Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

A nemzetgyűlés 340. ülése 1934. évi február hó 14-én, csütörtökön. 437 meg a valóságnak, még' pedig azért, mert a vi­déken nem egyszer sajnosán tapasztaltuk, — a birói tekintélyt nem sérti, ha betartják azt, ami az 1. bekezdésben van — hogyan és miként történt a birói eljárás. Amint az előbb s a múltkor is, amikor a novella általános vitá­jánál felszólaltam, megemlitettem, több he­lyütt megjelenteni, nemcsak a saját kerüle­temben, hanem a szomszédos kerület egyes községeiben is és megfigyeltem, hogy a föld­birtokrendezést miként hajtják végre, hogy azután az egységespártban referálhassak. Arra a tapasztalatra jutottam, hogy az eljáró birót majdnem mindenütt — nem mondom bogy mindenütt, de majdnem mindenütt — fényes fogaton vagy autón hozták be. Kérdez­tem a községi elöljáróságot, hogy a biró ur kért-e fogatot a községtől, mert természetes, hogy a birónak sem az igénylőktől, sem pedig a földleadást szenvedőktől nem szabad semmi­féle szívességet igénybevennie. A községi elöl­járóság mindenütt azt mondta, hogy a biró ur nem kért fogatot a községtől, pedig a község­nek megfelelő fédères kocsi áll rendelkezésére s ők már eleve gondoskodtak arról, hogy a birónak tisztességes elszállásolásban is legyen része. A biró mégsem fordult a községi elöl­járósághoz, hanem amikor a dél elérkezett, az uradalom tisztviselőjével az uradalomba ment ebédre. (Cserti József: Mindenütt igy volt!) Ha azt akarjuk, hogy kint a perifériákon a földigénylő közönségnek bizalma legyen a bí­róhoz, aki az eljárást lefolytatja, akkor igenis, helyes ennek a novellának az a szakasza, amely kimondja, hogy az eljáró biró sem a föld le­adóiától, sem az igénylőtől semmiféle szíves­séget igénybe nem vehet. Ez. szerintem, nem megcsorbítása a birói tekintélynek s ezért a novella 20. §-ához teljes egészében hozzájáru­lok. (Helyeslés a jobboldalon. — Cserti József: A hatóságok továbbra is odautalják! A jegy­zők beszállásolják!) Elnök: Szólásra következik"? Hebelt Ede jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről is aláírom azt, amit Farkas Tibor képviselőtársam mondott a birákról. A kikül­dött birok legnagyobb része teljes odaadással végzi nehéz kötelességét. Azt az egypár birót, aki esetleg nem igy teljesiti a kötelességét, aki a régi kiosztott anyaggal nem törődik, aki hónapokon át, sokszor több, mint egy éven át a községbe ki se néz, ez az elismerő szó termé­szetesen nem illeti meg. Gondoskodjék majd az ig-en t. biróság és az igen t. földmivelés­ügyi minister ur, hogy ezek az állásukból el­mozdittassanak s hogy a megbizatást tőlük elvegyék. Egyébként a legnagyobb tisztelettel viseltetem a birák iránt és meg vagyok győ­ződve róla, hogy legjobb tudásukkal, becsüle­tesen teljesitik is feladatukat. Nem értek azonban egyet Farkas Tibor t. képviselőtársam ama nézetével, hogy a kikül­dött biró a megváltásra kerülő nagybirtok tu­lajdonosánál nem étkezhet, vagy annak ven­dégszeretetét nem veheti igénybe, miután ez a birói tekintély rovására történnék. Egészen őszintén megmondom, hogy talán indokolatla­nul, sőt meg vagyok róla győződve, hogy tel­jesen indokolatlanul — a nincstelenek ugyanis a biró minden lépését, minden szemrebbenését figyelemmel kisérik — (Ipaz! Uav van!) na­gyon rossz hatással van ezekre, ha azt látják, hogy az a biró annál a nagybirtokosnál vagy nagybérlőnél étkezik, akinek földjéből ők sze­retnének kisebb-nagyobb parcellát kapni. Tessék elképzelni, hogy az a tárgyaló biró a nagybirtokos vendégszeretetét élvezve, nála ebédel, a nincstelenek pedig az árok partján, vagy a tanya körül ülnek és lesik, hogy mikor lesz vége az ebédnek. Tessék csak a dolognak praktikus oldalát tekinteni. Tessék végighall­gatni, hogy mit beszélgetnek azok a kisembe­rek, azok a nincstelenek, mi a véleményük az egész ebédről. Sokszor bizony olyan kijelen­tést tesznek, amely egyáltalán nem helytálló, de amelyet én emberi szempontból, lélektani­lag teljesen meg tudok érteni. Figyelembe véve azoknak a kisembereknek intelligenciá­ját, nem lehet csodálkozni, ha azok teljesen ferde vágányra terelődnek a felfogásukkal. Én tehát feltétlenül helyesnek tartom a no yella azon intézkedését, hogy a kiküldött biró és a kiküldött közegek a nagybirtokos vendég­szeretetét igénybe nem vehetik. Szentül meg vagyok győződve arról is, hogy éppen az, ha a biró vagy a gazdasági felügyelő, vagy egyéb kiküldött szakértő közegek, akik hivatalból vesznek részt a tárgyaláson, a nagybirtokosnál étkeznek, annak vendégszeretetét élvezik, a birói tekintély rovására megy. Tudok egy pél­dát, hogy a nagybirtok bérlője, aki félt, hogy ha azt a nagybirtokot akár kishaszonbérletek formájában vagy más formában a nincstele­neknek, igénylőknek juttatják, elesik a nagy­bérletétől, a parádéskocsisa előtt, ha nem is neki szólva, de füle hallatára kijelentette : hiába evett nálunk a biró heteken át, mégis ellenünk döntött. (Zaj.) Meg vagyok győződve róla, hogy a nagy­birtokosok óriási többsége, mikor a birót meg­hívja ebédre vagy vacsorára, egy percig sem gondol arra, hogy azt a birót ezáltal megnyerje magának, vagy a szivét befolyásolja. Szentül meg* vagyok győződve róla, hogy csak azért teszi ezt, mert a birónak nem tudnak másutt oly kényelmes lakást és olyan jó kosztot biz­tosítani. Azt hiszem tehát, ez gyenge érv amel­lett, hogy a törvényt megváltoztassuk s ezért feltétlenül ragaszkodom a novella eredeti szö­vegéhez, hogy a biró senki vendéglátását igénybe ne vehesse. Nagyon helyes az az intézkedés, amely azt mondja, hogy az elöljáróság köteles megtérítés ellenében kocsikat stb. adni, szállásról és ellá­tásról gondoskodni. Az »illő« szó azonban na­gyon relativ fogalom. Ha azt a birót egv egy­szerű napszámosemberhez szállásolják be és ez ad neki kosztot és lakást, fizetés ellenéber, ez illő, mert ő nem is látott jobbat, vagy nem is tudja, hogy jobb is lehet. Ezt ugy módosíta­nám, hogy az »állásának megfelelő« szállásról vagy ellátásról kell gondoskodni. (Felkiáltások jobbfelől: Mindeay!) De ez is felesleges, ha szigorúan vesszük, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a község minden lakója szíves örömest várva-várja a kiküldött birót (Ugy van! jobb­felől) — természetesen olyan községet feltéte­lezve, ahol megfelelő lakás van —- minden ér­dekelt fél örömmel és szívesen látja vendégül a bírót, vagy peditr a közséei elöljáróság jelöl ki lakást részére. Ettől egyáltalán nem tartok. Szükségesnek tartom még szóvá tenni . . . (Graeffl Jenő: Gyerünk tovább!) Graeffl t. kép­viselő ur mindig odébb akar menni. Igy nem lehet tárgyalni. (Zaj.) Nagyon fontos az, amit mondok. (Rothenstein Mór: O odább mehet!) A t. képviselő nrnak talán unalmas, vagy talán izgatja a téma. de nekem nagyon jó fü­lem van és meghallom az ilyen közbeszóláso­kat, meghallom a t. képvselő urnák gyaki-an antiszociális közbeszólásait is. (Gr. Hoyos Miksa: 59*

Next

/
Thumbnails
Contents