Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-242

Á nemzetgyűlés 242. ülése 1924. zetgyülés üléstermében. Ez a tüntető távollét egyenlő a leglesujtóbb kritikával. (Varsányi Gábor : Éljen nagyatádi Szabó István! — Meskó Zoltán: Most a pénzügyministerről van szó! — Rassay Károly: Most Kállayról van szó!) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos : Ha a t. pénzügyminister ur Ítéletet akar, ám vesse fel a bizalmi kérdést (Helyeslés a balközépen) és akkor meg fogja kapni a méltó feleletet. Az igen t. ministerelnök ur azonban, akinek többsége és pártja van, —legalább is a nemzetgyűlésen többsége van, — nagy felelősséget vállal magára akkor, amikor kormányzati programmját, ministerelnöki állását és a kormány helyzetét teljesen és tökéletesen Kállay Ti bor pénzügyi politikájára fekteti, (Ulain Ferenc: Együtt csinálnak mindent! — Zaj balfelől.) Én már ismételten rámutattam erre és figyelmeztettem a többséget, hogy ennek következménye az lesz, amit a többség valószinüleg nem akar, hogy Kállay Tibor magával fogja rántani a mélységbe Bethlen István grófot is. (Ulain Ferenc: Soha! Nem mennek el azok, amig áll a világ! — Derültség balfelől. — Sok mindent megmondtam előre!) T, Nemzetgyűlés, abban a boritékban, amelyet a t. pénzügyminister ur az elnök úrhoz felküldött, egy előttem ismeretlen törvényjavaslat van, és igy ahhoz természetszerűleg nem tudok hozzászólni. Amit azonban a pénzügyminister ur nyilatkozataiból tudok, pl. a valorizáció kérdése, egymaga is eszembe juttatja azt, hogy a pénzügyminister úrral magát mindenben azonositó gr. Bethlen István ministerelnök ur még Szolnokon tartott beszédében a valorizációra való áttérést katasztrofálisnak mondotta. (Ugy von! a balközépen. — Rassay Károly: Ez a legalkalmasabb pillanat, ugy látszik ! — Kiss Menyhért: Nagy pénzügyi tudomány!) Ez a következetlenség egymaga is elegendő okot szolgáltat nekem arra, hogy a pénzügyminister ur mai bejelentéseit is a legnagyobb bizalmatlansággal fogadjam. (Ugy van! a balközépen.) De ha csak néhány szóban, néhány mondatban is végigtekintek a pénzügyminister ur pénzügyministeri működésén, akkor is azt kell, hogy állítsam, hogy abban semmi másra, mint nyugtalanságra, mint bizalmatlanságra nem lelhetek okot. Ha jól emlékszem, a t. pénzügyminister ur annak idején, amikor a pénzügyministeri széket elfoglalta, még nem volt a külföldi kölcsön barátja; nem volt barátja az ő ministertársa, Walko Lajos kereskedelemügyi minister ur sem. Azután arra az álláspontra helyezkedett a pénzügyminister ur, hogy külföldi kölcsön nélkül kibontakozás nincsen, sőt a külföldi kölcsön kormányprogrammá avanzsált. Én azon az állásponton voltam és vagyok, hogy külföldi kölcsön nem kell (Ugy van ! a balközépen.), de ha valaki azon az állásponton van, hogy külföldi kölcsön kell, akkor joggal kívánhatom tőle, hogy ezt a meggyőződését olyan időben (Kis Menyhért : Ez az !) alkossa meg, amikor a meggyőződésével még nem késett el. Hiszen a kölcsön barátai maguk is azt mondják, hogy már az osztrák kölcsön idejében kellett volna az előkészületeket megtenni a magyar külföldi kölcsön felé. Tehát máimaguk a kölcsön barátai is elítélik a pénzügyminister ur késedelmét. Akkor azonban a t. pénzügyminister ur pénzügyi politikája még teljesen passzív volt és passziv volt annak idején a külpolitika is. Maga ez a felelősség elegendő ok arra, hogy most mindennemű ujabb javaslatot bizalmatlansággal vegyünk. (Ugy van ! a balközépen.) De tovább megyek. Kállay Tibor pénzügyminister ur volt az, aki ministerségének későbbi időszakban a buzaadót mondotta a pénzügyi helyzet szanálása egyetlen és legsikeresebb eszévi február hó 19-én, kedden. 491 közének. (Ugy van! a balközépen.) Még egészen jól emlékszünk, hogy a t. pénzügyminister ur háromtól öt évre terjedőleg jósolta a gyógyulás sikerét és mit sem törődött azzal, hogy a buzaadóval egyoldalulag a gazdatársadalmat sújtja. (Ulain Ferenc: A bankoknak pedig odaadta!) A gazdatársadalom ezt a buzaadót kifizette, az esztendők elmultak, ellenben a jóslat nem vált be, a t. pénzügyminister urat itt is kudarc érte, mert a korona továbbra is esett. Ez mi előttünk, akik nem voltunk vele egy állásponton, teljesen érthető is volt, mert az a segitség, amelyet ő a buzaadótól várt, egy egyoldalú teher, egy egyoldalú segitség volt, ilyentől pedig mi eredményeket nem várunk. Épen ezért nem várunk végleges eredményt a kölcsöntől sem, mert az is csak egyoldalú segitség lesz. Lehet, hogy az a külföldi kölcsön, amelyre mosta Bethlen-kormány alapítja az ország jövőjét, átmenetileg segiteni fog, (Egy hang balfelől: Három hónapra!) lehet, hogy a világtörténelem egy-két óráján keresztül látszat szerint segiteni fog. Hogy azután mi jön, nem tudjuk. (Kiss Menyhért: Özönvíz ! — Ulain Ferenc. A verkli tovább fog szólani!) Arról pedig még nem is hallottunk, hogy mi lesz akkor, ha ez a külföldi kölcsöuakció sikerre vezet. Utóvégre mégis csak be kell látni azt. hogy az adósságcsinálás egymagában nem lehet a pénzügyi helyzet megoldása. Mi tervet vártunk, tervet kértünk, tervet sürgettünk, olyan tervet, amely matematikailag kimutat valami eredményt. Ilyent sohasem hallottunk; ma sem ismerünk semmiféle programmot. Van állítólag egy programul, de arról is tudjuk, hogy az is a 0.018 korona kurzusra van beállítva. Hol vagyunk ma ettől a koronakurzustól? Mit ér akkor az a Programm, ha 0.018-ra van tervezve? Mi ennek ma már semmi értéket nem tulajdonítunk. De tovább megyek, t. Nemzetgyűlés ! Amikor Kállay pénzügyminister ur elfoglalta Hegedűs Lóránt örökét, akkor a szabad deviza- és a szabad valuta-forgalom gyanánt mutatkozott be. Ennek a szabadságnak alapján állott hónapokon keresztül. 1922 augusztus 6-áról 7-ére virrad* éjszaka a szabad forgalomnak ez a lelkes híve irányt változtatott és átcsapott a legerősebb korlátokkal guzsbakötött deviza-forgalom egyedül üdvözítő voltának hirdetőjévé. (Kállay Tibor pénzügyminister : Ugyanilyen pánik volt és hat hónapra megállítottuk azt a pánikot! — Egy hang balfelől : A koronát nem !) Én szerintem, t. Nemzetgyűlés, lehet az egyik és a másik elmélet mellett érveket felsorakoztatni: véleményem szerint azonban, a politikai felelősség érzésének (Halljuk! balfelől.) és a politikai morálnak egyenes arculesapása az, (Ugy van! balfelől és a balközépen.) ha ugyanaz az ember először az egyik, azután a másik irányt valósítja meg. (Ugy van! balfelől és a balközépert. — Ulain Ferenc: Az elvek nem arra_ valók, hogy a nemzet boldogulásának útját állják! — Zaj.) A t. pénzügyminister urnák nem lehet ellenvetése az, hogy időközben megváltoztak a viszonyok: mert 1921 őszén, 1922 nyarán semmiféle olyan esemény nem történt, amelyet a közgazdasági előrelátás minimumával ne lehetett volna jóelőre látni. (Ugy van! a balközépen.) Ha pedig 1922 nyarán a szabadforgalmi elmélet bukását látta a pénzügyminister ur, akkor az én véleményem szerint, már akkor el kellett volna hagynia a helyét, (Ugy van! balfelől.) hogy alkalmazza a helyes orvosszereket olyan orvos, aki helyesebb diagnózist tud csinálni, mint ő és ennélfogva helyesebb gyógykezelési módot is állapithat meg, mint ő. Tisztelt Nemzetgyűlés! A t. pénzügyminister urnák ekkor az első baklövése az volt, hogy az