Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-239
400 r A nemzetgyűlés 239. ülése 1924 említem meg, igen t. túloldal, hogy 6, akit igazán a háború előtti Magyarország legitimista felfogása a legmagasabb állásokba sodort, mégis akkor, amikor mindennek vége volt és minden összeomlott, egy olyan kormány tagja tudott lenni, amely a törvényes királyt ágyúval űzte el. (Felkiáltások jobbfelől: Ez személyes kérdés?) Ezt én, mint szabad királyválasztó mondom. Politikai kultúrát attól a ministertol sem tanulok, (F. Szabó Géza: Ez személyeskedés, nem személyes kérdés !) aki az ezáltal a kormány által elfogadott úgynevezett numerus clausus törvényre vonatkozólag itt a nemzetgyűlés előtt megtette azt a kijelentést, hogy ő ezt nem tartja helyesnek és nem tartja jónak, de nem vonta le a konzekvenciáját, mert mégis megmaradt kultuszministemek. Én ezt a politikai kultúrát nem csak el nem fogadom, hanem a leghatározottabban visszautasitom. (Helyeslés a balközépen. — Éhn Kálmán: Te majd jobb utódja leszel! — Derültség jobbfelől.) Elnök: Drozdy Győző képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján szintén személyes kérdésben kért szót. Drozdy Győző: T. Nemzetgyűlés! Az indemnitási vita során elmondott beszédemben, amidőn a kecskeméti dolgokról mondottam el véleményemet, 60—70 olyan nevet emiitettem meg, mint akik az előkészületekben részt vettek és esetleg a gyilkosságTÓl már előre tudtak. Kötelességemnek tartom, hogy egy kis rektifikációval éljek. (Éhn Kálmán: Rückwärtskonzentrierung!) Bebizonyosodott, hogy e 60—70 megnevezett közül kettő nem vett részt az előzetes tárgyalásokban és nem is tudott arról, hogy ott mi következik. Ez a két ur, akiről szó volt, Kéri János dr. budapesti kir. törvényszéki biró ur és Révész Istvám róm. kath. plébános, prelátus ur. Ezektől az uraktól, ugy informátoraim, mint a magam nevében is ezúttal ünnepélyesen bocsánatot kérek. (Helyeslés. — Bogy a János: A magyar nemzettől is kérhetne bocsánatot!) Kéri János dr. biró urat csak azon címen keverték bele informátioraim a;z ügybe, miután több alkalommal érintkezett a Bagolyvárban szereplő egyénekkel. A orelátuskanonok ur pedig az ő magas papi hivatását gyakorolva, többször meg szokott jelenni a fegyintézetben és egy ilyen megjelenése szolgáltatott okot arra, hogy informátoraim feltételezzék róla is, hogy esetleg tudott erről a dologról. Ezzel kapcsolatban vissza kell vonnom Hübel Emil nyugalmazott honvédhuszár alezredes úrra tett azon állításaimat és informátoraimnak azon állítását, hogy a honvédhuszár alezredes ur az Alföldi Brigád vezérkarához tartozott. Utólagosan meggyőződtem róla, hogy nem tartozik az Alföldi Brigád vezérkarához, őt soronkivül nem léptették elő, mert 1918-ban vonult nyugalomba, mint 10%-os rokkant. Tőle is bocsánatot kérek tehát, (Csizmadia András: A prelátus előtt kellett volna ezt meggyónni, nem itt! — Elnök csen ff et. — Horváth Zoltán: Ez férfias dolog! — Szeder Ferenc: A tehén is beletéved a kukoricába!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Éhn Kálmán: Ez olyan, mintha valakit arcul vágott és azt mondja, hogy pardon !) Drozdy Győző : T. képviselőtársaim ! Soha életemben nem voltam olyan büszke, mint ez alkalommal, amikor 60—70 név közül csak kettő bizonyult olyannak, mint akikről állításaim nem feleltek meg a valóságnak. (Felkiáltások jobbfelöl: Hát a harmadik!?) A harma. évi február hó 13-án, szerdán. dik nem volt a gyilkosságba keverhető, az egy egészen más ügyből kifolyóan szerepelt. Roppant büszke vagyok arra, hogy ennyire alapos információ alapján jöttem ide a nemzetgyűlés elé. Különben is ne kutassák önök az informátort, itt vagyok én. Felszólítottam a kormányt akkor is, megismétlem az egész dolgot a folyosón, jöjjön ki a t. képviselőtársam, és inditsanak ellenem eljárást, majd én helytállók a bíróságnál. Ne bujkáljunk ezekkel a dolgokkal. Aki kíváncsi rá és eljárást akar indítani, az forduljon hozzám, és megismétlem előtte is ugyanazokat a dolgokat, amiket itt mondottam. (Bogya János : Majd az entente előtt is ismételje meg!) Most még csak szintén személyemmel kapcsolatosan Kecskemét város képviselőtestülete ama kérvényével akarok foglalkozni, amelyet tegnap mutatott be a Háznak a Ház elnöke. Ebben a kérvényben azt állítják, mintha én Kecskemét városát kelevénynek neveztem volna. Én azt mondottam beszédemben, hogy: kecskeméti kelevény. Azt hiszem, hogyha valaki azt mondja, hogy kecskeméti kajszin^ barack, ez nem jelenti azt, hogy Kecskemét városa. Ha valaki azt mondja, hogy kecskeméti homoki bor, az nem jelenti azt, hogy Kecskemét városa. (Kuna P. András közbeszól. — Szeder Ferenc: A borra már Andris bácsi is felébredt!) Ha valaki kecskeméti kelevényről beszél, ez nem jelenti Kecskemét városát, mert Kecskemét városának becsületes, tisztes polgárságát én sérteni és gyanúba keverni nem akartam és nem is kevertem gyanúba (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), mert az távol áll ezektől a gonosztevőktől és maga fájlalja, maga sírja, maga jajgatja legjobban azt, amit ezek elkövettek. Figyelmeztetem azonban ezeket a gyilkos urakat, hogy ne tévesszék magukat össze Kecskemét derék és becsületes polgárságával. Csak ezt akartam elmondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urnák a házszabályok értelmében sértő kifejezéseket használnia nem szabad sem jelenlevőkkel, sem távollevőkkel szemben. (Horváth Zoltán: Ez nem sértő!) A képviselő urat kénytelen vagyok ezért a sértő kifejezésért rendreutasítani. Drozdy Győző: A házszabályokhoz kérek szót! T. Nemzetgyűlés! Az elnöki enunciációk előtt mindig tisztelettel szoktam meghajolni és ezúttal is meghajolnék, hogyha az én egyéni véleményem a házszabályokat nem magyarázná egészen másként. Én sértő kifejezést ezúttal nem használtam, hanem olyan néven neveztem a gyermeket, amilyenre keresztelték. Ha valaki embert öl, az szerintem gyilkos. (Ugy van a szélsőbalodalon.) Én itt nem találok más kifejezést, más nevet és felszólítom a kormányt, hogyha nem hiszi el, hogy ez gyilkosság, állítson engem bíróság elé, itt is és künn is, mikor kiteszem lábamat a teremből, megismétlem azokat, amiket mondottam. Elnök: Azt mondottam a képviselő urnák, hogy sértő kifejezéseket nem szabad használnia/ (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez nem sértő!) Az elnök hivatott >az állításokat elbírálni annyiban, hogy sértők-e vagy nem sértők-e azok. (Ugy van! jobbfelől.) Sértő kifejezéseket pedig a házszabályok értelmében nem szabad használni. (Horváth Zoltán: Nem is sértő! — Zaj.) Csendet kérek! Előterjesztést kívánok tenni legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap,
