Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

A nemzetgyűlés 239. ülése 1924. évi február hó 13-án, szerdán. 383 déktelkes szempontjából, akkor lépjen közbe s maga váltsa meg, illetve magához váltsa és ezzel ezt a szerződési intézkedést hatályon kivül helyezze, ennek hatályon kivül helyezésére nincs szükség. (Beck Lajos : Minek az államot belevinni?) Kérem Dénes István képviselő ur indítványát elutasítani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A föl dinivel ésügyi minister ur kivan szólni. ' Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi munster : T. Nemzetgyűlés ! A kérdéshez csak par szóval kivánok hozzászólni. A törvény intenciója, hogy a járadéktelkes a járadékot félévi felmondással is felmondhatja, helyes, meri ha járadékbirtokot alakítunk, nem akarjuk lehetetlenné tenni, hogy az, aki ki tudja fizetni, ki is fizethesse azt a birtokot. Azt akarjuk lehetővé tenni, hogy aki fizetni tud, bizony fizessen. Ami a második részt illeti, hogy az állam részéről adott járadéktelkeknél kiköthető legyen az, hogy bizonyos ideig nem mondhatnak fel, erre aligha kerülhet sor. de azt hiszem, az állam érdekében azt is fenn kell tartani. A második bekezdésben azt, hogy ha magánegyének csinálnak a saját birtokukból járadéktelkeket, a szerződésben kiköthetik azt, hogy bizonyos ideig nem mondható fel az a szerződés, ! vagy nem fizethető ki az egész, teljesen értem, mert ez kétoldalú szerződés, amely a felek között jön létre. Sőt, t. képviselőtársam, hogy ebből tényleg jobbágyság ne fejlődhessék ki, ennek megakadályozására tette hozzá a törvény azt, hogy az az időtartam, ameddig nem lehet azt felmondani, 32 évnél több sehogy se lehet. De nem azt mondja a törvény, hogy ez 32 évig tart, csak egy határvonalat tesz, hogy több semmikép nem lehet, de lehet az 5 és 10 esztendő is. Én se látom tehát azt az óriási bajt ennél a szövegnél, amelyet t. képviselőtársam ennél felfedezni gondolt, azért kérem az indítvány elutasítását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Fölteszem a kérdést : méltóztatnak-e Dénes István képviselő ur inditványát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az indítványt elvetette. Következik a 16. $ 3. bekezdésének tárgyalása. Kérem a jegyző urat, méltóztassék olvasni. Hebelt Ede jegyző (olvassa a 16. § 3. bekezdését). Elnök : Szólásra következik ! Hebelt Ede jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Bátorkodom ennek a bekezdésnek törlését indítványozni, hivatkozva arra, amit már a megelőző szakasznál Beck Lajos képviselőtársam felolvasott. Tudomásom szerint ugyanis azok a földek, amelyekről ez a szakasz intézkedik, zálogul vannak lekötve a fölveendő kölcsönre, vagyis ebben a tekintetben a kormány már angazsálva van. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem tudok róla!) Megengedem, hogy a földmivelésügyi minister nem tud róla. Nagyon különösnek tartom azonban ezt, mikor a földmivelésügyi mi•nisterium államtitkára kint volt azokon a tárgyalásokon, amely tárgyalások anyagában, a jegyzőkönyvekben benne van ez. Végtére mi I nem légből kaptuk ezt a dolgot. Fel lehet olvasni, kontrollálni lehet, ennélfogva én ezt a gyakorlati politika szempontjából egyáltalán nem tartom megengedhetőnek, mert arra szolgáltat ez alkalmat, hogy mi itt a publikumnak azt a részét, amely ennek a szakasznak komoly végrehajtásában érdekelve van, félrevezessük. Hogy mi fog történni a vagyonváltságföldekkel, erről legföljebb csak akkor intézkedhetünk, ha már a felveendő külföldi kölcsön tárgyában is dönt a nemzetgyűlés. Ha elfogadjuk ma ezt a bekezdést, ez csak arra volna jó, hogy egyáltalában holt betű lenne, mert vég*re nem hajtható belátható időn belül. Azt hiszem sokkal őszintébb, ha mi ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk és ezt a bekezdést töröljük. Elnök : Szólásra következik % Hebelt Ede jegyző : Czettler Jenő ! Czettler Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Őszintén megmondom, hogy annak a bizonyos kölcsönjegyzőkönyvnek ezt a paragrafusát, amelyre Beck képviselőtársam délelőtt hivatkozott, nem olvastam, nem ismerem. (Beck Lajos : Hivatalosan kiadták ! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Azért nem bontjuk fel a földreformot, akármit beszélnek Angliában ! — Elnök csenget.) De ettől eltekintve is, a vagyonváltságföldeket olyan állami tulajdonnak tekintettem és tekintem, amelynek rendeltetése lett volna a magyar koronát stabilizálni és a magyar állam háztartását ennek segítségével rendbehozni. Mikor mi ezt a vagyonváltságot megszavaztuk, azt bizonyos meghatározott célra szavaztuk meg és ha meggondoljuk és az értékelést megcsináljuk, hogy miiyen komplexumokat kapott a magyar állam vagyonváltság címén és a 250 millió koronás kölcsön összegét evvel az értékkel összehasonlíthatjuk (Beck Lajos : Ugy van ! Nagyon helyes !), az én lelkiismeretem azt mondja hogy ennek a vagyon váltságföldnek időben való értékesítése, illetőleg megfelelő értékesítése megmentett volna bennünket attól a kaudiumi járomtól, amelyet a kölcsön jelent. (Beck Lajos: A kétszeresét kaptuk volna ! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ki veszi meg* ?) E fölött hiába vitázunk most. Egy bizonyos és ez az, hogy ezeket a vagyonváltságföldeket könnyelműen kezelni nem lehet, ezeket számon kell tartani és épen ebből a szempontból kiindulva, nem akarok a birtokreform elé semmiféle nehézséget gördíteni, azért Farkas Tibor képviselőtársam inditványát nem is támogatom, ellenben nagy súlyt helyeznék arra, hogy a kormány minden esztendőben jelentést tegyen a nemzetgyűlésnek arról, hogy ennek a közvagyonnak, a vagyonváltságnak milyen az állaga, mennyi van ebből a vagyon vált ságföldből a régi tulajdonos kezén, mennyi osztatott szét, mennyi az a terület és kik azok, akik a rendes földbirtokon, illetve kisbirtokos telken túl ebből a vagyonváltságföldből földet kaptak. (Egy hana bal felől : Mennyiért ?) Hogy mennyiért, erre vonatkozólag ez a bekezdés meglehetősen precíz intézkedést tartalmaz. Mihelyt t. i. a pénzügyminister szabja meg annak a földnek árát a földmivelésügyi ministerial egyetértésben, egészen bizonyos, hogy ők valami nagyon potom pénzért nem fogják ezeket a földeket, ezt a közvagyont továbbadni. Indítványozom, hogy ehhez a harmadik bekezdéshez a következő mondat főzessék hozzá (olvassa) : »A nemzetgyűléshez a kormány