Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

438 A nemzetgyűlés 240. ülése 1924. Nem antiszociális! Teljesen reális! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, az a reális, amiről most beszélek; különösen pedig az. amit még mondok. A gazdasági felügyelők bizonyos gyenge napidíjakat kapnak. Az a kiküldött biró, akinek eddigi ellátási napidíjai nem valami fényesek voltak, akinek rubakoptatása többe került, mint amennyit az államtól kapott, nem nagy kedvvel dolgozott, vonakodott kimenni, mert tudta, hogy ráfizetéssel jár a kiküldetése. Ezt meg tudom érteni. Viszont pedig nem tudom megérteni, hogy miért van az, hogy amikor az utiszámlát beadják, legtöbbször a saját pénzüket kell előlegezniük s legalább hónapok telnek el, mire a pénzüket megkapják. (Ellenmondás a baloldalon.) Bocsánatot kérek, tudok eseteket, nem találom ki ezeket mint meséket. Panasszal fordultak hozzám a gazdasági felügyelők, hogy utiszámlájukat idejekorán nem fizették ki nekik. Ez nagyon fontos kérdés. Az a gazdasági felügyelő, akinek nagy vagyona van, az nem megy el gazdasági felügyelőnek, hanem elmegy nagybirtokosnak. Annak a gazdasági felügyelőnek tehát, aki becsülettel teljesiti kötelességét, a munkáját elvégzi, utiszámláját beadta, tessék ezt az összeget azonnal kifizetni, mert eltekintve attól, hogy a pénzét előlegezi és nem kapja meg kiadásának fedezetét, már magából a pénz leromlásából is óriási hátránya van ennek a szegény embernek. Eeyébként kérem, méltóztassék a szakaszt eredeti szövegezésében elfogadni. (Hehieslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik! Hebelt Ede jea-vző: Östör József! Östör József: Tisztelt Nemzetgyűlés! Vannak bizonyos esetek és tények, amelyeket paragrafusba szedni nem lehet, mert az élet teljesen keresztülgázol rajtuk. Azt hiszem, hogv a 20. <$> első bekezdése is ezekhez tartozik. Szedhetjük mi akárhogy szakaszba azt, hogy a bírónak mit szabad és mit nem szabad elfogadnia; abban az esetben, hogyha ahhoz a bíróhoz hozzá akarnak férni, nem ebédel és nem vacsorával fognak hozzáférni. Mindenkor annakakiküldött bírónak tapintatára tartozik, hogv mi az, amit neki illik és nem illik elfogadni. (Ugy van! jobbfelől.) Ebből indul ki a mi általános igazságügyi szervezetünk is. és én nem tudok törvénvt az 1869. évi IV. t. cikktől, a bírói szervezettől kezdve, ahol ezt törvényben kodifikálták volna. Nem azt mondom, hogy az igen tisztelt földmivelésüffvi minister ur ne adjon ki esetleg* az igazságügyininister úrral egyetértően e tekintetben megfelelő rendeletet, amely ben igenis azt a birót, aki nem tudja, hogy mi illik és mi nem illik, és mi tartozik a bírói tapintathoz és mi nem kellőleg kiinstruálja, de azt. hogy ezt törvénybe foglaljuk, a magyar kódexbe iktassuk, én egy kicsit mégis furcsának és különösnek tartom. (Ugy van! jobbfelől) Ennek folytán hozzájárulok Farkas Tibor t. barátomnak ahhoz az indítványához, hogy a 20. $-nak első bekezdése, illetőleg ezen bekezdésben az, amit ő itt módosítani kivánt, teljesen Vihagyassék. Furcsának tartom Cserti t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését, amely a megváltást szenvedőkhöz a szenvedőknek ea-y uj osztáIvát kívánja kapcsolni, és ezek pedig a kiküldött bírók lennének, akiknek számára egy olvanforma utasítást, vagy pedig gondola tviláffot óhajt teremteni, hogy ám szenvedjenek ők, ha már kinn járnak. Azok a birok, azok a évi február hó 14-én, csütörtökön. közegek, akik künn vannak, igazán eleget szenvednek. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Nem mondom én ezt általánosságban, én csak azt állitom, hogy igenis számtalan esetben volt módom nekem is és másoknak is tapasztalni, hogy hóban, hidegben, fagyban, fűtetlen szobában, étlen, szomjan heteken keresztül kínlódtak. Most ezeket a gyakran önzetlenül fáradozó embereket azzal jutalmazni, hogy ez hozzátartozik a bírói funkcióhoz, nem lehet. Nincs egyetlen olyan állami funkció sem, amelyet, ha rajta segíteni lehet, védelembe ne vegyünk. Az élet talaján állva, miképen méltóztatik például "azt elgondolni, hogy a megváltást szenvedőtől hatósági odautalás nélkül nem lehet elfogadni semmit? Nekem például a következő esetem volt. Kiszállott az igen tisztelt földrendező biró nr, aki már egy hét előtt kiírta végzésileg, hogy: »ekkor és ekkor jövök, szíveskedjék a községi elöljáróság gondoskodni, — pedig nincs törvény rá, ez a birói tapintattól függ — megfelelő szállásról és élelmezésről.« Reggel 10 órára kiérkezett oda a 18 kilométernyire fekvő városból, és mikor megnézte a szobáját, azt tapasztalta, hogy az teljesen lakhatatlan, majdnem ablaknélküli, hideg, jeges szobában helyezték el decemberben, — és ott állott az egész földrendezői eljárás, ott állottak az igénylők százai messze vidékekről, a különböző érdekeltek is. Ekkor azt kérdezte: hát uraim, mit csináljak? Akkor mit csinálhat e törvény alapján az a földrendező biró? Más mód már nem volt rá, mint hogy az egyik uradalom bérlőjének intézője ott lakott a szomszédos községben. Fel kell hát pakkolni, ott kell hagyni az egész földrendezői eljárást, aztán vissza kell neki mennie abba a városba és fel kell sürgönyöznie vagy telefonálnia — különben ezt nem szabad tennie azért, mert sürgős ez a földrendezői eljárás, tehát a sürgöny és a telefon ki van kapcsolva belőle! — hanem fel kell irni és majd kap esT hónap múlva hatósági engedélyt, hogy: »megengedjük X. Y. bírónak, hogy ebben és ebben az ügyben ehhez és ehhez az intézőhöz mehessen lakni.« Ez a biró nagyon helyesen átnézett az eseten és azt mondta: Itt vagyok. ig*enis, maguk községi elöljáróság, nem tették meg kötelességüket, és ennek folytán elment szépen az intézőhöz lakni. Mit csinált volna mást? (Cserti József: Tessék semleges helyre menni, ha lehet! Nagyon rosszul tette a biró!) Ezzel én csak azt akarom bizonyítani, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket paragrafusokba szedni nem lehet, mert az élet ezen átgázol. írhatunk mi itt bármit a törvénybe és papiroson vehetünk paragrafusba akármit, az élet ezen át fog gázolni. Hiába irjuk bele, hogy »hatósági utalás nélkül«, és mégsem fog ugy történni. Méltóztassanak kiadni az igen t. minister urak egy megfelelő kitanító rendeletet. (Cserti József: Adtak már.) Módjukban van a felügyelő hatóságoknak e tekintetben minden panaszt felülvizsgálni. Ennek folytán ilyen körülmények köztién ezt valóban törvénybeiktatva nem szeretnem látni, csatlakozom tehát Farkas Tibor t. képviselőtársam indítványához. Legyen szabad azonban még egyet elmondanom a gyakorlatból. Nemcsak arra volt eset, hogy a megváltást szenvedőnél helyezkedett el az a biró. hanem arra is volt eset, hogy a kérelmezőknél helyezkedett el. (Cserti József: Az senvhelves! Épen ugy nem helyes!) De kérem, ez a javaslatban nincs benne. (Könyves