Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-242

500 A nemzetgyűlés 242. ülése 1924, ugyan, hogy a korona árfolyama fikció, azon- j ban a tömegeknek van avatisztikus optimizmusa, amit eloszlatni nem szabad, mert ez az optimizmus még ilyen lehetetlen helyzetben is azt a reménységet tudja önmagában galvanizálni, hogy talán mégis megmaradhat a 0.3-as jegyzésű koronánk, és azt reméli, hogy ha már nem is marad meg a korona ezen a nivón, legalább nem fog rohamosan zuhanni. Ugy látszik, hogy ezen a lélektani ponton vesztette el a t. pénzügyminister ur a maga hitét a saját pénzügyi tételeiben és felfogásában, (Zaj jobb felöl. — Meskó Zoltán: A pártértekezlete'J később tessék megtartani ! Mellékparlament van itt! — Temesváry Imre: Mi nem zavarjuk az ellenzéket! — Meskó Zoltán: Csak az országot zavarják! — Rothenstein Mór: Akkor menjenek ki! — Temesváry Imre: Ezt csináljuk, amikor nekünk tetszik! Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Pikler Emil: Kiben állapodtak meg-, ki lesz az uj pénzügyminister? — Egy hang jobbfelöl: Pikler! — Pikler Emil: Jobban is csinálnám, mint Kállay, nyugodt lehet! — Gaal Gaston: Tacitus lesz a nemzet történetirója! — Zaj.) Pakots József: Vájjon ismeri-e a pénzügyminister ur azt a napóleoni mondást, amely ugy hangzik, hogy a háborúhoz nem pénz és munició kell, hanem hit a győzelemhez? A minister urnák tudnia kellett azt, hogy ha a hitet és a bizalmat megingatja, ezzel katasztrófát idéz elő. Nekem nagyon keserű analógia jut eszembe. Amikor a háború végeíelé Tisza István az országgyűlésen bejelentette azt a tudott tényt, hogy elvesztettük a háborút, végzetes és nagy hibát követett el, mert azt a hatalmas, szuggesztív optimista gondolatot, amely még a legsivárabb viszonyok közt is élt a lelkekben, megölte. Akkor indult meg a lavinája a reményvesztettségnek, a háború likvidálásának, akkor omlottak össze igazán a frontok. Ugyanez az analóg eset ismétlődik a pénzügyminister ur politikájában, amikor maga jelentette ki, hogy fiktiv az a zürichi jegyzés, amelyet ő fentartott és a koronának bizonyos színvonalra le kell értékelődnie. Hogyan kívánja ezek után a t. pénzügyminister ur, ha ő ilyen kishitüséget tanusitott, hogy a közvélemény, a nagyközönség, nagyobb, erősebb és szilárdabb hittel bizzék a pénzügyi válságból való kibontakozásban, mint ő maga ? Hogyan csodálkozik afölött, hogy tömeg-pszichózis és pánik támad, amikor a tömeg-pszichózisnak első lelki megvonaglása akkor nyilatkozott meg, amikor a t. pénzügyminister ur ezt az ominózus és végzetes kijelentést tette 1 És ezt követték más kijelentések is, mint például, hogy a mezőgazdasági termények, a búza ára emelkedni fog. Ezzel is magának az árdrágításnak mutatott utat és lehetőséget. És ez jelentkezik magának az államgazdálkodásnak egész sorozatában. Vájjon nem az állam drágit állandóan és jár elől a drágításban, amikor az államvasút díjszabását emeli unosnntalan, mint a mai nappal is, rendeletileg, amikor a cukorárakat emeli, amikor a telefonés postadíjszabást állandóan emeli? Ezek az állami árdrágítások szuggesztív erővel hatnak minden irányban. Hogyan legyen akkor bizalom a korona stabilizálódásában, amikor maga a kormány annyira nem bízik benne, hogy azonnal igyekszik eléje szaladni a koronaromlásnak ilyen intézkedésekkel. T. Nemzetgyűlés ! Amikor a t. pénzügyminister ur legutóbb Londonba ment, akkor azt évi február hó 19-én, keddeú. követőleg történt egy meglehetősen veszedelmes lépes, amely később szintén mutatta a maga hatásait, ez pedig az a lépés volt, amelyet büntetőjogi utón jónak látott megkísérlem a t. igazságügyminister ur. (Egy hang a középen : Helyesen tette I) Hát, engedelmet kérek, akár helyes, akár nem helyes, a közgazdaság és a gazdasági élet nagyon érzékeny s ez az intézkedés velünk szemben feltétlenül a retorzió gondolatát edzette be a bécsi piacba. Bécs erre megadta a választ, és Bécs manővere volt aztán a magyar koronának ez a leromlása. Ezzel szemben mit csinált a pénzügyi kormányzat? Minthogy itt a pesti piacon a dollár-kereslet láza jelentkezett, erre ugy gondolkozott, hogy ezt szintén hatósági intézkedésekkel lehet valamennyire megakadályozni, és telefonokat ügy eltett meg a detektivjeivel, s ha telefonon doliárüzleteket kötöttek, akkor sietve előállitatta az illető gyárosokat, iparvállalati vezetőket, akik ezt végezték. Engedelmet kérek, t. Nemzetgyűlés, nem ez a módja annak, hogy a gazdasági életben jelentkező visszásságok megakadályoztassanak, hanem e bekövetkező visszásságok lehetőségeit gyökerükben kell elfojtani. (Ulain Ferenc: Ez már igaz!) Mert az olyan intézkedések, amelyeket a kormány tett, mit jelentenek? Azok csak tüneti kezelést jelentenek; azok olyanok, mint amikor a lázas betegnek aszpirint adunk be neki, hogy lenyomjuk a lázát, A t. minister ur ilyen aszpirin-politikát folytatott ; a lázas gazdasági életnek beadogatta hatósági intézkedések formájában az ő külön aszpirinjét, a lázát akarta leszorítani, (Zaj balfelöl. — Dénes István: Kinek beszél tulajdonképen itt ez a kiváló szónok? Erre vagyok kíváncsi ! — Farkas István : Ministert kérünk! — Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Hol van a többség f) magát a betegséget azonban nem gyógyította. Amikor mi hosszú időn keresztül állandóan figyelmeztettük a pénzügyi kormányzatot, hogy a politikája végzetes lejtőre fog vezetni és katasztrófát ^ fog okozni, akkor állandóan találkoztunk a pénzügyminister urnák meglehetősen közömbös nyilatkozataival és beszédeivel, amelyekből azt a csodálatos öntudatot olvastuk ki, hogy ő egészen tisztában van a politikájával, hogy ő nagyon helyes utón jár s hogy végeredményben ez a helyes ut elvezet a maga céljához. Ha jól emlékszem, másfél évvel ezelőtt egy indemnitási vita során ugy a pénzügyminister ur, mint a ministerelnök ur kijelentették, hogy a magyar gazdasági válságból kettős kivezető ut van. Az egyik az ország teherviselőképességének a lehető legmesszebbmenő fokozása, a másik pedig a külföldi kölcsön. Erre a kettős kártyalapra építette fel a t. pénzügyminister ur a maga egész gazdasági politikáját. El is indult a két utón. Kivetette a jövedelem- és vagyonadót a maga húszszoros formájában a társadalomra az adófizetők tömegeire; és ha jól tudom, a magyar adózó polgárságnak e megterheltetése 150 milliárdot jövedelmezett. Azt remélhette volna az ember, hogy egy ilyen adótömeg, amely ekkora állami bevételt jelent, ezt az átmeneti időt legalább elviselhetővé tudja tenni, s azt hihettük, hogy egy olyan pénzügyi koncepció f állott a pénzügyminister ur rendelkezésére, amelybe beállította a kölesönig terjedő egész gazdálkodási hónap és esztendősorozatot, de legalább is tisztában volt azzal, meddig mehet ezzel a vagyon- és jövedelemadóval, s hogy vájjon addig a pontig el tud-e jönni, amig elkövetkezik az u. n. kül-