Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-239
A nemzetgyűlés 239. ülése 1924. évi február hó'13-án, szerdán. 401 folyó hó 14-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki: a földbirtokreform novelláról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Tisztelt Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlésnek folyó evi január hó 30-án hozott határozatához képest a holnap, csütörtökön, f. hó 14-én tartandó ülésében, amennyiben a Ház a földbirtokreform novelláról szóló törvényjavaslatot delelőtt letárgyalná, fél 12-kor, ha pedig a javaslat tárgyalása délután is folytatódnék, akkor fél 8 órakor Huszár Károly'képviselő ur összeférhetlenségi ügyében megtörténik az összeférhetlenségi itélő-bizottság 12 rendes és 3 póttagjának a kisorsolása. Tudomásul vétetik. Következnek az interpellációk. Ki az első interpelláló 1 ? Perlaki György jegyző: Csik József! Csik József: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Miután nagyon szeretném, ha interpellációmat a kultuszminister ur meghallgatná, abban a reményben, hogy a következő interpellációs napon a kultuszminister ur megtisztel jelenlétével, kérem a t. Nemzetgyűlést, sziveskedjék hozzájárulni, hogy interpellációmat a következő interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés. Felkiáltások jobbfelől: Megadjuk!) Elnök: Azt hiszem, kimondhatom határozatkép, hogy a nemzetgyűlés hozzájárul ahhoz« hogy Csik József képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! (Felkiáltások jobbfelől: Megadjuk! Megadjuk!) Hegymegi-Kiss Pál: Leszek bátor elmondani! T. Nemzetgyűlés! Az én városomat, Debrecent az utolsó négy esztendő alatt számos olyan csapás érte, amely ettől a várostól elmaradhatott volna. Sajnálattal állapithatja meg mindenki, aki Debrecen város ügyeivel foglalkozik, hogy a hatóságok a legutóbbi négy esztendő alatt nem állottak hivatásuknak olyan magaslatán, hogy a társadalomnak és a lakosság különböző rétegeinek összefogását elősegítették volna. Ha én Debrecenhői a debreceni csapásokról beszélek, rámutathatok az ottani rendőrség kötekedéseire, amely még (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) templomi gyülekezetet is szét^ akart oszlatni, rámutathatok arra, hogy bár Debrecenben igen sok a kaszárnya, mégis >a katonai beszállásolásokát olyan zaklatóan, mint ahogy Debrecenben intézik, sehol sem foganatosíthatják. Áttérhetnék a közigazgatás roíajdnem mindegyik ásrára és rámutathatnék azokra az eljárásokra, amelyek a lakosságból feltétlenül keserűséget váltanak ki. Elmondhatnám a központi választmánynak Debrecenben tanúsított joerfosztó tevékenységét is. Azonban ha ezekről beszélek, elsősorban foglalkoznom kell a debreceni lakashivatal mizériáival, amelyről a lakosság társadalmi és felekezeti különbség nélkül egyaránt elitélő magatartást tanusit. Nagyon szerettem volna, hogy ezzel én itt a nemzetgyűlésen ne alkalmat! ankodiam ; Megtettem a magern részéről mint kén viselő a kötelességemet, Debrecen város illetékes hatóságait és főispánját nyilvánosan is felhivtam arra, hogy a lakashivatal eljárása ellen felmerülő panaszokon segitsen és ia népjóléti minister úrhoz megfelelő előterjesztést tegyen. Amint látom azonban, a főispánnak idevágó tevékenysége nem vezetett még eredményre. Ezek után itt a nemzetgyűlésen az igen t. minister úrhoz azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok, méltóztassék a debreceni lakáshivatalban rendet teremteni. Teszem ezt minden politikai célzat nélkül, nem is akarok dolgozni szenzációkkal, nem fogom itt az esetek sorozatát felhozni, ahol a polgárok a debreceni lakáshivatal eljárása ellen panaszkodnak, csak egyetlenegy sérelemre mutatok rá, mely nyomtatásban is megjelent. Bizon3 T osan ez a könyv a minister ur kezén is megfordult és ez nem is a hozzám közelálló kis polgárság köréből való panaszt tárgyal, hanem Debrecen város egyik intelligens uri családjának sérelmét. Talán 4—5 percnyi időt tesz ki ez az egész felolvasás, ugy, hogy ha a nemzetgyűlés megengedi, fel fogom olvasni az esetet, mert nem akarok sem hozzátenni, sem elvenni belőle (olvassa) : »Csanak Jenő földibirtokos 11 év óta lakik feleségével és két nagykorú fiával Werbőczy-utca 2. szám alatti lakásában. Innen saját házába szeretne költözködni, szülőházába, csakhogy nem teheti, mert annak három szobáját, egyetlen tűzhelyét és konyháját összes mellékhelyiségeit a lakásból már elköltözött főbérlőnek albérlői tartják elfoglalva és élvezik ma is a lakáshivatal támogatását, noha ugy járásbirósági, mint lakáshivatali végzéssel köteleztettek a lakás elhagyására és kiürítésére, elmúlt október hó l-ig. Csanak Jenő Werbőczy-utcai lakásának bérlőjéül Csanak Jenő elköltözése esetére a háztulajdonos dr. Nagy Géza egyetemi belklinikái tanársegédet jelölte ki. A lakáshivatal helybenhagyta a kijelölést és dr. Nagy Gézának ítélte a lakást. Csanak Jenő megengedte, hogy Nagy Gézáék már a nyár elején beköltözzenek a lakásba és bútoraikat is használhassák nyári távollétük idején, mert remélték, hogy ősszel saját házukba költözhetnek és végleg átengedhetik lakásukat Nagy Gézáéknak, tekintettel arra, hogy dr. Nagy Géza közalkalmazott, a lakásrendelet értelmében feltétlenül neki volt kiutalandó a lakás, ami meg is történt. Ám uj katonai parancsnok jött Debrecenbe, egy tábornok, ki nem elköltözött hivatali elődjének lakását, vagy egy más lakást, hanem épen Csanak Jenő Werbőczy-utcai lakását óhajtotta elfoglalni. Dr. Nagv Gézának ki kellett költöznie anélkül, hogv más lakást kapott volna. Kénytelen volt a klinikától igen távol a városon Irivül lakó egy rokonának vendégszeretetét f igénybe venni és orvosi gyakorlatának folytatásáról lemondani. Néhány héttel ezelőtt a népjóléti minister elrendelte, hogy Csanak Jenő saját házába költözzék és a Werbőczy-utcai lakást ürítse ki. Csanak Jenő e rendelkezésnek nem tehetett eleget, miután saját házában lévő lakásban ma is benne laknak a lakók, akiknek október 1-én már ki kellett volna költözni, — azokat nem lakoltatta ki a lakáshivatal — és fellebbezésre a népjóléti minister elrendelte, hogy előbbi rendelkezése mindaddig függesztessék fel, aniig a saját házában lévő lakás fel nem szabadul, es rendelkezésre nem álL Csanak Jenő és felesége ezután megnyugodva Pestre utaztak.
