Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

A nemzetgyűlés 240. ülése 1924. évi február hó 14-én, csütörtökön. 433 ilyen törvényalkotáshoz én nem tudnék hozzájárulni. Nem vagyok azon a véleményen, amelyen az előttem szóló szociáldemokrata t. képviselő urak. Én igenis nagyon súlyosan bírálom el azt az egyént, aki az eredeti törvény 3. §-ának 5. alpontja szerinti kötelezettségének eleget nem tesz. Tudom azt, hogy ma toborzási rendszer van és ennek kapcsán nincs is senki abban a helyzetben, hogy az 5. alpontnak fenyitő rendelkezései alá tartozzék. De remélem és hiszem, hogy Magyarország- abba a helyzetbe fog jönni, hogy egyszer végre meg fogja győzni az entente államait a toborzási rendszer fentartásának lehetetlenségéről és akkor én ennek az 5. pontnak alkalmazását igenis nagyon helyénvalónak tartom. (Helyeslés jobb felől.) Mert hibáztatom azt, ha valaki, aki az állani jótéteményében részesül, ki akarja magát vonni a hadkötelezettség alól. Nemzeti alapon, polgári alapon álló politikus a legszentebb kötelességének tartja a hazának esetlegesen fegyveres szolgálatát is, ha a helyzet ugy kivan ja, (Ügy van! Taps jobb felől.) és nem helyezkedhetünk arra a pacifista álláspontra, amely a jövőre nézve is elzárja Magyarországot attól, hogy olyan védelmi berendezést létesíthessen idehaza, amely nem háborús célzattal, hanem defenziv szempontból abba a helyzetbe juttatná az államot, hogy a külföldi támadásokkal szemben az önvédelem elvitathatatlan jogát gyakorolhassa. Ezeket voltam bátor előadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egyébként elfogadom Csert-i József t. képviselőtársam javaslatát. (Zaj.) Elnök: Szólásra következik! Hebelt Ede jegyző: Patacsi Dénes! Patacsi Dénes: Tisztelt Nemzetgyűlés! Én röviden akarok hozzászólni a kérdéshez és belekapcsolódom előttem szólott t. képviselőtársam beszédébe. A túloldalról, a szélsőbalról azt hangoztatták, hogy nem lehet a földszerzés szempontjából erényszámba venni azt, ha valaki a hadsereg kötelékébe lép. Minthogy nálunk toborzott hadsereg van, mert bennünket arra köteleznek a külföldi államok, hogy csak toborzással tarthatunk hadsereget, a magyar államnak joga van önvédelemből ahhoz, hogy viszont kautélákat állitson fel és bizonyos erény vagy érdem legyen az, ha valaki a hazát mint katona szolgálja. Aki a magyar földet nem akarja megvédeni, annak nincs is jussa hozzá. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ami a kommunizmus alatti szerepléseket illeti, Propper képviselőtársam azt mondta, hogy ha e miatt üldöznek valakit, az politikai üldözés. Szerintem ez nem politikai üldözés, mert igenis a kommunizmusnak a bűne az, hogy őrizetlenül maradtak határaink és a magyar föld sokkal kisebbre .szorult össze, mint amekkora volt (Zaj a szélsőbaloldalon.) s ezért nem juthat most minden embernek belőle; Ezért kell, hogy elsősorban azoknak ne jusson föld. akik lehetővé tették, . hogy a magyar föld megesonkittassék. (Propper Sándor: Malom alatti politika!) Amikor olyan egyéneknek, akik talán, mondjuk, bizonyos tekintetben nem állanak az erkölcsi magaslatnak, vagy a hazafias nemzeti érzésnek kellő fokán, ilyen címen nem juttatnak földet, ezt egészen természetesnek tartom. Hiszen mennyivel különbek ezeknél azok, akik a harctéren a haza védelmében érdemeket szereztek! Ne ugy tessék ezt venni, hogy én — aki 11 holdas kisgazdája vagyok ennek az országnak — magamat sorozom közbe, mert iöbben is vannak ilyenek. Amikor az alaptörvény jogot ad arra, hogy aki a harctéren érdemeket szerzett, az földhöz jusson, —már pedig én az ezüst kitüntetéstől kezdve a bronz vitézségi érmet és a Károly csapatkeresztet is megkaptam és hazám védelméért Litzmann tábornok maga tűzte mellemre a német harci érdemrendet — akkor kérdezem, engem miért zárhatnak ki ebből? Nekem a törvényhozás előtt meg kell hajolnom s ezért az ellen, hogy amikor mindazok, akik becsülettel szolgálták hazájukat és hasonló érdemeket szereztek a harctéren, mindannyian földhöz juthatnak, én nem juthatok földhöz, ez ellen nekem nincs szavam. De a nemzetgyűlés elbírálására bizom, vájjon egyenlő igazságos mérték-e az, hogy ugyanakkor azok, akik lezüllesztették a hadsereget, érdemesek legyenek arra, hogy földhöz jussanak? Amikor a t. túloldal, illetőleg a szélsőbal oldalou a szociáldemokrata párt annyira védelmébe veszi azokat, akik a haza ellen cselekedtek, akkor igenis kell, hogy mi azokat vegyük védelmünkbe, akik a hazáért cselekedtek. Azt kérdezem, hogyan lehet az, hogy a t. szocialista párt tagjai felszólalnak azért, hogy még' a sportegyesületekbe és általában sehova se legyen bevíve a nemzeti érzés. Pedig elpusztul az az ország, amely országban nincs nemzeti érzés. Nézzük meg az angol szocialistákat, nézzük meg a francia szocialistákat: először franciák és angolok és csak azután munkások. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én tehát igenis kivánom azt, hogy változatlanul fogadjuk el ezt a szakaszt, mert itt kell, hogy a hazafias érzés és az erény megbecsülése kidomborittassék. (Helyeslés jobbfelőh — Propper Sándor: Egyest kap. őrmester ur!) Elnök: Szólásra következik? Hezelt Ede jegyző : Szakács Andor ! Szakiács Andor: Tisztelt Nemzetgyűlés! Miután a tisztelt többség arra az álláspontra helyezkedik, hogy ennek a javaslatnak és minden egyes szakasznak a sorsát már az erőtényezőkkel történt küzdelemben eldöntötte, (Meskó Zoltán: Kicsodák azok?) nekem semmiféle reményem sincs arra, hogy szerény indítványomat a t, többség elfogadja. Ha még'

s megteszem indítványomat, akkor ennek oka egyedül az, hogy egyáltalán nem akarok abban a felelősségben osztozkodni, amely ezekkel a merev szakaszokkal együtt jár. Én kötelességemet teljesítem; méltóztassanak dönteni. ahogy jól esik, úgyis tudom, hogy el fogják utasítani. Cserti József t, képviselőtársam indítványát magamévá teszem, mert az emberi életben elég egyszer megbirálni azt, hogy valaki érdemes-e a fáidhoz vagy pedig nem. Visszatérni ugyanezekre a kizáró ókora később máinem lehet és tényleg nem lehet büntetni a.családot, ha p. o. az a családapa virágos jókedvében egyszer-ké szer. nem egészen rendesen viselkedik; nem lehet akkor a családot koldusbotra juttatni az apa hibáiért. Épen Meskó t. képviselőtársam figyelmeztetett egy közbeszólásában arra, hogy ha a legsúb'osabb emberi bűncselekményt, a hazaárulást a hitbizományoknál, tehát a nagyurak vagyonánál a családra való tekintettel csak ötven százalékig való elkobzással büntetik, akkor nem lehet azt megérteni, hogy a szegény emberrel szemben miért akarnak önök sokkal szigorúbb büntetést, a teljes vagyonelkobzást