Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-239
390 r A nemzetgyűlés 239. ülése 1924. Amikor a trianoni szerződés szerint Magyarországnak összes javai le vannak kötve a háborús adósságokra és kártérítésekre, amikor összes javaival felelős az állam, nemcsak a vagyondézsmaföldekkel, akkor igazán ne méltóztassék itt veszedelemtől félni a kisigénylők szempontjából. (Zaj a szélsöbaloldalon. — Horváth Zoltán : Akkor miért kell külön lekötni? Felesleges !) Elnök : Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék az állandó közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj. — Rubinek István : Parisba menj ezt mondani Î) Csendet kérek jobbfelől is képviselő urak. (Folytonos zaj. — Éhn Kálmán : Halljuk Horváth Zoltánt !) Csendet kérek képviselő urak. Szabó István (naayatádi) földmivelésügyi minister : így feleslegesnek tartom foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert látom, hogy a képviselő urak nem kiváncsiak az én kijelentéseimre. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán : Autentikus-e az államtitkár ur nyilatkozata ! — Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk Horváthot !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! (Folytonos zaj.) Szabó István (nagyatádi) földniivelésügyi minister; Ami a Beck Lajos t. képviselőtársam beszédében foglaltakat illeti... (Horváth Zoltán: Még nem válaszolt a kérdésemre!) Nem bizony. Arra válaszolok, amire jónak látom. A képviselő ur ezt nem parancsolhatja meg. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Szabó István (nagyatádi) földniivelésügyi minister: Méltóztassék szavazni ugy, ahogy akar a képviselő ur, de a ministernek is tessék annyi jogot megadni, hogy arról beszélhessen, amiről akar. (Zaj a baloldalon. — Horváth Zoltán: De én kérdeztem a minister urat! — Folytonos nagy zaj.) Elnök Horváth Zoltán képviselő urat rendreutasítom. (Zaj. — Barla-Szabó József : örökös fecsegés ! — Barabás Sámuel: Éretlenség ! — Horváth Zoltán: így nem lesz tisztelendő ur ! — Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Csendet kérek, képviselő urak. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a folytonos beszélgetéstől tartózkodni. (Horváth Zoltán: Kérdeztem, de nem válaszolt ! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak, (Farkas István: De izgatott lett ez a nemzetgyűlés!) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Dehogy izgatott, ott kiabálnak a túlsó oldalon. (Beck Lajos : Halljuk ! Fő, hogy a minister maradjon nyugodt ! — Zaj. Derültség.) Elnök (csenget) : Csendet kérek a Ház minden oldalán, képviselő urak! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Én biztos vagyok abban, hogy nem keli féltenem a földreformot ettől a kölcsöntől és annak kihatásaitól. (Beck Lajos: Ezt akarjuk hallani !) Épen ezért tartom feleslegesnek^ ezt a túlságosan hosszú vitát ennél a bekezdésnél, mert meggyőződésem szerint a kölcsönnel kapcsolatban semmiféle veszély nem fenyegeti a földreformot. (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Akkor rendben van!) Méltóztassék ezt tudomásul venni, ez az én álláspontom. Ezért kénytelen vagyok Farkas Tibor képviselő ur ama indítványának elutasítását kérni, amely e bekezdés törlésit kívánja, Beck Lajos képviselőtársamnak annyit mondhatok, hogy annak a felállítandó intézetnek a sikerét, amelyet ő kifogásolt, nem látom olyan lehetetlennek. Mert ha a mai időben nem is lehet ezeket a zálogleveleket elhelyezni, mindig csak évi február hó 13-án, szerdán. nem lesz ilyen pénzügyi helyzet? (Farkas István: Lesz még rosszabb is ! — Zaj.) Különben Is azoknak a földeknek legnagyobb része, amelyek az igénylők kezére jutnak, háborús szerzemény, vagy pedig váltságbirtok. Amikor tehát a törvény itt azt mondja, hogy a többi birtoktestekre, amelyek kisajátittatnak, csak akkor lehet alkalmazni a járadékbirtok szabályait, ha az állam ezt az intézetet felállítja és kárpótolni tudja a birtokosokat, ez nem jelenti azt, hogy itt olyan óriási összegről lesz szó, amelynek előteremtése az államnak talán valami igen nagy nehézségeket okozna, hiszen — mint emiitettem — a kiadandó földek igen nagy hányada a vagyonváltságföldekből és a háborús szerzeményekből kerül ki. Én tehát nem látom ennek megoldását olyan nehéznek és elérhetetlennek. Minthogy pedig más mód nincs, mégha ma nehézségeket látunk is magunk előtt, akkor is erre az útra kell lépnünk, mert reméljük, hogy ezáltal azokat a nehézségeket a jövőben megtudjuk szüntetni. Ami Czettler képviselő ur kiegészitő indítványát illeti, ennél a szakasznál, amely a járadékbirtok mikéntjét tárgyalja, nem tartom helyesnek, hogy beszúrjunk a törvénybe egy intézkedést, amely szerint a kormány köteles ezt vagy azt a jelentést a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Minden ilyenfajta rendelet kiadása esetén, így a végrehajtási utasítás és a váltságföldekre vonatkozó utasítás kiadása esetén is, ezeket a rendeleteket be kell mutatni a nemzetgyűlésnek. Ha a nemzetgyűlés akarja, kötelezően kimondja, hogy milyen időközökben tegyenek jelentést a ministerek, ennek megvan az ideje és módja. Nein tartom azonban helyesnek, hogy itt a törvénybe vegyünk bele erre vonatkozó intézkedést. Ami Mándy Sámuel t. képviselőtársam indítványát illeti, az ellen nem teszek kifogást, mert abban igaza van, hogy ez a törvény kerettörvény, és ezért éppen ennél a szakasznál is a vagyondézsmaföidekre vonatkozóan ne mondassék ki az, hogy a bíróságnak kell ilyen járadékbirtokokat alakítania, hanem hogy alakithat. Tisztában vagyok vele, hogy — mint egyik délelőtti beszédemben jeleztem — ezeknek a járadékbirtokoknak alakitása nem következhetik olyan gyors egymásutánban, hanem előbb rendezni kell a többi ügyeket. Mándy t. képviselőtársamnak ez a módositó inditványa tehát — hogy ezekből a birtokokból is csupán lehet, de nem kell járadékbirtokokat alakitani — szerintem nem jelent semmit sem abban a tekintetben, hogy ez valamikép az igénylők rovására eshetnék. Ezt a módosítást tehát elfogadom, a többinek azonban elutasitását kérem, és még egyszer annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy ilyen méretű kölcsön mellett, amilyet nekünk felajánlottak s amely még nincs is biztosítva, felesleges aggodalmaskodni abban a tekintetben, hogy az a kisigénylők kárára fog történni, amikor az egész kormány felelős a kölcsönért, (Horváth Zoltán: Le lesz-e kötve, vagy nemi) Különben sem tudom, hogy hogy fejlődik majd ki a kölcsön ügye. — (Farkas István : Az a kérdés, hogy le kell kötni, vagy nem kell lekötni!) de én nem hagyom magamat leteríteni arról az útról, amelyen haladok, és ha aggályokat hallok vagy nehézséget találok, azokon át kell esni és a kitűzött cél felé kell haladni. Nekünk ezt a törvényjavaslatot minél előbb le kellene tárgyalni, hogy ez a törvény minél előbb életbeléphessen. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj. — Horváth Zoltán: Még mindig kérdés, lekötik-e vagy nem?) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. (Nagy zaj.) Csendet kérek képviselő urak! Az eredeti szöveggel szemben módositó inditványi adott be
