Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

A nemzetgyűlés 239. ülése 1924. gos Földbirtokrendező -Bíróságnál abban a tekintetben, hogy az igénylők megkapják a megváltandó területeket. Rácz János képviselőtársam ezt a kijelentést sérelmesnek találta magára nézve és egy ülésen — amelyen nem voltam szerencsés jelen lenni abban a pillanatban, amidőn a képviselő ur felszólalt — kifogásolta ezt s olyan érdes bangón tette meg a kifogását, hogy nekem, aki a háborús szerzeményű birtokokkal szemben a közcélt szolgáló közalapítványi birtokot védelmeztem, ez rendkívül rosszul esik, mert engem semmiféle magánérdek vagy más szempont nem vezetett; tisztán az a szempont, amelyet az igen t. túloldal is teljes mértékben honorált, amikor Zsitvay Tibor képviselő ur javaslatára elfogadta azt az általános vitában már általam hangoztatott felfogást, hogy a közalapítványi birtokok helyett, amennyiben ki sajátíttatnak, cserebirtokok adandók. (Zaj.) Ami mármost a turkevei közlegelő tárgyát képező és megváltott birtokot illeti, én nem azt kifogásoltam, hogy Rácz János képviselőtársam eljárt ebben az ügyben. Nagyon jól tette, ha eljárt, mert hiszen a kisemberek érdekében jár tel. Én csak azt kifogásoltam, hogy akkor, amikor — igaz ugyan, hogy távolabb — voltak háborús szerzemények, nem elsősorban ezeket a r háborús szerzeményű birtokokat vették igénybe, hanem magát a közalapítványi birtokot. A képviselő ur azt mondotta, — és én ezt teljesen koncedálom és elfogadom — hogy ő nem járt közben az Országos Földibirtokrendező Bíróságnál. Nekem azonban, aki szintén végigcsináltam egy földreformot a saját kerületemben, és másutt is érdeklődtem a dolgok iránt, feltűnt a következő dolog. (Zaj-. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Annak dacára, hogy az eljáró bíró ellenezte a megváltást, s hogy a vármegyei gazdasági albizottság szintén ellenezte a megváltást, az Országos Földbirtokrendező Bíróság ebben az esetben mégis elrendelte a megváltást és az igénylők mellé állt. Ez mindenesetre feltűnő dolog, mert jól tudjuk, hogy a gyakorlat az, hogy az eljáró biró javaslatával szemben az Országos Földbirtokrendező Bíróság a legritkább esetekben — én nem is tudok még egy esetet — hoz mais határozatot, vagy ítéletet. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Sokszor előfordul!) Akkor én nem tudtam erről az esetről. De hogy az igen t. Rácz János képviselő urnák mégis volt szava ebben a tekintetben, azt meglehet állapítani abból is, — azt hiszem, ezt koncedálni fogja — hogy a tárgyalások során az igénylőket ő képviselte, s amikor a megegyezés létrejött, mert a dolog egyezséggel végződött, az egyezségi szerződést ő irta alá az igénylők nevében. (Zaj.) Én most már csak egy dolgot sajnálok, tudniillik azt, hogy békében ez a több mint 5000 katasztrális hold közlegelő, átszámítva körülbelül 65 kg búzáért volt bérbeadva, s az egyezség szerint 25 kg búzát tartoztak^ fizetni az igénylők évenként, addig, amig a vételárat teljesen kifizetik. Minthogy a közalapítványi birtok közcélt szolgál, a magyar kulturális érdekeknek nemesebb célját szolgálja, ebből a szempontból ezt az eszmét megkárosítva látom, s ezért arra kérem a kultuszminister urat, hogy ezt a megegyezési szerződést, ne hagyja jóvá, vagy olvan szerződést igyekezzék létrehozni... Elnök : Kérem, képviselő ur, ha személyes kérdésben méltóztatik szólni, akkor csak arra méltóztassék reflektálni, ha pedig szavainak évi február hó 13-án, szerdán. 399 helyreigazítása címén méltóztatik beszélni, akkor röviden tessék végezui. Kiss Menyhért: Egészen röviden — ... hogy a közalapítványi birtokok alapgondolata és célja a szerződésben is meg legyen óva. A másik dolog, amire az elnök ur őméitóságától felszólalási jogot kétrem, arra vonatkozik, hogy a kultuszminister ur az indemnitási vita alkalmával a vita végén, parlamenti szokáshoz hiven, volt szíves befejező beszédet mondani, amelyben kiterjeszkedett az egyes szónokok észrevételeire. Engem az a megtisztelő szerencse ért, hogy a minister ur az ő tárcája körébe tartozó dolgokra vonatkozó másfélórai kritikai megjegyzéseim körül két dolgot tett kritika tárgyává. Már magát azt a tényt, hogy ő csak két dolgot tartott visszautasitandónak, magamra nézve megtisztelésnek tartom, mert nekem, mint ellenzéki képviselőnek, az a kötelességem, hogy a kormány tagjaival szemben a bírálat jogát gyakoroljam. A minister ur azonban, ugy látszik, eltévesztette a dolgot, amikor engem kioktatott a politikai kultúrára vonatkozólag. (Zaj,) Annyira élesen tette meg ezt, hogy az ellenzéki képviselő urak közül Ugron Gábor, Szilágyi Lajos és — azt hiszem — Pakots képviselő ur is riadva utasították vissza, hogy: ne tessék általánosítani, tessék egyedül Kiss Menyhért képviselő úrra vonatkoztatni. Mit mondottam én? Azt mondottam, hogy Dániában, amelynek a legnagyobb és legmagasabb gazdasági kultúrája van Európában, 9o gazdasági főiskola van. A minister ur ezt kiviccelte és azt mondta, hogy teljes tájékozatlanságot árultam el. Felkérem a minister urat, hogy olvassa el Dorner Bélának »Dánia és a mezőgazdaság« című tudományos könyvét. Amennyiben soknak találná, hogy e könyvet elolvassa, akkor olvassa el a Révai-Lexikon 277. oldalát, ahol statisztikai kimutatás vau arra vonatkozólag, hogy Dániában milyen iskolák vannak. Ő ugy állította be a dolgot, mintha Dániában olyan iskolák volnának, amilyenek Algyőgyön voltak Erdélyben, hogy négy elemi után a gazdák fiai odamennek tanulni és két, vagy két és fél éven keresztül gazdasági ismereteket szereznek. Hogy ez mennyire áll meg. arra vonatkozólag bátor vagyok szó szerint idézni a következőket. Azt mondja (olvassa): »A felső oktatás szolgálatában áll Dániában a kopenhágai egyetem, a politechnikum, 91 gazdasági tanintézet, a katonai és tengerészeti iskola, a művészeti akadémia«. Tehát' nem elemi iskola, nem algyőgyi intézet, és nem alsóbb közoktatási szerv, hanem, igenis, olyan gazdasági szerv, amellyel nálunk a népiskola, vagy hat elemi gazdasági iskola elvégzése nem hasonlítható össze. A minister ur — mondom — nagyon élesen azt mondotta, hogy egy képviselőnek, mielőtt ítéletet mond, illenék politikai kultúrára szert tenni. Én ennek a felolvasott citátumnak birtokában, idézeteimre való utalással, nem érzem szükségét annak, hogy különös úton-módon védelmezzem magamat. (Zaj.) A minister ur beszédében kifogásolta, hogy hivatkoztam az egész politikai és tisztviselői pályájára, hogy négy ministeriumban végzeit munkásságát lekicsinyeltem, — de egyet még kifelejtettem:... (Dénes István: Legrosszabb volt, mint belügyminister!) ... a Pesti Takarékpénztárban kifejtett szép és eredményes működését nem is emiitettem meg, —. szóval, mind le akartam kicsinyelni. (Zaj jobbfelol.) Nem akartam lekicsinyelni. Én ezt csak azért