön önálló rendezés bekövetkezhet, mihelyt a clearing-hivatal működése folytán tisztán látunk ebben az ügyben. A jelen szakaszra vonatkozólag azt mondom, hogy ez nem akarja tángálni ezt a kérdést sem kedvezőtlen, sem kedvező irányban. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e a 2. §-t elfos-adni, igen vagy nem I (Igen !) A nemzetgyűlés a 2. §-t elfogadja. Következik a 3. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 3. és 4. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : így a törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi 8'
