Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-241

í8ö 'À nemzetgyűlés 241. ülése 19M. évi február íió 15-én, péntekéit. a képviselő urakat, méltóztassanak a szavazás alatt csendben maradni. A 27. § második bekezdésének eredeti szö­vegével szemben módositó inditványt adott be az előadó ur és Várnai képviselő ur. Mindkét módositó inditvány ellentétes az eredeti szöveg­gel. Elsősorban fel fogom tenni a kérdést az ere­deti szövegre nézve s amennyiben azt nem mél­tóztatnék elfogadni, külön fogom szavazásra fel­tenni az előadó ur 1. számú módosítását és Várnai képviselő ur módosítását, amely szemben áll az előadó ur szövegével. Méltóztatik-e a 27. § második bekezdését eredeti szövegezésében elfogadni, igen vagy nem? (Nem !) Akkor külön felteszem a kérdést: mél­tóztatik-e ezen bekezdést elfogadni az előadó ur szövegezésében, szemben Várnai képviselő ur mó­dositó indítványával? (Igen!) Kijelentem, hogy a nemzetgyűlés a bekezdést az előadó ur szöve­gezésében fogadta el. Most felteszem a kérdést : méltóztatik-e elfogadni az előadó ur 2. számú módositó­sát, amely kiegészítő, pótló természetű inditvány? Igen vagy nem? (Igen !) Elfogadottnak jelen­tem ki. Most felteszem a kérdést : méltóztatik-e elfogadni Zsitvay képviselő ur kiegészítő indít­ványát, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem "azokat a képviselő urakat, akik azt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház Zsitvay képviselő ur indítványát elfo­gadta. Szólásra következik? Bartos János jegyző : Rubinek István ! Rubinek István : T. Nemzetgyűlés ! (Hall­juk ! Halljuk!) A nemzetgyűlés a jelen törvény (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : Most jön a puccs !) 2. §-ának 6. pontja gyanánt egy általános elvet fogadott el, (Szeder Ferenc : Nagyon helyesen !) amely szerint katonatisztek és köztisztviselők sem. a jelen törvény, sem pedig az 1920: XXXVI. te, alapján, (Gaal Gaston: Tényleges katonatisztek !) kivéve a törvény 2. §-anak 4. és 5. bekezdésében megjelölt területe­ket, földhöz nem juttathatók. (Gaal Gaston : A 2. § 1—4. pontja. — Zaj.) Én teljesen osztom és magamévá teszem mindazokat az indokokat, amelyek a nemzet­gyűlést ennek az indítványnak elfogadására kész­tették, de azt hiszem, hogy ennek az indítvány­nak elfogadása túlment már azon a célon, amelyet maga az inditvány szándékolt. (Rothenstein Mór : Hiszen a nemzetgyűlés szuverén ! — Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) De nemcsak túlment azon a célon, amelyet ennek elfogadá­sával a nemzetgyűlés szándékolt, hanem meg­sértett egy másik igen fontos célt, amely végig­vonult ugy az alaptörvény tárgyalásán, mint végigvonul magában az alaptörvény szövegében és folytonosan hangoztattatott ennek a törvény­javaslatnak tárgyalása során is, megsértette azt a fontos elvet, hogy a hadviselteket a földbirtok­reformtörvény végrehajtása során bizonyos elő­nyökben kell részesíteni. T. Nemzetgyűlés ! Az alaptörvény 1. §-a a törvény alkalmazása szempontjából közérdekű földbirtokpolitikai célnak minősítette a köz­szolgálati alkalmazottaknak, a becsülettel szolgált katonáknak és általában azoknak, akik katonai kötelezettségüknek becsülettel eleget tettek, föld­höz juttatását. Ugyancsak a 2. § utolsó bekezdése (Peyer Károly : Először a pap, azután a katona ! És a paraszt nem kap semmit !) a földszerzés lehetővé tételénél előnyben részesíteni rendeli mindenekelőtt az arany vagy ezüst vitézségi érem­mel kitüntetettet, tehát a katonákat. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy a kato­nákat kizárni a földbirtokreformtörvényből, (Van­ezák János: Nem a katonák vannak kizárva, csak a katonatisztek S) túlmegy azon a célon, amelyet maga az indítványnak benyújtója is szándékolt, mikor indítványát előterjesztette. (Zaj.) Gaal Gaston t. képviselőtársam a fejét rázza és azt mondja, hogy hiszen nem zárjuk ki a katonákat a földbirtokreformból, (Rothenstein Mór: Már a fejét sem szabad igáznia !) mert hiszen a 2. § 1—4. bekezdése (Peyer Károly: Agyúval műveli a földet. — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Eladja a zsidónak !) rendelkezett a katonákról és a köz­tisztviselőkről, akiknek 1—3 holdig való földhöz­juttatását a földreform végrehajtása során lehe­tővé tette. Én azonban azt hiszem, hogy ennél tovább kell menni. Azt hiszem, hogy nem keh megállni annak lehetőségénél, hogy 1—3 holdig terjedő területekhez juttathassuk azokat az egyéneket, akik ezért az országért odakünn a harctéren vé­reztek, hanem meg kell adni a lehetőségét annak is, hogy különösen indokolt esetekben lehetővé váljék részükre is középbirtokok juttatása is. (Nagy zaj és felkiáltások a szelsőbaloldalon : Ez az ! — Szeder Ferenc: Azt is indítványozni fogom, ezután, hogy képviselők is kapjanak ! — Várnai Dániel : Akkor mi marad Nagyatádi népének? — Zaj.) Lehetővé teszi ezt az alaptörvény is, sőt 1. §-ában egyenesen utal is erre . . . (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk 1 a jobboldalon. — Szeder Ferenc : Nem tudja művelni ! — Elnök csenget. — Rothenstein Mór : Mi lesz még ebből a reformból S —• Szeder Ferene : Adjanak becsületesen földet a kisembereknek ! — Folytonos zaj.) Elnök : Szeder képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni. Rubinek István . .. amikor kimondja, hogy ezek jogot szereztek vérük hullásával, Magyar­ország összes többi társadalmi osztályaival és azokkal szemben, akik a földreform során földhöz juttathatók, arra (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. —- Peyer Károly : Francia-Kiss Mihály jutalma­zása ! — Farkaslstván : Márffy is kap középbirto­kot?) hogy legalább egyenlő módon jöjjenek el­bírálás alá a többiekkel és részesüljenek a törvény áldásaiban. (Folytonos zaj. —> Farkas István: Piroska főhadnagynak is adnak ! — Schandl Károly : Ne azonosítsa az összes hadviselteket vele ! — Rothenstein Mór : Földreform szemé­lyekhez szabva !) Kinek ne volna ismerőse, jó­barátja az a köztisztviselő, aki mint katona, odakünn a harctéren küzdött, talán meg is rok­kant (Szeder Ferene : Én is megrokkantani Î — Zaj. Felkiáltások a jobboldalon :•: A nyelvén nem látszik.) és vitézségi éremmel a mellén tért haza a harctérről. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. —­Klárik Ferene : Tessék fizetést adni nekik, nem földet!) Kinek ne volna tudomása olyan esetről, amidőn ilyen köztisztviselők már meglévő föld*

Next

/
Thumbnails
Contents