Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-242

506 A nemzetgyűlés 242. ülése 1924. évi február hó 19-én, kedden. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Dénes István: A kisgazdák meg fogják buktatni Kállayt! Nem fogják ezt tűrni! — Zaj.) Csendet kérek! Farkas István: Csak egy szakmának, a legnagyobb szakmának, a budapesti és bécsi vas- és fémipari szakmának januári bérátlagát hasonlitom össze. Ebből kitűnik az, hogy Budapesten a magyar kormány jóvoltáról mekkora nyomorúságot teremtett a dolgozó munkásnép között, mig abban az Ausztriában, ahol meg volt az indexrendszer, ahol a bérek és fixfizetések lépést tartottak az árak emelkedésével és ahol ma jobb a korona, biztosabb a pénz állandósága, mint nálunk, a mi viszonyainkhoz képest paradicsomi állapotok között vannak a munkások. Mert tudni kell azt, hogy nálunk az élelmiszerek ma már azon a színvonalon állanak, mint Ausztriában. (Pikler Emil: Még drágábbak egyesek!) A textiláruk még sokkal drágábbak mint ott, ellenben az élelmiszerárak kb. egy nivón állanak. Hiszen ma már 30.000 korona egy kiló zsir, (Pikler Emil: Harminchatezer!) háromezerötszáz korona egy kiló kenyér. Tessék elképzelni, mi lesz itt a következő hetekben. Az a munkás abban a hiszemben dolgozott, hogy legalább két kiló kenyeret tud venni családjának és az a két kiló leapadt fél kilóra. (Ugy van! Ugy van! hali elöl. — Sütő József: A közélelmezési minister gabonaügynök lett! — Nánássy Andor: Ujabbat kérünk!) Ezek a szempontok azonban nem fontosak a kormányzat előtt, mely porba dugja a fejét s tudatosan tönkreteszi az ország dolgozó népességét, és a kispolgárságát, ugy hogy nyugodtan el lehet mondani, hogy inivel a többség a dolgozókból áll hét millió emberből hat millió ember nyomorog, szenved a kormány helytelen gazdasági és szociális politikája miatt. A bérek így alakultak ki : Budapesten az átlagos órabér a szakmunkásnál 2165 korona, Bécsben 7120 korona vagyis 4955 koronával több, mint Budapesten. A betanított szakmunkásnak Budapesten az átlagos órabére 2146 korona, Bécsben 6210 korona, tehát Bécsben 4064 koronával több. A segédmunkásoknál Buda£

esten az átlagos órabér 1490 korona, Bécsen 4450 korona, Bécsben tehát 2960 koronával több. De ez még nem minden, mert Bécsben még külön pótlékot kapnak a családtagok után, ugy hogy ott 1500—2000 korona pótlék van niegállapitva a családtagokhoz mérten, itt pedig semmi sincs. Könyörgöm, hát mit akar a kormány? Egyáltalában nem törődik a szociális viszonylatokkal ? Még a múlt indemnitási vita kapcsán elfogadott a nemzetgyűlés egy határozati javaslatot, hogy a béregyeztető hivatalok óletbeléptetendők. Erre kiadtak egy rendeletet, de ennél több nem történt ; (Bâtiez Gyula: Egy nyakatekert rendeletet!) kiadtak egy olyan rendeletet, amely csak egy kategóriára vonatkozott, amelyet azonban nem hajtottak végre, ugy hogy ezen a téren tulaj donképen semmi intézkedés nem történt. Ugyancsak elfogadott a nemzetgyűlés az indemnités kapcsán egy határozati javaslatot arról, hogy a munkanélküli segély dolgában intézkedés történjék. A kormány ezt sem hajtotta végre, a magyar kormány egyáltalában nem törődik a munkásokkal, szóval állapítsuk meg, hogy a kormány a maga helytelen, komisz, rossz politikájával (Pikler Emil : Bűnös!) egyenesen kivül helyezi a munkásokat az államon... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamenti kifejezéseket használni. (Szilágyi Lajos: Nagyon találó szavakat használ! — Pikler Emil: A kormányzás sem parlamenti. Nagyon is enyhe kifejezések ezek !) Csendet kérek, képviselő urak. Farkas István: A munkanélküliség kérdése is fontos dolog. Mi fog itt történni? Rohamos átalakulás van. Reggel vannak bizonyos lisztárak, kenyérárak, amelyek délelőtt 11 órakor már magasabbak és délután megint magasabbak. És ez igy megy napról-napra. A munkás nem kap munkabért, életstandardja amúgy is le van sülyedve és nincs egyéb számára, mint a pusztulás. Azt mondják a munkások, hogy: mennénk dolgozni, de ha dolgozunk is és kapunk is munkabért, akkor is éhezünk, tönkremegyünk, ha nem dolgozunk, akkor is ez a sors vár ránk. A kormány nem gondol semmire, de ha majd baj és erupció lesz, ha az a borzasztó sok keserűség, amely az emberekben felgyülemlett, ki fog robbanni, akkor megint izgatókat fog keresni és azt mondja, hogy az izgatók csinálták a dolgokat. Hát nem látják be, hogy ezek a kormányzati intézkedések hintik el az elégedetlenség magvát? Megfizetett agitátorok sem tudnak nagyobb destrukciót csinálni, mint amilyent ez a kormány csinál. Komoly intézkedésekre van itt szükség. (Pikler Emil: Bolsevista agitátorok a ministerek !) Elnök: Pikler képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! Farkas István: A drágaság megszüntetésével kellene a kormánynak foglalkoznia, mert hiszen azzal a tiz-tizenötszörös adóval nem tudják (Zaj a szélsőbaloldalon.) a szociális bajokat, a véghetetlen nagy nyomorúságot megszüntetni és nem teszik jobbá az állam pénzügyeit. Mondja meg nekem bármelyik egységespárti képviselő, hogy nem azt hallottuk-e az adójavaslatok kapcsán a múlt ősszel, hogy a pénzügyminister ur kijelentette, hogy ezek az adójavaslatok szükségesek, mert ezzel fogja rendbehozni az államháztartást. (Pikler Emil: Szórói-szóra ezt mondta!) Azóta az adókat újra felemelte, most pedig újra jön a kény szerkői csönnel; jönnek a kényszerkölcsön kamatai, a külföldi kölcsön kamatai és jön a külföldi kölcsönnel kapcsolatban egy csomó olyan teher, melynek hatásai szinte kiszámithatatlanok és ennek ellenére oíyan politikát csinálunk, mint amilyet csináltunk eddig. Az volt mindig a baj, hogy a nagytőkébez nem mertek hozzányúlni, (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) hogy ma sincs leadva a vagyonváltság. A kisbirtokos leadta, ellenben a nagybirtokosok a 10.000 holdasok még ma sem adták Je a vagyonváltságföldeket, (Halász Móric: Hogy lehet ilyent mondani? A házak nem adták le!) aminthogy a nagybankoktól sem hajtották be a vagyonváltságot ugy, ahogy azt be kellett volna hajtani. (Bâtie« Gyula: Nincs progresszív adó!) Nem mertek a nagy vagyonokra progresszív adót kiróni Emellett pepecselnek és az emberek százait, ezreit hajtják nyomorúságba, teszik tönkre és taszítják le a munkássorsba, a munkanélküliségbe. (Lendvai István: Állami tömeggyilkosság! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt az eredményt érik el önök pénzügyi és gazdasági politikájukkal. Nagyon fontos volna, ha a kormány komoly intézkedéseket tenne, és nem azt, amit tervez. Mert bocsánatot kérek, ha az az összeg be is fog folyni, az csak ujabb drágasági lavinát fog megindítani, mint ahogy a kormánynak minden intézkedése ezt eredményezi. Ezzel még nem lesz helyreállítva a pénzügyi egyensúly. De tegyük fel, hogy a pénzügyek javulni fognak valamelyest és a korona stabilizálódik. Nem valószínű, de tegyük fel a legjobbat. Hol marad akkor még a tömegnyomor? Miből élnek meg az emberek, a tönkretett exisztenciák, hogy jutnak munkához, munkaalkalomhoz és miként lehet a nagy erupciókat ellensúlyozni, amelyek ebből származnak. (Nánássy