Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

A nemzetgyűlés 239. ülése 1924. Én tehát kérem a t. kormányt, tegyen ab­ban a tekintetben is megnyugtató kijelentése­ket, hogy amint az állam az adózás tekinteté­ben azokon a vidékeken, ahol rossz termés sújtja a kisembereket, a gazdaközönséget, adó­elengedésekkel operálhat bizonyos időkben, ép­ugy ezen vagyonváltságföldek tulajdonosaival szemben is —- akik, soha se felejtsük el, rok­kantakból, hadiözvegyekből, hadiárvákból és a legszegényebb földnélküliekből állanak — az állam mindig jóakaratú elbánást tanusitson, (Schandl Károly : Az OFB-nak szabad keze van !) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Horváth Zoltán ! Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Az in­deinnitási vita során foglalkoztam a kisérő iratnak egy passzusával és akkor a földműve­lésügyi minister ur figyelmét felhívtam a ki­sérő irat ezen passzusára. A földmivelésügyi minister ur akkor nem ismerte ezt. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Dehogy nem ismertem !) Hát ha ismerte, akkor nagyon csodálkozom, hogy mindezideig (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Majd eloszlatom a csodálkozását, legyen nyu­godt, képviselő ur Î) nem keresett alkalmat arra, hogy megnyugtasson bennünket. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hogyan ? Hiszen nem férek hozzá ; már a tize­dik szónok beszél ! — Zaj a jobboldalon.) Ezt már az indemnitási vita során hoztam fel és azóta a mai napig nem kaptunk erre megnyug­tató választ. Szükségesnek tartóin tehát itt leszögezni, hogy vájjon a földmivelésügyi államtitkár ur a kormány hivatalos nyilatkozatát adta-e most vagy nem. Ha a kormánynak hivatalos nyilat­kozata az, amelyet itt az államtitkár ur leadott, akkor ez megnyugtató. Mert mégis csak furcsa az, hogy a külföldi kölcsönről kiadtak egy első és egy második számú jegyzőkönyvet s azon­kívül kiadták akisérő iratot, amelynek egyik passzusát felhoztam, de ezt az igen fontos és releváns dolgot, amelyet az államtitkár u.r csak most mondott el, mindezideig nem hozták nyil­vánosságra. Zálogul lekötni valamely ingatlant, ez nem­csak azt jelenti, hogy ennek jövedelmét bocsát­juk a zálog biztosítására. Hiszen annak a zá­logjognak két ága van : az egyik része vonat­kozik az ingatlan állagára, a másik része pedig vonatkozik az ingatlan jövedelmére. Jogom van nekem, ha hitelezője vagyok egy ingatlan tulajdonosának, ugy a jövedelmére vezetni végrehajtást, mint pedig az állagára megkérni az árverést. Tehát egyáltalában nincs bizto­sitv ci ctZ cl földtulajdonos akkor, ha valakinek zálogjoga van arra az ingatlanra. Nagyon hely­telen tehát az a felfogás, amelyet itt közbeszó­lás alakjában hallottam, hogy csak a jövede­lem van lekötve. Az nem ugy van. Le lehet kötve pl. a dohányjövedék, a sójövedék jöve­delme, —- mint ahogy azt a kormány szintén lekötni szándékozik, — de a hinotéka, a jelzálog — amint kifejtettem — kettős; nem lehet tehát egyáltalában nyugodt az a vagyonváltságos kisgazda, ha a kormány ilyen hivatalos nyilat­kozatot nem tesz, mint amilyet tett a földmi­velésügyi államtitkár ur. Hallani akarjuk te­hát azt, hogy ez valóban felelősséggel járó kor­mánynyilatkozat-e vagy sem. Ha ez kormány­nyilatkozat, és ezért a kormány a felelősséget vállalja, akkor feltétlenül megnyugszunk benne. Elnök : Szólásra következik ? ! . évi február hó 13-án, szerdán. 389 Perlaki György jegyző : Nincs senki fel­jegyezve. Elnök : Kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát berekesztem. A földmivelésügyi minister ur kivan nyi­latkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A földreformnál a vagyondézsma­földeknek járadéktelkekké átalakítása tárgyá­ban méltóztattak belekeverni itt a vitába a köl­csöntárgyalásoknak bizonyos megbeszélt és Írásban kiadott szövegét. Én a magam részéről egyáltalában nem arra helyezek súlyt, hogy miképen és mit tárgyaltak eddig, és kinek mi a kívánsága ebben a tekintet-ben, hanem én a földreformot végre akarom hajtani ugy, ahogy azt kontempláltuk. (Horváth Zoltán : Azt mondta-e a ministerelnök ur, hogy nem szabad változtatni rajta, igen vagy nem ? — Zaj.) Itt nem lehet százesztendős jövendőmondó mód­jára megjövendölni, hogy ez vagy az követke­zik belőle. (Horváth Zo'tán : De megszavaz­zák Î) Nem muszáj megszavazni, t. képviselőtársam, joga van azt a nemzetgyűlésnek leszavazni. (Zaj.) Én tisztában voltam azzal, hogy a kölcsöntárgya­lásoknál a jegyzőkönyvben felvett zálogjogok a dohányjövedékre, a sójövedékre és a cukor­fogyasztási adóra is vonatkoznak. S ha a nép­szövetségi ülésen, amikor felmerült az a gondo­lat, hogy valami pótbiztositékról is kellene gon­doskodni, azt mondták is, hogy van va gyón váltság­földje az államnak és vannak egyéb birtokai is, hiába mondja a képviselő ur. hogy itt nem ugy van, mint a sójövedéknél, hogy a földet is el­vehetik. Ha komolyan nézünk bele ebbe a do­logba, ennél a 250 millió aranykorona hitelnél nem keli attól félni, hogy ha ilyen adósságot ve­szünk fel és arra lekötjük dohányjövedékünk és sójövedékünk jövedelmét, a cukorfogyasztási adót és az összes adókat, hogy nem lenne ebből annyi jövedelmünk, hogy ezt a nyomorult kis összeget — amely általában véve nem olyan óriási —nem tudjuk megfizetni. (Horváth Zoltán: Akkor ne kössük le!) Itt igazán semmi veszedelem sem fenyegeti a vagyonváltságföldeket a birtokreform szem­pontjából. Ha olyan óriási összegekről volna szó (Zaj.), hogy attól kellene félni, hogy az államnak mindene rámegy, akkor érteném azt a súlyos aggodalmaskodást, amely a t. képviselő urnái megnyilvánul; de amikor olyan összegről van szó, amelyet sokkal könnyebben kifizethetünk az emiitett jövedékekből és adókból, mint a vagyon­váltságföldekből, akkor bizonyára fölösleges ez az aggodalom. (Zaj.) Elnö/c (csenget): Csendet kérek ! (Neubauer Ferenc előadó közbeszól. — Horváth Zoltán: Szel­lemes volt! Épen méltó az előadói székhez. — Nagy Ernő: A radikális pártban is igy tetszett beszélni?) — Nagy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradui. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A t. képviselő urak azt mondják, hogy adjak megnyugtató nyilatkozatot, de a nyilatko­zatot nincs türelmük meghallgatni. (Felkiáltások a baloldalon: Dehogy nincs! — Zaj.) Ha igy áll a dolog, akkor egyszerűen ráhelyezkedhetünk a többségi elvre, (Horváth Zoltán: Úgyis azt te­szik!) hogy t. i. az ember semmiféle magyaráza­tot nem ad és nem tesz nyilatkozatot, hanem azt mondja, hogy vagy elfogadja, vagy nem. Ha az ember igyekszik megmagyarázni az álláspontját, ugy sem jó. Ugy látszik, a t. képviselő urakat kielégíteni nem lehet, (Zaj a baloldalon.) 53*

Next

/
Thumbnails
Contents