Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-239
02 *A nemzetgyűlés 239. ülése 1924. Folyó hó 15-én délelőtt a lakáshivatal emberei és a tábornok megbízottja, egy polgári ruhába öltözött katonai egyén Csanak Jenő lakástulajdonos tudtán kivül és távollétében, a népjóléti minister ujabb Ítélete alapján, amelylyel saját előbbi Ítéletét megváltoztatta, álkulccsal behatoltak Csanak Jenő Werbőczyutcai lakásába és megbizást adtak N. H. szállítónak, hogy a bútorokat és a berendezést hordassa ki a lakásból. A derék, a tulajdonjog érzésétől áthatott szállító nem vállalkozott a megbízás teljesítésére, így a lakáshivatal által felfogadott, szakértelemmel nem bíró napszámosok, miután a lakásban talált cognacot elfogyasztották, serényen munkához láttak. Csanak Jenő összes holmiját a lakás két legkisebb helyiségében halmozták fel oly módon, hogy az értékes képek, bútordarabok, szekrények, tekintet nélkül tartalmukra, keresztül-kasul tornyosultak ós a mennyezetet karcolták. A helyzetet megörökítő, a helyszínen készült sikerült fényképfelvételek megtekintésre bárkinek rendelkezésére állanak. Amint az időközben a bíróság részéről hivatalos megállapítást is nyert, a vandal módon lefolytatott hivatalos butorberakásokból származó, a szakértők által 41 tételben részletezett ! kár sok millióra megy. A munkások szöges j csizmákkal tapostak a zongorán, öröklött és 35 I év óta gyűjtött értékes tárgyak, 30 olajfest- j meny, többé-kevésbé súlyosan megrongálódtak, | köztük öt olajfestmény, családi ereklyék, szü- ! lők és gyermekek régi arcképe beszakadt, tönkrement. A holmikat ugy rétegezték, hogy a I konyhakredenc, a zongora, a forró tepertő, amely mellől három nőeselédet kiűztek a lakásból, a selyempaplanra került. Csanak Jenő fiának gazdasági akadémiai diplomája, érettségi bizonyítványa és egy takarékpénztári betétkönyv pedig a földön papirszemét és hulladék közt nyert elhelyezést. Az alapos munka és a cognac után megszomjúhoztak az emberek, kinyitották a csapot, történetesen a melegvizcsapot, de a víz*, amint az Debrecenben valószínű volt, az adott időpontban nem jött. Annál jobban eresztett később a nyitvahagyott csap, amikor a társaság, mint aki dolgát jól elvégezte, a lakást lepecsételve, de le nem zárva, elvonult. Éjjelre a vizár az alsó lakásba folyt át a mennyezeten keresztül. Feljött valaki, benyitott a lakásba — a hivatalos pecsét leszakadt és elzárta a csapot. Ezután a lakás, amelyben Csanakok ékszere, ezüstje is bent volt, nyitva, őrizetlenül maradt. Csanak Jenőtől 400.000 koronát követelnek a vízkárból kifolyólag«. Megjegyzi még a szerző, i hogy Debrecen egyetemi város. Ezt az esetet csak azért hoztam fel, mert j nyomtatásban is meg-jelent és a népjóléti minister urnák bizonyára tudomása van róla. j A lakáshivatal helytelen és legtöbbnyire j protekció folytán tett intézkedéseibőől bizony | súlyos hátrányok származhatnak. Nagyon jól j tudom, hogy a háborús nyomorúságok miatt a magánjogba mélyen belenyúló intézkedés és igazgatás, mint amilyen a lakásügyi igazgatás ! is, az abban érdekelteknek minden részét teljesen ki nem elégítheti. Az egyik fél feltétlenül i panaszkodni, jajgatni és sirni fog. Azonban az igazságnak és méltányosságnak lehel ebben az igazgatásban is olyan mértéket megállapítani, hogy a városnak, a lakosságnak közvéleményében a lakáshivatal tárgyilagos magatartása ismert legyen. Debrecenben, sajnos, azonban olyan a helyzet, hogy ez ellen a lakáshivatal ellen a társadalomnak minden rétege felekezeti különbség évi február hó 13-án, szerdán. nélkül panaszkodik és súlyos vádakat is emel. Én ezeket a vádakat nem mondom el. A minister urnák módjában van azokról tudomást szerezni. Csak azt mondom, hogy Debrecenben az ilyen lakáshivatali eljárások folytán kialakult az úgynevezett lakásszakértő ügyvédek csoportja, és ha ezekhez fordulnak a város lakosai, — méltóztassék a minister urnák tájékozódni — többé-kevésbé sikere is van tevékenységüknek a lakáshivatalnál. Az pedig már igazán mulatságszámba megy, ha megemlíteni, hogy az ügyvéd urak közül egy-kettő igen erős és határozott fajvédő és a debreceni zsidók mégis, amikor bajban vannak, ezekhez az ügyvédekhez szoktak menni, hogy lakásüg-yeiket megfelelő sikerhez segitsék. (Szilágyi Lajos: Ká lehet ismerni mind a kettőre!) Debrecen város polgársága énhozzám lakásügyekben, ha igazságtalanság történt és a népjóléti minister ur az utolsó fórum, igenigen gyakran szokott fordulni, és én ezeket a kérvényeket a minister úrhoz igazságos elintézést kérve továbbítom. Hálám jeléül el kell mondani azt is, hogy ott, ahol a sérelmek igen súlyosak, abban a csekély hatáskörben, arni a népjóléti minister urnák a lakásügyek konkrét intézése körül megmaradt, legtöbb esetben kedvező intézkedést látok. Azonban súlyos panaszok merülnek fel általánosságban Debrecenben amiatt is, hogy ebben a nagy városban a lakáshivatal sincs megfelelőleg szervezve. Fontos jogi kérdések intézése olyan szervezet kezében van, amelynek jogászi felkészültsége — kénytelen vagyok ezt a szót használni — minimális. Azonkivül a másodfokú hatóság, amelynek módja volna ott a helyszínén az esetleg felmerült visszásságoka í orvosolni, a ministeri biztosság is oly módon van Debrecenben megszervezve, hogy egy nyűg-, államvasuti főtisztviselő igazán potom díjazásért, igazán csak önzetlenségből, iroda és mindennemű helyiség nélkül intézi ezeket az ügyeket és pedig oly sajnálatosan, hogy nem találtam még esetet arra, — a népjóléti minister urnák talán módjában lesz hivatalában ebben az irányban kutatásokat rendeztetni — hogy az elsőfokú határozatot helyes indokainál fogva helybe ne hagyta volna. Mindig csak a harmadik fokon történik meg, hogy a minister ur az eljárás végrehajtását felfüggeszti. Arról is tudomásom van. hogy Debrecen város főispánja felterjesztésben a minister urnák tudomására hozta ezeket a bajokat, illetve általánosságban rámutatott a lakáshivatali eljárások körül észlelhető hiányokra. Amennyire értesülve vagyok, egy héttel ezelőtt még a főispáni felterjesztés nem volt a népjóléti ministerinmban elintézve. Azt is meg kell állapítani, hogy ide^fent is részint protekcióból, részint más részről nagyon sok kontrakarirozása történik ezeknek az ügyeknek. Viszont azt is el kell ismernem, amint már említettem, hogy a népjóléti minister urnák a lakásügyekben harmadik fokon nincs is már olyan mély belenyulási joga, mint amilyenre a debreceni anomáliákat tekintve feltétlenül szüksége volna. Mindezeket azért adtam elő hogy arm kérjem a népjóléti minister urat, méltóztassék Debrecenben a lakáshivatalban tárgyilagos vizsgálatot elrendelni. Nem olyat, aminőt Bernolák minister ur a választás előtt csinált, hanem olyat, amelv alkalmas lesz arra, hogy egyfelől a panaszokat és sérelmeket orvosolja, másfelől pedig belenézzen a lakáshivatal működésébe abban a tekintetben, hogy vájjon a
