Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-241

454 A nemzetgyűlés 241. ülése 1.924. évi február hó I5~én, pénteken. ellen, indítsa meg a visszajuItatási eljárást, amit ha elrendel a biróság, akkor a kár most nem azt éri, akinek először eladta s aki azon nagy nyereséggel túladott, hanem a harmadik jóhiszemű vevő lesz kénytelen visszaadni a birtokot annak a főúrnak, aki annak idején jogelődjének eladta. De tudok más esetet is, amely az én vármegyémben történt, ahol egy olyan köztisztviselő, akinek köztudomás szerint sok volt az adóssága, a háború alatti konjunktúrát kihasználva, összes ingatlanait nagyon jó áron eladta, ezzel nemcsak az összes adósságaiból szabadult, hanem még nagyon tisztességes feleslege is maradt s aki boldog volt, hogy a háborús konjunktúra folytán megszabadulhatván többfelé fekvő kis ingatlanaitól, sikerült magát ranzsiroznia, most a megváltási eljárás során egyik ottani földbirtokostól, aki ennek a tisztviselőnek az ő falujában levő birtokát annak idején olyan áron vette meg, hogy mi somogymegyeiek valamennyien összecsaptuk a kezünket, hogy hogyan lehet földért ennyi pénzt adni, — igaz, hogy ez az ár a mai viszonyokhoz mérten ma már nem magas, de akkor olyan ár volt, melyen minden hozzáértő csodálkozott — ez a tisztviselő ur nem restelte visszajuttatási igénnyel fellépni vevője ellen és az OFB. azon a címen, hogy köztisztviselőről van szó, 15 holdat vissza is juttatott neki. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Azzal nem nyomorította meg azt a birtokost, akitől 15 holdat elvett i) Nem arról van szó, mélyen t. minister ur, hanem arról, hogy van abban erkölcs, jog és igazság, ha jóhiszemű szerzőkkel szemben a tékozlóknak fogják pártját ? (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az nem tékozlás !) Mélyen t. minister ur ! Szükség volt ? Nem maga magát mentette-e ki a bajból ? (Szab« István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Tékozlónak minősiti a képviselő ur azt az egyént, kit nagyon jól ismer, akit én is ismerek, aki rokona ?) Hogyne, rokonom, nagyon jól ismerem, vagj^oni helyzetét is ismerem. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : így megbélyegezni, tékozlónak nevezni egy tisztességes embert nem lehet !) Nem azt mondtam, de erkölcstelen dolognak tartom, ha valaki egy szerződést aláir, valamit szerződésileg elad, s akkor utóbb a saját maga által aláirt szerződésre azt kéri, hogy azt semmisítsék meg. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Erre nyit módot és utat ez a 24. §. De nemcsak ilyen eseteket tudok. A kisbirtokoknak egész serege cserélt gazdát a háború alatt. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Mentesítve van most még a kisajátítás alól is.) Engedelmet kérek hát, más az igazság a kisbirtokos uj szerzőnél és más az igazság egy másik uj' szerzőnél ? (Barthos Andor : Igen ! Igen !) De eltekintve ettől mélyen t. minister ur, én azt hiszem, tévedésben "méltóztatik lenni, mert a kisajátítás alól mentes ugyan az 50 holdon aluli birtok, de a visszajuttatás alól sehol sem mentesittetik. Legalább ebben a szakaszban erre vonatkozólag külön intézkedés egyáltalán nincs. De még ha volna is, ami az egyiknek igazság, a másiknak is igazság. Ez a visszajuttatási szakasz semmi másra nem jó, mint arra, hogy egy éven belül százezrei induljanak meg a' pereknek(Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Százezrei ?) Igen a pereknek százezrei fog» nak megindulni, és ha még ezek a perek a rendes biróság előtt folynának le, ahol megvan a perrendtartás vonatkozó intézkedései folytán a legteljesebb védekezési és bizonyítási és jogorvoslati lehetőség, akkor is azt mondanám, hogy abszurdum az, hogy egy állam a saját törvényei hatálya alatt kötött szerződések megsemmisítéséhez hozzájáruljon. Hiszen vannak szerződésmegsemmisitő törvényes okok, pl. az illető kényszerhelyzete, vagy nem önjogu, vagy ha az illető esetleg nincs magánál, vagy ha nincs kellő ítélőképessége, vagy megtévesztés áldozata; ezek alapján a fennálló magánjogi törvények alapján is lehet szó szerződések megsemmisítéséről. De ennek az eljárásnak a rendes" bíróságoknál van a helye, ahol a bizonyítás a legteljesebb és semmiesetre se lehet az ilyen ügyeket egy célbiróságra, egy ad hoc bíróságra, ideig-óráig fennálló bíróságra bízni, mint amityen az Országos Földbirtokrendező Biróság. Kérdem ezenfelül, ha mi az OFB-ot az ilyen ügyek ezreivel fogjuk lefoglalni, mi ideje marad az OFB-nak tulajdonképeni hivatásának teljesitésére ; a földbirtokreform végrehajtására ? Azután nem ugyan az első szakasz, hanem a 3. szakasz, amely teljesen összefügg vele, még azt is kimondja, hogyha valaki árva-vagy ont az árvaszék tudtával és beleegyezésével pl. nyilvános árverésen vett meg, tehát hatóság közreműködésével jutott hozzá s azt becsülettel, tiszteséggel kifizette, tehát minden ellenértéket, ami csak kiköttetett megadott, az összes törvényes kellékeknek megfelelt, mivel azonban az árvaszék akár mert felülről szoríttatott, akár hogy érdemeket szerezzen az összes ilyen árvakészpénzekel hadikölcsönbe fektette és ebből kifolyólag az árvákat kár érte, mondom, ez a 3. szakasz kimondja, hogy ezért a kárért nem az árvaszék a felelős, s nem is az állam, amely ezt a kárt okozta, — mert hiszen felügyeleti jogánál fogva megakadályozhatta volna, hogy az árvapénzek ilyen célokra fordíttassanak, — hanem felelőssé teszi azt a jóhiszemű vevőt, aki hatóság közreműködésével jóhiszeműen szerezte meg az ingatlant és ez a szakasz most arra kötelezi, hogy visszaadja az árvának azt a vagyont, amelyet hatósági árverésen megvett. Akinek a jogról, akinek a törvényes rendről csak halvány fogalma van, az ezeknek a lehetőségeknek és perspektíváknak a láttára, amelyek itt megnyílnak egyszerűen megborzad. Én kötelességet vélek teljesíteni akkor, amikor ennek a törvényjavaslatnak mindazon szakaszai ellen, amely szakaszok nézetem szerint magának a törvénynek ártanak, amelyek magát a földbirtokreformról szóló törvényt diszkreditálják, gyűlöletessé teszik és aláássák, gyenge szavamat felemeljem. Nagyon kérem a mélyen t. minister urat, nagyon kérem a mélyen t. Nemzetgyűlést, hogy ezeket a szakaszokat, amelyekre semmi szükség nincsen —- s mint ilyent különösen ezt a 24. §-t — méltóztassanak ebből a törvényjavaslatból kihagyni. Ez a szakasz t. i. csak egyre jó : hogy ezer és ezer ujabb kereseti lehetőséget nyújtson az ügyvédeknek. Másra ez a szakasz abszolúte nem való. Azt a kevés olyan speciális esetet, amelyekre a minister ur gondol, amikor esetleg tényleg a viszonyok nyomása alatt volt kénytelen, mond*