Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-239
374 r A nemzetgyűlés 239. ülése 1924. évi február hó 13-án, szerdán. egységen, kikerekített ki« gazdaságokat. Mi fél, egy, két-három holdakat osztogatunk s csak igen ritka esetben van meg a lehetősége annak, hogy a törvényben kontemplált 15 holdig való kielégítés is megtörténhessék. A legtöbb esetben csak hat-hét-nyolc holdig történik meg a kielégítés, mert annak a vidéknek átlagos birtoktípusa ennél nem nagyobb. Ha mi dirib-darab földeket osztogatunk s erre akarjuk ráhúzni a járadékbirtok intézményét, ez formális anakronizmus s a dolog lényegével ellentétben áll. Ami az előttem szóló képviselő urnák általam nagy figyelemmel hallgatott és mindig tiszteletben tartott felfogását illeti, azt a nézetet sem osztom egészen, hogy a Földbirtokrendező Bíróság eddig esak azért nem alkotott járadékbirtükokat, mert a törvény ezt a tulajdonos beleegyezésétől teszi függővé. Nagyon helyesnek tartom, hogy a törvény gondoskodik arról, hogy olyan esetben, amikor a tulajdonos a maga birtokát oly apró kisbirtokokra akarja felosztani, amelyek mindegyike önálló gazdasági egységet képez, nyitva legyen a lehetősége annak, hogy a tulajdonos és a járadékélvező akaratával a járadékbirtoknak megfelelő vagyontipusok keletkezhessenek. Csakhogy a bíróság nem ezért nem ment bele, hanem azért, mert egy-két-három holdra járadékbirtokot csinálni egyszerűen nem lehet. Ez a dolog természetével ellenkezik s aki a kérdésnek csak az elemeit is ismeri, az ezt a két dolgot nem tudja egymással összeegyeztetni ós ezt nem tudja magának megkonstruálni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: De aki az elemeit sem ismeri!) De kérdezem: egyáltalán van-e szükség a járadékbirtok intézményére? Hiszen tegnap méltóztattak megszavazni egy szakaszt — nem tudom, emlékeznek-e még rá a képviselő urak, de ugy látom, hogy már nem emlékeznek rá — (Derültség bál felől. Mozgás a jobboldalon.) mondom, tegnap szavazták meg a 13. § második bekezdését, amely a következőképen szól : »A bíróság... a T. 44. §-a rendelkezéseinek szem előtt tartásával határoz s vitás esetben az ellenérték szolgáltatásának módozatait is megállapitja.« Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy az OFB. meg fogja állapítani az általa kiosztott földbirtok ellenértéket, ami a minister ur szerint teljes kártalanítás, szerintem azonban, sajnos, nem lesz az — ez a meggyőződésem — inert ezt igazságtalannak tartom. A most hivatkozott szakaszban azonban az foglaltatik, hogy a bíróság megállapitja az ellenérték szolgáltatásának módozatait is. A bíróságnak tehát módjábian áll azt mondani, hogy ennek a földnek értéke 25 vagy ennyi és ennyi métermázsa búza s aki kapja, annak módjában áll 20—25—30 év alatt vagy annyi idő alatt letörleszteni, amennyit a bíróság megállapít. Ha ez így van és ezt mi hoztuk meg tegnap, illetőleg önök, mert nekem nincs benne részem... (Szabó István (nagyatádi) foldinivelésiigyi minister: Legyen nyugodt, nem fogjuk felelősségre vonni érte!) Én igazságtalanságra nem vagyok kapható (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Én sem!) és épen azért az apaságot sem vállalom, mert szerintem ez igazságtalanság sha a minister ur bármit csinál, amit én igazságtalannak fertők, mindig meg fogom szemtől-szembe mondani, Hogy ez ' igazságtalan. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez helyes is! De tökéletes ember nincs a világon! — Zaj.) Szóval az apaságot átengedem a minister unlak; én nem kérek belőle. (Derültség és zaj. — Beck Lajos: Akkor: páter certus est! — Zaj a jobboldalon. Elnök csenget. — Beck Lajos : Könnyen konstatálható !) Minthogy ebben a szakasziban a bíróságnak abszolút hatalmat adunk arra nézve, hogy a juttatandó birtokok vételárának letörlesztéséről is ítélettel intézkedjék, a gyakorlatban abszolúte semmi szükség nincs a .járadékbirtok létesítésére. De még egyet tartozom kijelenteni, t. Nemzetgyűlés. Nemcsak azért nem alkalmazta idáig az OFB a járadékbirtokrendszert, mert nem találta helyesnek, s mert a tulajdonos beleegyezésétől függ, hanem azért, mert az alaptörvényben az volt, — és ez végigvonul az egész alaptörvényen, — hogy az állam, amely a megváltást vagy elővételi jogot gyakorolja, teljesen kártalanítani tartozik a tulajdonost s a vételár megállapítását csak rendkívül kivételes esetekben van joga elhalasztani. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Minden egyes esetben!) Minthogy pedig az állam, amely a tulajdonos helyébe léphetett volna, mint járadékbirtokszervező, nem váltotta meg a birtokot, minthogy az állam a törvény ezen imperativ rendelkezése alól egyszerűen kitért és a gyakorlatba azt vitte bele, hogy elveszi ugyan a föl det, de ellenértéket nem állapit meg, hanem csak tiz év múlva és nem az állam lépett a volt tulajdonos helyébe tulajdonosként, hanem egyszerűen odaállította maga helvett a nincstelent, — ezért nem lehet a járadékbirtokot megállapítani. A járadékbirtokok létesítéséhez ugyanis kettő kell: egy, aki a járadékbirtok tulajdonosa, és egv, aki a járadék élvezője. Vagy a régi tulajdonosnak kell a járadékélvezőnek lenni, vagy annak, aki a helyébe lép: az államnak. Minthogy a régi tulajdonos nem kapta meg a vételárat, természetesen nem is lehetett járadékbirtokról beszélni. (Zaj half elől.) Bocsánatot kérek, a törvény 44. §-a imperative intézkedik; világosan kimondja, hogy minden ingatlanért, amelyet az állam bármi címen vesz, — de különösen a megváltást szenvedő birtokokra expressis verbis kimondja ezt, — teljes kártalanitással tartozik. A törvény nem azt mondja, hogy az értékét tartozik megfizetni, hanem expressis verbis ugy rendelkezik, hogy még az értéken felül is kártalanitással tartozik. Mondom, nem kívánok ennél a dolognál tovább időzni. Csak rá kivántam mutatni arra, hogy az egész járadékbirtok-vita illuzórius, akadémikus értekezés, amelynek tovább semmi értelme nincs. A kérdést eldöntötték az urak a 13. §-náI. A bíróság megállapíthat azonnali fizetést» vagy olyan részletfizetést, amilyen neki tetszik : ez teljesen a biróság pouvoirjára van bizva. Ezzel a járadékbirtok körüli okoskodásnak minden célszerűsége és oka tulajdonképen elveszett, kivéve egy esetet, ha akad olyan birtokos, akinek birtokát nem vették igénybe, de mégis, akár a nép iránti szeretetből, akár pedig azért, mert az anyagi érdekeit uey látja jobban megvédve, önként akar járadékbirtokot csinálni. Ebben az esetben a törvény többi rendelkezése is megmarad, de a földreform végrehajtása szempontjából a járadékbirtokok intézményének ma már tulajdonképen semmi jelentősége nincs. Ezeket kívántam megjegyezni. Elnök: Várnai Dániel képviselő urat illeti a szó. (Az elnöki székel Huszár Károly foglalja el.) Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés ! Egyetértek Csik képviselő úrral abban, hogy mai körűimé-
