Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-239
408 A nemzetgyűlés 239. ülése 1924. évi február íiö 13-áw,, szerdán. ségre kivetették a hálót. Nehogy tehát jogcím legyen valamely oknál fogva arra, hogy ezt a helyiséget visszaszerezzék az illetőtől, azóta egyáltalán nem lehet Bátaszéken az épMő munkásoknak gyűlést tartaniok. Itt van tehát a tendencia, azért emiitettem meg bevezető szavaimban, hogy nem pusztán a népjóléti minister úron múlik az, hogy az egyesületek birtokba vehetik-e a tulajdonukat képező helyiséget, vagy nem, hanem itt nagy mértékben a belügyi igazgatás jár közbe, s talán helyesebben azt kellene mondanom, (Rothensteiw Mór: Együtt vannak a sötét lelkek!) hogy az interpellációt mindkét minister úrhoz intézem. Végeredményében azonban lakásügyről lévén szó, ezt az interpellációt lakásügyben csak a népjóléti és munkaügyi minister úrhoz terjeszthetem be, remélve azt, hogy a népjóléti minister ur majd beszélni fog talán Rakovszky belügyminister úrral és közösen igyekezni fognak ezt az anomáliát megszüntetni. Interpellációm a következő (olvassa): »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a Magyarországi Épitő Munkások Országos Szövetségének Baján, Nagyorosziban, Pápán és Bátaszéken saját tulajdon házai vannak ottani fiókegyesületei számára, amely házakban levő egyesületi helyiségeket 1919. év augusztus hó 1. óta nem vehetik birtokukba, mert ezeket a helyiségeket idegenek bitorolják, részben az illetékes lakásügyi hatóságok egyenes intézkedéseire, részben ezek jóakaratú elnézésével? És pedig a) Baján I. Cirfusz Ferencutca 29. számú házat 1921. évben az Ébredő Magyarok elkommunizálták, oda bevonultak, s a mellékhelyiségekbe pedig a bajai lakáshivatal családokat költöztetett be és még a mai napig is bent vannak, mig a szak egyesületek korcsmákban kénytelenek meghúzódni, b) Nagyorosziban 355. hrsz. egyesületi házat a csendőrlaktanya részére foglalták le, a bútorait széthurcolták, részben magánosokhoz, részben a község vendéglőjébe vitték. Sok utánjárásra a csendőrkülönítményt onnan kihelyezték, de két csendőrtiszt családjával együtt még mindig bent lakik, c) Bátaszék 488. hrsz. egyesületi helyiséget a szekszárdi járás főszolgabírója, mint lakásügyi hatóság egy családnak utalta ki, amely még most is bent lakik a tulajdonos egyesület tiltakozása ellenére. Ezt megelőzőleg, hogy a célt elérhessék, az egyesületet felfüggesztették, majd később feloszlatták, d) Pápán Batthyány-utca 4. számú egyesületi házban az ottani rendőrség egyik kerületi kirendeltségét helyezték be és annak ellenére, hogy már több üresen álló helyiség volt a rendőrségen bejelentve, ezt mindig figyelmen kivül hagyták és még a mai napig is a rendőrség lakja. Hajlandó-e a minister ur sürgősen intézkedni az iránt, hogy a fentemiitett egyesületi helyiségek eredeti rendeltetésüknek átadassanak és hogy eme bolsevista módszerek alkalmazása az egyesületekkel szemben megszűnjék.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A népjóléti minister ur kíván válaszolni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Két kifejezést hallottam az. interpelláció felolvasása alkalmával, amelyekre feltétlenül reflektálnom kell. Az egyik, ha jól emlékszem, az volt, hogy bitorlás vagyon itt, a másik az interpelláció végén van, és ha jól tudom, bolsevista rendszert emleget. Anélkül hogy belemerülnék az esetek vizsgálatába, amelyeket különben részletesen nem is ismerek ebben a pillanatban, kénytelen vagyok az igazsághoz hiven állást foglalni e két kifejezés ellen. (Helyeslés jobbfelől.) Nem tehetem fel azt, hogy ezeket a helyiségeket... (Rothenstein Mór: Már csodálkoztam, hogy válaszolni akar â minister ur! — Kuna P. András: Ugyan, ugyan, ne kotyogj annyit! De türelmetlen vagy!) Valóban nem értem a t. képviselő ur közbeszólását. Azon csodálkozik, hogy válaszolok. Negyedórával előbb is válaszoltam. (Nagy Ernő: Még pedig helyesen, meg kell vallani !) Ha a t. képviselő ur a^ mai napon képviselői működését a csodálkozásban véli feltalálni és kimeriteni, ez természetesen jogában áll. {Derültség. — Szilágyi Lajos: Félreértés volt!) Azt nem tételezhetem fel, hogy ezeket a helyiségeket a lakásrendeletekben biztosított felhatalmazás nélkül, (Sütő József: Pedig ugy van!) tehát egyszerűen erőszakosan, zártöréssel vagy nem tudom, minő karhatalom révén foglalták volna el. Amennyiben t. i. ez megtörtént volna, abban az esetben kihágási eljárást kell indítani az ellen, aki azt elkövette. (Szilágyi Lajos: Podmaniczky-utca 45.) De feltételezem azt, hogy a lakásrendeletekben _ megadott felhatalmazások alapján, hatósági eljárás utján történt ezeknek a lakásoknak az egyesületi céloktól eltérő, más célra való felhasználása, tekintettel az egész országban mutatkozott nagy lakáshiányra. Ennek következtében semmiképen sem tudom elfogadni a t. interpelláló képviselő urnák ezt a két kifejezését, elsősorban a bitorlást, addig, amig arról meg nem győződöm, hogy az csakugyan erőszakosan, a lakásrendeletek tekintetbe vétele nélkül, teljes jogalap nélkül foglaltatott volna el. Nem fogadhatom el ezt a kifejezést, amennyiben azonban a t. képviselő urnák igaza volna, ha a t. i. tényleg bitorlás esete forog fenn, természetesen tudni fogom kötelességemet és az eljárást megindítom az illetőkkel szemben. A másik kifejezése az, hogy bolsevista módszer alkalmaztatik. Nekem ilyen szinte invektiv, tehát támadó kifejezéseket — sajnos — nagyon sokszor van — nem szerencsém — hanem alkalmam hallani. Épen a mai napon is kaptam postán egy meglehetősen előkelő állású olyan úrtól levelet, akinek a neveltsége is megvan még azonkívül, hogy megvan az állása, tehát feltételezhető volna az ő részéről, hogy meg tudja érteni egyrészt az ország nehéz lakásügyi helyzetét, másrészt azt, hogy neki külön, speciálisan az a népjóléti minister mégsem alázatos szolgája. Mert nekem olyan levelet irt, hogy ő, amennyiben lakásügyét rögtön el nem intézem, meg fogja találni a módját, hogy engem addig ostromoljon, a legkülönbözőbb utakon levelekkel, amig én azt megunom, {Derültség.) és amennyiben őt nem leszek hajlandó fogadni, abban az esetben nem retten vissza attól sem — még a reverendámat sem kiméivé, — hogy utcai botrányt provokáljon, de ő megköveteli tőlem, hogy az ő ügyét elintézzem. Megjegyzem, hogy nincs is itt az illető. (Peyer Károly: Mi mégis jobban csináljuk! Mi ide hozzuk! — Farkas István: Ki az a művelt url) Azt nem érdemli meg. t. képviselőtársam, az illető, hogy itt megnevezzem a nevét. (Peyer Károly: Megérti ebből a válaszból.) Sokszor van tehát módom és alkalmam ilyen kifejezéseket hallani, meglehetősen hozzá is vagyok szokva. Csak azt tudom mondani, t. képviselőtársaim, hogy minden lakásügy méltánytalan, az egész lakásügy méltánytalan, (Ugy van! jobb felöl.) Nem lehet tökéletes igazságot teremteni olyan kényszerhelyzetben, amely kényszerhelyzetet fel kell majd oldani, hogy ezen ügy természetes tényezőinek egybehatása teremtsen azután olyan helyzetet, amelyre nem fogja mondani senki sem, hogy az igazságtalan, hogy az bolsevista, hogy nem tudom én milyen elátkoznivaió rendszer. Amig kötött forgalom van, addig minden egyes lakásügy méltánytalan. Közel áll