Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

1 nemzetgyűlés 239. ülése 1924. évi február hó 13-án, szerdán. 373 hogy ez miért történt. Az Országos Földbiriokrendező Biróság tudniillik a törvény 62. §-a alapján arra a felfogásra jutott, hogy mivel a jogviszonyt a járadékélvező és a járadéktelkes között csak szerződéssel lehet szabályozni, a szerződéshez pedig — legalább a kétoldalú szerződéshez — a tulajdonos hozzájárulása is szükséges, épen azért a tulajdonos beleegyezése nélkül járadéktelket adni nem lehet. Ezt olvasta ki a törvény szövegéből az Országos Földbirtokrendező Biróság és mivel a tulajdonosok általában idegenkedtek attól, hogy birtokukat járadéktelek formájában vegyék igénybe, általában ki lehet mondani, hogy a járadéktelek intézményének meghonosításával a földbirtokszerzés kapcsán seholsem találkozunk. Épen ezért nagyon örülök annak, hogy a szóbanforgó szakasz idézett bekezdése súlyt helyez a járadéktelek intézményének meghonosítására, főként az 1914 július 28-ika után gazdát cseréli bírt okokra nézve. Rendkivül méltányosnak és accepta bilisnak tartom ezt már csak abból a szempontból is, hogy elsősorban ezekből a birtokokból kell a földbirtokreform céljait a járadéktelek intézményének létesítésével szolgálni. Ezzel kapcsolatban azonban legyen szabad valamire felhívnom a mélyen tisztelt földmivelésügyi minister ur figyelmét. Előbb már emiitettem, hogy a törvény 62. §-a alapján az Országos Földbirtokrendező Biróság arra a felfogásra jutott, hogy csak a birtokosok hozzájárulásával lehet járadéktelket létesíteni. A biróság azzal a megokolással jutott erre a megállapitásria, hogy jogviszony csak szerződés alapján lehetséges, a szerződésnek pedig egyik feltétele az, hogy mindkét fél hozzájáruljon. A szóbanforgó szakasz első bekezdése szintén azt mondja, hogy a jogviszonyt a járadéktelkes és a járadékélvező között az Országos Földbirtokrendező Biróság szükséghez képest ítélettel szabályozhatja. Ennek a jogviszonynak szabályozása is valószínűleg, sőt minden bizonnyal bizonyos szerződés alakjában történik és épen azért felhívom a földmivelésügyi minister ur figyelmét arra, nehogy ebből az eljárás folyamán azt a meggyőződést meritsék az eliáró közegek, nevezetesen a biróság, (Kováts-Nagy Sándor: Ha nincs szerződés, akkor Ítélettel szabályozza Î) hogy a tulajdonos hozzájárulása szintén szükséges a járadéktelek kiosztásánoz. Ennek megakadályozása céljából arra kérem a földművelésügyi minister urat, hogy a törvény végrehajtási utasításában majd legyen kegyes erre kitérni, mert felfogásom szerint a törvény szellemével nem egyezik meg az a szokás, amelyet szinte jogszokássá fejlesztettek már a bírósági eljárások során, hogy járadkéktelket csakis a tulajdonos hozzájárulásával lehet létesíteni. Ha egyszer a járadéktelek intézménye egyike a legalkalmasabbaknak arra nézve, hogy az igénylőket földhöz juttassuk, ugy amint a törvény 62. §-ának magyarázatában maga a biróság is elismeri, akkor ezt minél nagyobbmértékben, minél szélesebb körben praktizálni kell és óvakodni kell attól, hogy olyan konzekvenciákat vonhassanak le a törvénynek, különösen a novellának szövegéből — amelynek intenciójával ez feltétlenül ellenkezik, — hogy csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet ilyen járadéktelekhez juttatni az igénylőket. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Ehhez a szakaszhoz igazán csak azért kívánok hozzászólni, mert az előttem szóló képviselő urak nagy buzgalommal pártoltak és tartottak szükségesnek egy olyan birtokszei<z.ési rendszert, amelyet ,az egész világon kipróbáltak és a világ nagyrészében rossznak találtak, sőt ahol a legmesszebbmenő állami támogatással — Németországban, Posenben, Kelet-Poro§zországban — meg is csinálták, ott sem érték el az eredeti ideált, amelyet ezzel elérni akartak, sőt a kísérlet teljes fiascot vallott, úgyhogy az összes erre vonatkozó szakiratokban és a' porosz kormány hivatalos jelentéseiben megállapították, hogy a járadékbirtok-rendszer intézménye, ugy, amint ők megalkották, megbukott. Megpróbálkoztak vele Angliában. Törvényi hoztak róla, de a törvényt egy évi fennállása után megszüntették. Megpróbálkoztak vele Ausztriában is, ahol azonban még életbe sem léptették s már rájöttek végrehajthatatlanságára, úgyhogy Ausztriában a törvény egyáltalában nem is került végrehajtásra. A járadékbirtokrendszer első kritériuma az, hogy annál nem dirib-darab földeket osztanak, hanem meglevő, egységes, kész kisgazdaságokat. Ez természetes is, mert abban a percben, amikor a járadékbirtok minden korolláriumát rá akarjuk húzni a földbirtokra, ennek az eljárásnak az kell, hogy az alapja legyen, hogy önálló egységes, gazdasági egyedekkei számolhassunk, mert az egész járadékbirtokrendszernek ilyenek megteremtése a célja. De ugyanez a cél, amelyet el akartak vele érni, ez hordta magában a járadékbirtok halálos betegségét is, mert a járadékbirtok épen azért, mert egységes gazdasági egyedek létrejöttéről kivan gondoskodni, és azokat akarja állandósítani, megbukott abban a pillanatban, amikor a járadéktulajdonos elhalván, az örökösödési viszonyok különböző rendezése válik szükségessé. A járadékbirtokrendszernek mellékes kisérő je a törzsörökösödési rendszer, mert az a járadéktulajdonos, aki a járadéktelekhez való tőkét adja, feltétlenül kiköti azt, hogy a birtok a maga egészében megmaradjon és így a járadék biztositékául szolgáljon, aminek következtében a járadékbirtokos megfelelő hitelhez csak abban az esetben juthatott, ha a. törzsörökösödési rendszert is behozzák. A törzsörökösödési rendszer azonban mindenütt a világon, de Magyarországon különösen, sehogy sem megy a nép fejébe. Lehetetlen megértetni a néppel, hogy azt a birtokot, amelyet valaki egész családjának szei-zett, csak egyetlenegy fia, a törzsörökös örökölje, a többi pedig elmehessen koldulni. A magyar ember természetében, — de nemcsak a magyar ember természetében, de a németében is — meg van az, hogy gyermekeit igazságosan akarja a birtokban osztoztatni és igazságérzetével nem fér össze az, hogy az egyik fiúnak mindene meg legyen, a többiek pedig világgá menjenek és ipari vagy mezőgazdasági munkások: legyenek. De nem akarok mélyebben belemenni ennek a kérdésnek taglalásaiba, hiszen akit érdekel, egész irodalmat talál erről, itt a Ház könyvtárában is méltóztassék a vonatkozó szakkönyveket kivenni; ezekből olvashatni fogják mindazt a sok betegséget, vajúdást, amelyen a járadékbirtok intézménye mindenütt, ahol megkísérelték, végigment s meg fogják látni azt a rettenetesen kis eredményt, amelyet ezzel elérni tudtak. Mélyen t. Nemzetgyűlés! A földreformnál mi nein osztogathatunk, — mert sajnos nincs — 51*