Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

434 A nemzetgyűlés 240. ülése 1924. alkalmazni! Az ilyen szociális érzék előttem mindig- ismeretlen marad. Én az ellen szólalok fel, hogy ennek a 19. Vnak második bekezdése értelmében az a szegény nincstelen ember vagy rokkant, egyszóval földhözjuttatott, egyévi haszonbérrel vagy járadékkal felszólitás dacára hátralékban marad, akkor attól haladéktalanul el kell venni a földet. Végiére is én nem akarok amellett felszólalni, vagy abban az irányban propagandát csinálni, hogy ezekkel a haszonbérekkel vagy vételárrészletekkel az igényjogosultak derüre-borura hátralékban maradjanak, de be kell látnunk, hogy történhetnek olyan esetek, amikor a méltányosság* szempontját is érvényesíteni kell. Történhetik országos elemi csapás, mint például aszály, vagy vidékenként történhetik vizáradás, vagy más elemi csapás következhetik be: annak a szegény embernek magában véve borzasztó _ nagy csapás már az, hogy nem terem semmije, úgyhogy ha hitele nincs, amelyet ezidőszerint nem bir igénybevenni, akkor még' megélni sem tud abban az esztendőben. Ezt most még fokozni azzal, hogy ilyen elfogadható, ilyen indokolt esetben, ha hátralékban marad, ha nem tndja kifizetni haszonbérét, még el is kergessék földeeskéjéről, ahol tűzhelyet is épített magának: ehhez hozzájárulni nem tudok. Mondom, nem tudom, hogy az erőtényezők lehetővé teszik-e inditványom elfogadását, de kijelentem, hogy ezzel nem is törődöm, lelkiismeretemnek teszek eleget, mikor előterjesztem a következő módosítást: A 19. § második bekezdésének 5. sorában a »dacára« szó után, — ott t. i., ahol a szöveg azt mondja: »felszólítás dacára nem fizeti meg- a bért« — a következő szavak szúrassanak be: »elfogadható ok nélkül«. Ez lehetővé teszi azt, hogy ha, a bíróság maga ugy látja, — mert az ő döntése kell — hogy fenforog olyan méltányossági ok, amely figyelmet érdemel, akkor ne lehessen a szegény embertől a földet elvenni. (KovátsNagy Sándor : Benn van az alaptörvény 11. §-ában. — Meskó Zoltán: Itt is benne lehet! Inkább kétszer legyen benne, mint egyszer sem.) Lex posterior derogat priori. Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző.: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Senki nem lévén szólásra feljegyezve, kérdem, kiván-e még valaki szólni *? Farkas Tibor képviselő ur kivan szólni. Farkas Tibor: Néhány pillanatra kérem csak a t. Nemzetgyűlés türelmét egy olyan kérdésben, amely igazán méltányos, amely eldönthető minden presztizs-sérelem nélkül és amely azt hiszem, magának a törvényhozónak, illetőleg a törvényszerkesztőnek intencióival abszolúte nem ellenkezik. Előttem felszólalt Létay t. képviselőtársam és barátom felhozta azt az esetet, hogy ne büntessük szükség: nélkül a leszármazókat, vagyis a gyermekeket apjuk bűneiért. Ennek a bekezdésnek alapján ez lehéTséees volna. Ennek a lehetőségnek elejét A'eeudő, bátorkodom második mondatként ezt a pótlást ajánlani: »Ha érdemes leszármazol vannak, az elvett föld elsősorban ezeknek juttatandó.« (Helyeslés balfelől.) Bocsánatot kérek, azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon sok faluban van sönredékember, van olyan ember, aki azzá válik és van annak az embernek igen tisztességes felesége és vannak gyermekei, akik abszolúte nem vonhatók azon elbírálás alá mint az apjuk. Ha szigorúan a bekezdés alapján évi február hó 14-én, csütörtökön. dolgozik a bíróság, — és tulajdonképen a bíróság a törvényhez kötve van — akkor ezek a kiskorú vagy esetleg serdült gyermekek sem volnának a törvény alapján érdemes személyeknek tekintendők. Én csak ezt a hiányt kívánnám ez'zel az indítványommal pótolni. Azt akarom, hogy az olyan egyének leszármazó:, akik bizonyos szerzett jogokra hivatkozhatnak, ne legyenek kitéve annak, hogy azt. amit az apa megszerzett, részben talán kedvezmény alapján, részben azonban saját becsületes munkája alapján, elvegyék tőlük akkor, ha ez nem szükséges. (Meskó Zoltán: Az apák bűneért ne büntessük a gyermekeket!) Én megfontolásra ajánlom ezt az indítványomat. Azt hiszem, ennek elfogadása igazán semmiféle ellentétben nem lehet a törvény intencióival. Elnök: Szólásra következik? Senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván-e mçg valaki szólni a bekezdéshez. (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A földművelésügyi minister ur kíván nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Tisztelt Nemzetgyűlés! Sajnálom, de ennél a paragrafusnál már nem mehetek vissza az alaptörvény 3. §-ára. A kizárási okokra vonatkozólag néhány tisztelt képAnselőtársam a dolgot ugy állította be, mintha azok az igénylésre vonatkoznának. Pedig ez nem az igénylésre, hanem azokra vonatkozik, akik már földet kaptak. Cserti t. képviselőtársam azt is felemiitette, hogyha a hadirokkant gyengeelméjü... (Cserti József: Lesz! Lesz!) Tisztelt képviselőtársam, így van a törvény 3. §-ában: »aki elmebeteg vagy gyengeelméjü, kivéve a hadirokkantakat.« Bocsánatot kérek, hiszen benne van a törvényben, hogy a törvény kiveszi a hadirokkantakat ebben a tekintetben. (Cserti József: Hátha más betegségben szenved !) Ami azt az esetet illeti, hogy ha az illető olyan magatartást tanusit, amely miatt földhöz nem lett volna juttatható, válaszom az, hogy itt nem arról van szó, hogy földhöz juttatható, mert már földhöz jutott, hanem igenis arról van szó, hogy kitől vétessék el esetleg a föld. Ez nem olyan egyszerű kérdés, hogy ezzel olyan könnyen lehessen dobálózni, hogy egyszerűen azt mondjuk, hogy elvesszük tőle a földet. Ez meglátszik már a törvény fogalmazásában is, mert az elvételt az OFB mondhatja ki, tehát nem valami helyi hatóság, hanem egyedül csak az OFB. A t. képviselő urak egyes sorokat kifogásolnak; pedig ez a szakasz igen fontos rendelkezéseket tartalmaz más irányban is. Különösen például a végrehajtás első idejében igen sok helyen azt lehetett észlelni, hogy talán némelyek abban a hiedelemben voltak, hogy ha az igénylők számát sikerül leapasztani és a föld visszamarad, akkor az a föld visszamarad a volt tulajdonosnak. Ez a szakasz intézkedik arról, hogy az ilyen földek is, amelyeket esetleg valakitől vissza kellett venni, vagy amelyeket a tulajdonos otthagyott — mert azt hiszem, ez lesz a legtöbb eset, bogy a saját maga jószántából hagyja ott az illető, sajnos, hogy ez a kilátás — nem kerülhetnek vissza a régi földtulajdonos tulajdonába, hanem ujabb érdemes igénylők között kell azokat kiosztani. Ez a szakasz ebben a tekintetben is teljes megnyugvást teremthet. Már most, ami az a kérdést illeti, hogy az illető esetleg egy évi járadékkal vagy haszonbérrel a felszólitás dacára is hátralékban marad, ebben a tekintetben nem egészen értettem meg Szakács Andor képviselő ur ebbeli indít-