Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-242

A nemzetgyűlés 2á2. ülése 1924. évi február hó 19-én, kedden. 5ÖÍ földi kölcsön effektuálása. S ime, most ott állunk, hogy a külföldi kölcsön még nagyon problematikus. Tegyük fel a legjobbat, hogy el vau elvileg teljesen intézve, de ugy-e, meg a lebonyoiitasa elég nosszu időbe kerül és a saját maga felfogásával ellentétben a pénzügyminister ur malmost kénytelen egy belföldi, u. n. kényszerkölesönt igenybevenni. (Dénes István : A kormánypárt cserbenhagyja saját kormányát !) Micsoda gazdasági politika ez 1 Egy kis háztartásban is elképzelhetetlen, mennyire lehetetlen egy államháztartásban ! Az áliamgazaaságnak egyik legíő'bb tétele az, hogy maga az államgazdaság nem más, mint egy rendes üzlet, amelynek megvan a maga üzletvezetése, és amennyiDen ez. az üzlet csödot mond, akkor az uziet eiere másodat kell állítani, {Ugy van ! half elől.) a mérleget fel kell fektetni, (ügy van! öaifeíől.) meg kell állapítani, hol voltak hibák, kik ártottak az üzlet vezetésének és menetének s azokat onnan ki kell küszöbölni. (Ugy van ! balfelől.) A pénzügyminister ur rosszul vezette az ország üzletét a legnehezebb és a legkritikusabb időkben. Kérdezem, miért ragaszkodik még mindig aiihoz a ministeri székhez, amelyhez való további ragaszkodása a mi benső meggyőződésünk szerint további katasztrófák lehetőségét nyújtja ? (Dénes István : Mert nem találnak jobbat az egész kormánypártban ! — Meskó Zoltán : Tessék az egész garnitúráról beszélni, nemcsak egy emberről S Bethlen ép ugy felel érte, mint a pénzügyminister ur !) Egészen baljóslatú híresztelések vannak, amelyeknél gondolkozóba kell esnünk. Rassay Károly t. barátom a mai ülésen vetette fel azt a, kérdést, hogy mi van a román kártérítéssel. Fel kell vetnem csakugyan ezt a kérdést nekem is, hogy vájjon mit csináltak, a protokollumok módositásánál mi történt ! Jelentkezik-e az valahol a jegyzőkönyvekben és ismertették-e a nyilvánosság előtt azt, hogy lemondtak a román kártérítésről ? (Ulain Ferenc : Dehogy Î Azt is helyeselni fogják !) Ez nagyon lényeges kérdés. Kérdeznem kell továbbá, mi van a megszállott területeken levő állami birtokok kérdésével ! Végre is a közvéleményt tájékoztatni kell, hogy tudjuk, milyen feltételek mellett kapjuk meg ezt a nagy kölcsönt, mert hiszen nem is tudom, hogy ma már ez a 250 millió aranykorona kölcsön a mi mostani rettenetes pénzügyi helyzetünkben micsoda értéket és jelentőséget képvisel a gazdasági rekontsrukeió szempontjából. Nekünk tudnunk kell azt, hogy ha ezt a nagy kölcsönt megkapjuk, ezzel szemben vájjon mit ajándékoztunk oda, vájjon a füg-getlenségünket, szuverenitásunkat, szabadságunkat, levegőnket nem adtuk-e oda az entente-nak. Végre is a nemzet sorsáról, a jövő nemze-. dék sorsáról van szó, azokéról, akiknek ezeket a terheket tovább kell 20 esztendőn keresztül, vagy talán azontúl is viselniök. Ha sáfárkodunk az ország jövendőjével, akkor a kormánynak ide kell állania és nyiltan kell beszélnie azokról a tárgyalásokról, amelyek ott a nemzet rovására, vagy javára történtek. (Ulain Ferenc: A nemzetnek semmi köze hozzá, elég, ha ők tudják !) T. Nemzetgyűlés ! Most, hogy hirtelen rohamos válság elé került a gazdasági élet, természetszerűleg a pénzügyi kormány kapkod íühöz-fához ; rögtön összeül a bankvezérek kollégiumával, (Griger Miklós: Ugy van!) tanácsokat kér és valószínűleg kap felvilágosításokat is. (Griger Miklós : Ugy van ! Itt nem demokrácia, hanem bankokráeia van !) Már most egy különös jelenségre kivánok rámutatni. Szombaton a bankközi íorgalomban voltak papirok, amelyek hihetetlen magas értéktöbblethez jutottak, (liláin Ferenc: Összejátszottak! — Piüier Emil: Együtt börzéznek!) Szombaton a Kereskedelmi Bank egy részvénye három millióba került, a Kőszén ötmillióba, a (ieorgia egymiiűoszazezer koronába. Ez a bankközi forgalomban voit, ahol a bankok irányítják az üzleti élet és a forgalom menetét. Hétfőn már minden egyes papir 5—&—800.000 korona értékveszteséggel került a piacra. Mi következik ebből T Az következik, hogy majd amikor megint leszálltak ezek a papiroü, (Ulain Ferenc : Már ma leszálltak !) összevásárolják azokat. Valahol tehát nyernek ezen, de nem a tömegek, nem azok a szegény emberek, nem a középosztály szegény szenvedő alanyai, akik nem tudják ma, hogy mit- ebédelnek, mit vacsoráznak, akik nem tudnak ruházkodni, hanem azok az urak, akik minden ilyen rettentő katasztrófát arra használnak fel, hogy spekulálnak. (Lendvai István : Nem urak, csak zsidók! — Pikler Emil: A bankok és a ministerek ! — Lendvai István : És a velük szövetkezett minis.erek !) Mint t. képviselőtársam látja, ezt a kérdést én nem pártpolitikai szempontból és nem is felekezeti szempontoól Ítélem meg. (Lendvai István : Nemzeti szempontoól kell megítélni !) Súlyos nemzeti kérdés az, (Ugy van! balfelől.) hogy elpusztuljon a nemzetnek egy óriási rétege a spekuláció kegyetlensége révén, hogy ilyen incidensek történjenek, ahol ezrek és százezrek véreznek el, hogy egy kis kiváltságos réteg ebből újra teleszívja magát nagytőkével. (Ügy van! balfelől.) Azokat a kiváló urakat, akik tanácskozásra megjelentek, távolról sem akarom evvel a beállításommal meggyanúsítani, de kétségtelenül kellett valaminek történnie, hogy ez a különös hullámvonala állott be a tőzsdei árfolyamoknak. (Ugy van! bafelől.) Ezt a különös hullámzást már gyakran megfigyeltük. Minden olyan alkalommal, amikor akut veszedelem volt, bizonyos körök tudtak erre spekulálni, ugyanekkor azonban elvéreztek a kisexisztenciák tömegei. És a pénzügyminister ur ezt nyugodtan nézi és azt mondja mai beszédében, hogy helyesnek tartja azt az utat, amelyen jár. Ezek után helyesnek tartja az utat 1 Helyeseknek tartja azokat a nyilatkozatokat, amelyeket már a múltban végzetes könnyelműséggel elmondott és amelyeknek nyomán mindig bizonyos katasztrofális gazdasági leromlás következett ? Azt mondja, hogy ha mi tudnók azt, mi van a függönyök mögött, akkor egészen máskép beszélnénk a kérdésről. (Lendvai István : Gyerünk azokkal a függönyökkel !) Fel akarom rántani ezeket a függönyöket. Végre látni akarjuk, mik történnek a függönyök mögött. (Ugy van! balfelől.) Ehhez joguk van az adófizető polgároknak, akikre épen most ujabb nagy terhet akarnak ráróni a kényszerkölcsön révén. Tudni akarjuk, miért fizetjük a kölcsönt. tudni akarjuk, hogy ez az uj úgynevezett pénzügyi programm, (Lendvai István : Nem is Programm !) amely nem is programm, hanem csak átmeneti kapkodás, (Ulain Ferenc : Toldozás !) toldozás, megéri-e azt az uj áldozathozatalt, amely a nemzet vagyonában most újra annak a deficitnek a fedezésére fog szolgálni, amelyet a kormány politikája idézett elő. A bizalom kérdése ez, t. Nemzetgyűlés ! Kérdem, ebben a nemzetgyűlésben leheNAPLÖ XX.