Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-242

492 A nemzetgyűlés 242. ülése 1924. évi február hó 19-én, kedden. egyik szélsőségtől a másik szélsőségre hirtelen tért át minden átmenet nélkül, A helyes átmenet az lett volna, ha a belföldi valutaforgalmat szabadon meghagyta volna és egyedül s kizárólag a külföldi átutalásokat és a külföldi deviza-forgalmat kötötte volna meg. Második baklövése a t. pénzügyminister urnák az volt, hogy mikor a kötött deviza-forgalom hibái mutatkoztak, akkor, ahelyett, hogy hozzáértő módon orvosolni próbált volna, betegesen ragaszkodott a kiadott fonák szabályokhoz, és igyekeztek fentartani egy látszatot s ennek a látszatnak alárendeltek minden pénzügyi és közgazdasági szempontot. Ez a látszat pedig, t. Nemzetgyűlés, a külföldi korona fiktiv kurzusának fentartása, később pedig a stabilizálás délibábja volt. Véleményem szerint a- devizaközpontnak az kellett volna, hogy szerepe legyen, hogy a földrengésjelző készülék érzékenységéhez hasonlóan figyelemmel kisérte volna a közgazdasági és pénzügyi élet minden rezzenését, hogy alkalmazkodott volna, hogy irányitólag nyúlt volna be ott, ahol be kellett volna nyúlnia, hogy tartotta volna és irányitotta volna a korona kurzusát a közgazdasági alaptörvények, igy elsősorban az árképződés alaptörvénye szerint, amely a külföldi és belföldi kereslet és kínálat egymáshoz való arányától teszi függővé a korona mindenkori kurzusát. A belföldi és külföldi koronakurzus közötti különbség nálunk 30 —40—50%-os különbségig fajult. Az élet nem hunyt szemet a tények felett és a devizaközpont által jegyzett fiktiv kurzusok helyett zugforgalmi árak alakultak ki. (Uíain Ferenc: Maga a devizaközpont csinálja!) És ekkor megtörtént az a hallatlan szégyen és botrány, hogy a devizaközpont elismerte ezt a zugforgalmat, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) elismerte azzal, hogy önmaga is adott és vett valutákat zugforgalomban, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) elkövette tehát következetesen azt a deliktumot — és erre a t. igazságügyminister ur figyelmét is felhivom — (Ulain Ferenc: Ugy is tudja ! Fáj neki eléggé! — Kiss Menyhért: Beszéljen most N»agy Emil ! — Nagy Emil igazságügyminister : Most ő beszél! — Propper Sándor: Majd kitűz jutalmakat az ügyészeknek!) amelyet másoknál páratlan hipokrizissel üldözött. De a devizaközpont elismerte a zugforgalmat azzal is, hogy a hivatalos kurzusokon felül 50%-os felárral adta el a devizákat, továbbá, hogy a napi igénylésekből egy kisebb részt hivatalos áron számitott, a nagyobb részt pedig zugforgalmi áron számitotta és igy bocsátotta a piac rendelkezésére, végül pedig, hogy könnyítéseket tett az exportvaluta szolgáltatása körül. A fiktiv kurzusok a gazdától, az iparostól, az exportőrtől azt kivanták, hogy a valóságos értéknél jóval alacsonyabban szolgáltassák be a kivitt termények és gyártmányok értékét. Véleményem szerint, ez volt a legfőbb gátja egy egészséges exportnak. De ezenfelül az a hiba is történt, hogy a fiktiv kurzusokon a Devizaközpont nem szerezhetett devizát, mert senki sem volt bolond, hogy fiktiv kurzusokon odaadja a devizákat. Mindent összefoglalva tehát a pénzügyminister ur a Devizaközpont fiktiv kurzusainak fentartásával akarta menteni a koronát, holott már a laikus előtt is kétségtelen volt az, hogy itt nincs más segítség, mint az ország nemzetközi fizetési mérlegének megjavítása. Most, amikor a pénzügyminister ur a niinisterelnök úrral hazatért és azt a bizonyos beszédét mondotta, amelyre a minister ur maga is kitért, következett az ujabb hiba és az ujabb botrány. A pénzügyminister ur megint rögtön átcsapott az egyik végletből a másik végletbe és január 5-iki beszédében kijelentette, hogy a 0.03 centime-os fiktív kurzus nem tartható immár fenn, mert azt a gazdasági élet mellőzi, és hogy le kell azt szállítani 0.018-ra, vagy 0.0175-re, ahol az újbóli stabilizálódás fog kezdődni. A t. pénzügyminister ur tehát beismerte, hogy az a stabilizálás, amelyre hónapokon át olyan büszke volt, üres fikciónak mutatkozott, mert a korona valóságos árfolyama közben lassan, de mégis biztosan csúszott lefelé. A pénzügyminister ur előtt ekkor három alternatíva állott. Az egyik az volt, amit mindig kérünk, követelünk tőle, hogy álljon félre, mondjon le, vonuljon vissza. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór.Végre csináljon egy okos dolgot!) Ha azonban a t. pénzügyminister ur erre nem tudta magát rászánni, (Rassay Károly: Csak saját személyét stabilizálta, azt azonban alaposan ! — Derültség. — Rassay Károly Hozza meg ezt a nagy áldozatot!) ha a t. pénzügyminister ur erre az elhatározásra nem tudta magát rávenni, még mindig két alternativa volt előtte: vagy az, hogy nem beszél semmit, hanem lassan, bejelentés nélkül engedi lemenni a korona fiktív jegyzését addig a pillanatig, amikor stabilizálni akarja vagy tudja, vagy pedig a második alternativa az lett volna, hogy máról-holnapra fájdalmas, de gyógyító operációval viszi keresztül a fiktiv kurzusnak a valóságos árfolyamhoz való igazítását és ezzel a kétféle koronajegyzés közötti különbséget megszünteti. {Egy hang a balközépen: Botrány a kétféle koronajegyzés!) A minister ur azonban sem az egyiket, sem a másikat nem tette, nem tett semmit ez irányban, hanem egy olyan újsággal kedveskedett nekünk, amely hasonló volt egy olyan hadvezér tettéhez, aki előre bejelenti az ellenségnek, hogy offenzívára készül. (Zsirkay János: És hogy el fogja veszteni a csatát!) — Lendvai István: Mint Potiorek!) A pénzügyminister ur január 5-iki beszédében és különböző lapoknak különböző időkben leadott interjúiban felhívta a nemzetközi spekuláció figyelmét arra — és ezzel vádolom itt a nemzetgyűlés szine előtt a t. pénzügyminister urat, — (Kiss Menyhért: Vád alá kell helyezni \), hogy le akarja szállítani a magyar korona árfolyamát és ezzel az eljárásával a nemzetközi spekulánsok sáskahadát, amely Ausztriában már nem spekulálhatott, mert ott már stabil volt a valuta, amely Németországban nem kontreminálhatott, mert ott javult a márka és amely Franciaországban sem tehetett semmit, mert a francia frank árlemorzsolódása megállott, (Ellentmondások jobbfelől. — Létay Ernő: Elfogadunk annyi csökkenést mi is, mint a francia frank! — Rassay Károly: Odaadjuk nekik Kállaytl) mondom, január 5-iki beszédében a t. pénzügyminister ur szerencsétlen elszólásaival egyenesen felhívta a spekulánsokat arra, hogy csak vessék rá magukat a magyar koronára, itt biztos üzletük van, mert ő ezt le akarja szállítani fiktiv kurzusának 60%-ára. (Rassay Károly: Mibe került az a fiktív kurzus! !) Már addig az időpontig is milliárdjaiba kerültek az országnak a pénzügyminister ur kísérletei (Rassay Károly: Azok a kis mesterkedések!) a fiktív koronakurzus tartásában. Először azt szeretném tudni, hogy milyen felhatalmazás alapján, milyen indemnitás alapján, mely nemzetgyűlési felhatalmazás alapján merészelt a t. pénzügyminister ur erre a célra milliárdokat kidobni. (Rassay Károly: Kivinni az országból a valutát és az aranyat erre a célra !) További milliárdokat pocsékolt el a t, pénzügyminister ur arra, hogy a korona esésében azt a tempót tartsa be, amelyet a pénzügyminister ur a maga karmesteri