Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-240
436 A nemzetgyűlés 240. ülése 1924. évi február hó 14-én, csütörtökön. adjon annak a birónak, vagy más közegnek megfelelő helyet, ellátást, fuvart. Könyörögnek annál az egyszerű oknál fogva, mert azok az egyszerű emberek is belátják, hogy egy komoly munkát végző intelligens embernek megfelelő lakásra van szüksége, a megszokott táplálkozáshoz legalább hasonló táplálkozásra és fuvarra is szüksége van, mert végre is trágyásszekéren, esetleg hidegvérű lovakkal nem ' kocsikázhat 30—40 kilométert. (Kiss Menyhért: Ad az elöljáróság!) Először is ez teljesen rendezetlen dolog. (Kiss Menyhért: Az igazságügyininister két rendeletet adott ki erről!) Másodszor van ebben a szakaszban egy másik elv is, amely ugy intézkedik, hogy a községi elöljáróság csak odautalás esetén adhat lakást és ellátást az illető birónak vagy egyéb közegnek. Először is tiltakozom az ellen, hogy mi itt kvázi beszállásolás jellegű intézkedést vegyünk be a törvénybe, úgyhogy a községi elöljáróság az illetőhöz akarata ellenére is odautalhasson valakit, illetve az illető esetleg heteken keresztül kénytelen legyén valakit ellátni. A katonai beszálásolások alkalmával néha történt ilyen intézkedés, de egyébként tudomásom szerint erre vonatkozóan egész közigazgatási jógiinkban nincs rendelkezés, hogy valamely közigazgatási funkcionárius valakit magánlakásba utaljon elszállásolásra és kosztra. A második kifogásom az ellen a rendelkezés ellen szól, amely a községi elöljáróságnak azt az utasítást adja, hogy gondoskodjék az illető közegek elhelyezéséről. Hogyan gondoskodjék róla az elöljáróság, ha másként nem lehet, mint igy, ahogy kifogásolják? Bizonyságot állithatok ki arról én, aki gyakorló ügyvéd, majd pedig biró is voltam, hogy az esetek legtöbbjében, X esetben előfordul az, hogy peres tárgyalás alkalmával helyszíni* szemlén az összes ellentétes érdekeket képviselő egyének egy háznál étkeznek és senki sem lát semmi kivetni valót azon, hogy valaki egy tárgyalás alkalmával esetleg az ellenfél vendégszeretetét vette igénybe. A biráknak legtöbbször módjukban van ebben a kérdésben teljesen diszkrecionálisán eljárni, mert hiszen vannak esetek — jól tudja mindenki — amikor minden biró óvakodni fog attól, hogy bármit is elfogadjon, ha t. i. olyan látszata lehetne ennek, hogy ezt nehezményezni fogják, vagy őt ezért pláne pellengérre állithatják. Ezért én az ilyen szégyenparagrafus ellen kénytelen vagyok tiltakozni, de magánjogi szempontból kénytelen vagyok tiltakozni az ellen is, hogy valakinek akarata ellenére hozzá utaljon vagy utalhasson valakit a községi elöljáróság heteken keresztül ellátásra és elszállásolásra. Szeretném, ha ebben a kérdésben, amely talán mégis csak érdekli elsősorban Magyarország igazságügyministerét, aki itt jelen van, meghallanék, hogy mi a véleménye az igazságügyminist er urnák. (Mozgás baloldalon. — Gaal Gaston: De nem hallgat ide!) Azt hiszem, hogy a bíróság és a bírák tekintélyének megvédésére jogtalan támadásokkal szemben elsősorban mégis csak az igazságügyininister ur hivatott Ha az igazságügyininister ur ezt nem tartja szükségesnek, ebből a nagyközönség mindenesetre joggal következtetheti azt, hogy Magyarország igazságügvministere is azonosítja magát azokkal a támadásokkal, amelyek a bírósági személyek ellen ebben a kérdésben burkoltan vagy néha eg*észen nyíltan intéztetnek. Kötelességet vélek teljesíteni a magyar állam eme alkalmazottaival szemben, akiknek működése ezideig, azt hiszem, a legszigorúbb tárgyi kritikát is elbírja, amikor felhívom az igazságügyininister ur fig*yelmét arra, hogy gondoljuk meg ezt, mielőtt törvénybe iktatunk egy ilyen szakaszt, amely alkalmas arra, hogy a bíróságot megszégyenítse vagy a bíróság tekintélyét rombolja. Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Cserti József ! Cserti József: T. Nemzetgyűlés! Meg vagyok róla győződve, hogy ez a szakasz nemcsak ugy ötletszerűen került ide a novella szakaszai közé, hanem megvolt annak az oka, hogy miért került ide. Köztudomású, hogy többször előfordultak ilyen esetek s tudtommal az igazságügyininister ur is intézkedett, (Kiss Menyhért: Két rendeletet adott ki!), hogy a bírák ne fogadjanak el szállást és kvázi megvendégelést az u. n. megváltást szenvedőknél. Ezt eddig egyes birák tényleg elkövették. Magam is láttam azt, — többször voltam ilyen tárgyaláson — hogy amikor befejeződött a tárgyalás, az történt, hogy odaálltak az uradalmi fogatok, felült a biró, az ügyvédek, a jegyző és mindenki, aki ott A 7 olt s elhajtattak az igénylők szemeláttára. Az igénylőkben ilyenkor valahogy önkénytelenül is az az érzés támad: ebből aligha lesz földreform! Ez valahogy furcsa színben tűnik fel. Ez épen olyan, mint mikor egy polgári perben a felperes kivesz egy szivart és megkínálja vele a bírót a tárgyalás közben. En a birákat ezért nem Ítélhetem meg, mert mintegy rá voltak kényszerülve, de mégis csak furcsa dolog az, hogy ilyesminek meg kellett történnie. Néhol visszaélések is történtek ezzel, és épen azért, ha egyes birák ezért rendre utasításban részesültek, ezt nem az egész bírói karra kell érteni. Ezt meg kell mondanom, mert sokszor, amikor egyesek bűneit gyógyítani kívánjuk, az egész kar tekintélyét akarjuk ezzel szemben megóvni. Megvolt az alapos oka annak, hogy miért került ide a novellába az, hogy a birák ne fogadhassanak el ilyen ellátást. Azzal azonban nem látom megoldottnak a kérdést, hogy bevettük ezt a három szót: »hatósági odautalás nélkül«. Mi fog történni? Ahogyan ismerjük a vidéki életet, az fog történni, hogy a hatóság mindig be fogja szállásolni a bírót az uradalomhoz. (Egy hang balfelöl : Micsoda jusson ?) Én egyetértek Faikas Tibor képviselő urnák azzal a kérdésével, hogy micsoda jussén szállásolja be. (Meskó Zoltán: Valahol el kell szállásolni!) Tessék annak a birónak, aki oda kiszáll, valamit szenvedni, épugy mint a katonai nagygyakorlaton lemondunk igényeinkről, tessék az igényeket redukálni. (Zaj a jobboldalon. — Kováts-Nagy Sándor: Talán sátrat is vigyen magával?) Mi is voltunk katonák s gyakran nem olyan helyen szállásoltak be bennünket, amilyet odahaza megszoktunk. De minden községben akad egy tisztességes ágy, egy rendes ház, ahol legalább el tudják látni a bírót és tudnak neki valamit főzni. így ezt közköltségen mindenütt meg lehet oldani. Azt inditA-ányozom tehát, —' hogy teljes legyen ennek a szakasznak az értéke — hogy a 20. *§> 1. bekezdésének 5. sorában levő »hatósági odautalás nélkül« szavak hagyassanak ki. Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Eenezes János ! Benczes János: T. ''Nemzetgyűlés! Farkas Tibor képviselőtársam észrevétele nem felel
