Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

M À nemzetgyűlés 239. illése 1924. évi február hó 13-án, szerdán. ségesnek azon egyszerű oknál fogva, mert ha valaki fizethet, akkor igenis ezek a testületek, községek és közbirtokosság mindenesetre fizethetnek vagy pedig felvehetnek annyi kölcsönt, amennyiből a teljes ellenértéket kifizethetik. Ezeket tehát én semmi körülmények között sem tartom kedvezményben részesitendőknek és azért terjesztettem be indítványomat ennél a pontnál. Kérem a nemzetgyűlést, hogy mielőtt egyáltalán belemenne abba, hogy középbirtokokat létesit járadék alapján, akkor, amikor az országban még a jogosan kielégitendők százezrei várnak kielégítésre, ezt jól gondolja meg. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nyitott kaput dönget! Benne van a második bekezdésben!) Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Gaal Gaston! Gaaï Gaston: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről kijelentem, hogy minden tekintetben csatlakozom Farkas Tibor t. képviselőtársam inditványához. Ez is egyike a törvény azon csodálatos intézkedéseinek, amelyben én a magam egyszerű és józan logikájával a legteljesebb ellenmondást látom a kitűzött célok tekintetében, amelyek érdekében tulajdonkép a törvényt hoztuk és amelyeket a novella is bevallottan elérni kivan. Méltóztassanak visszaemlékezni a 7. §-nál lefolvt nagy vitára, A 7. § volt az, amelyben azokat a középbirtokokat, amelyeket az alaptörvény még megvédelmezett, bizonyos be nem vallott vallási stb. allűrökkel bevontunk a földreformnovella keretébe, holott világosan benne van az alaptörvényben, hogy az a birtokok helyesebb megoszlását célozza; világosan benne van az alaptörvény intézkedéseiben, hogy ugy a kisbirtokot, mint a középbirtokot egészséges birtokalakulásnak tartja, mint ilyent védelmezendőnek jelzi és egyéb hasonló birtokokat tartja olyanoknak, amelyek elsősorban veendők igénybe a földbirtokpolitikai célok megvalósítására. És mégis, annak ellenére, hogy ez volt az álláspont, a 7. §-ban ezt az álláspontot áttörtük, a 7. §-ban bevontuk a középbirtokok minden kategóriáját a megváltási és elővételi eljárás lehetőségébe; és ugyanakkor, amikor a meglevő középbirtokokat, tehát az egészséges birtokalakulatokat tangálja a novella, itt rést nyit és lehetőséget nyújt arra, hogy ujabb középoirtokok nem tudom micsoda szempontból, miféle protekciósok részére alapithatók legyenek. A novellának ezt az álláspontját én egyöntetűnek sem tartom, de őszintén megvallom, ennek erkölcsi alapját sem találom. Vagy egészséges birtokkategória a középbirtok, és akkor ennek a szakasznak igaza van, vagy pedig nem az, és ebben az esetben a 7. §-nak nincs igaza. Ha pedig nem egészséges birtokalakulás a középbirtok, amelyhez a 7. § alapján hozzá lehet és kell nyúlni, akkor ahhoz, hogy ujabb középbirtokot csináljunk a nagybirtokokból, esetleg megváltott földekből, én a magam részéről hozzájárulni nem tudok. Eddig azzal vádoltattunk mi, akik a novellával szemben a magunk jogos aggodalmait köteles őszinteséggel és becsületességgel feltártuk, hogy a nagybirtokot védelmezzük. Hát mi nem a nagybirtokot védelmezzük, t. Nemzetgyűlés, hanem védelmezzük az eredeti törvényben lefektetett egészséges és minden félreértést kizáró becsületes álláspontunkat, amelynek szempontjai, irányadó szabályai kristálytisztán vannak lefektetve, amelyeket azonban a novella nem kibővit, nem megjavít, hanem elhomályosít, és a törvény világos, határozott intézkedései helyébe a kétértelműséget, a mindenre lehetőséget iktatja be. Nem akarom a t. Nemzetgyűlés idejét hosszasabban igénybe venni. Ezt a szakaszt én erkölcstelennek és gyűlöletesnek tartom. Amint az előttem felszólalt t. képviselőtársam és barátom is kifejtette, lehetetlennek tartom azt, hogy amíg ebben az országban egyetlen-egy kisembernek kielégítetlen igénye van, addig itt bármily címen, bármily szempontból, akár testületekről, akár magánosokról van szó, nagyobb méretű középbirtokokat, tehát nagyobb méretű birtokokat létesíthessünk. A magam részéről a legmelegebben csatlakozom Farkas Tibor t. képviselőtársam azon indítványához, hogy a szakasznak ezt a részét egyszerűen méltóztassanak elejteni. Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző: T, Nemzntgyülés! Talán én is azok közé tartozom, akiket mint szélsőséges föld reformereket szoktak megnevezni. Kijelentem, hogy sem a múltban, sem a jelenben a szélsőséges földreformnak hive nem voltam. Hive voltam egy olyan földreformnak, amely a földdel dolgozó szegénv népnek akkora darab földet ad, amelyből hat napi munka után ő és egész családja megélhet. De ha kitudnának találni egy olyan módot, mellyel a nép máskép is kenyérhez juthatna, például ugy, hogy a nagybirtokokon gyárakat építenének, akkor azonnal félárbocra bocsátanánk a zászlónkat és megszüntetnénk azt a heroikus küzdelmet, amelyet eddig a földbirtokreform érdekében folytattunk. Mert nekünk az a fontos, hogy a nép kenyérhez jusson. Ennél a paragrafusnál azonban azt tapasztaljuk, azt látjuk, hogy itt a földbirtokreform nemes, nagy, ideális, nemzetmentő, nemzeterősitő célját eltéveszti az igen t. kormányzat. Amidőn arról panaszkodunk itt heteken keresztül, hogy nem tudunk a kisembereknek elegendő földet adni, nem tudjuk kielégiteni ebben az országban a földéhséget és földinséget, ugyanakkor látunk ebben a törvényjavaslatban egy paragrafust, amely viszont bőségesen osztja a földet, még középbirtokokat is juttat egyeseknek. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Épen ez szorítja meg a középbirtokot.) A mi alkotmányos érzésünk tiltakozik az ellen, hogy^ bárki is ebben az országban középbirtokra igényt tarthasson és hogy ebben az országban középbirtokot adjanak egyetlenegy protekciós embernek is addig, amig egyetlenegy olyan kisember van, aki arra hivatott, hogy a földet megmunkálja, és hiába áhítozik, hiába vágyakozik föld után. Mi már a vita során többször kértük a t. földmivelésügyi minister urat. hogy intézkedjék az OFB.-nái aziránt, hogy terjessze a nemzetgyűlés elé azoknak a névjegyzékét, akik már eddig kaptak középbirtokot, (Szeder Ferenc: Protekciós középbirtokot!) mert ugy látszik, hogy ezen középbirtokok adományozásánál, nem az érdem, nem a kiválóság dönt, hanem a nagy hatalmas összeköttetés és az, hogy ki mennyire tudj cl 21 kijárások minden eszközével megnyerni, megkörnyékezni az arra hivatott állami szervet. (Klárik Ferenc: A kisemberek rovására!) A mi álláspontunk az, hogy középbirtokra érdemes ember ebben az országban csak nagyon kevés lehet, az a nagyon kevés pedig mindig alkalmat találhat arra, hogy megvegyen egy eladó középbirtokot. Ha nem tud eladó középbirtokot, jöjjön hozzám, én is mondok neki néhány címet, de arra nem számithat Magyarországon senki, hogy ilyen törvényekkel juttassuk őt abba a kellemes helyzetbe, hogy olcsóbban, esetleg a földbirtoknovellának előnyeivel juthasson egy-egy ilyen középbirtokhoz. (Gr. Hoyos Miksa: Teljesen igaza van!) Ha vannak ebben az országban olyan emberek, akik olyan nagy érdemeket szereztek a világháború során és a nagy nemzeti katasztrófa idején, hogy most mi ilyen nemzeti ajándékokat