Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-239
1 nemzetgyűlés Ï39. ülése 1924. évi február hó í3-2n, szerdán. 367 adónak összege — hiszen ma már talán ezerszeres ^szorzószámban beszélhetünk •— több ezerszeresére emeltetett, akkor a kir, kincstár részéről az ármentesitő társulatokat megillető adóvisszatérités esak 5—10-szeres összegére emeltetett. (Eau hana a jobboldalon: Még ebből is levonnak!) Itt olyan óriási hátrányba kerültek az ármentesitő társulatok árterületében érdekelt ártéri birtokosok, hogy ma már alig képesek megfelelni annak a közgazdasági életünkre igazán nagyon fontos és nagyon kiható kötelességünknek. hogy árterületeiket állandóan védbiztos állapotban tartsák, sőt miután az utóbbi évtized alatt a belvizek olyan hatalmas mértékben árasztották el a mentesített területeket, az időjárásnak nem tudom milyen szeszélyes játéka folytán, majdnem min-' den egyes ármentesitő társulat óriási költséggel belvizlevezető hálózatának kiépitésére van utalva, de mindezeket a költségeket nem tudják előteremteni azért, mert, amint méltóztatnak tudni, az építkezés ma szinte megoldhatatlan pénzügyi nehézségek elé állitja az illető vállalkozót. T. Nemzetgyűlés! A Tisza völgye ma Magyarország egyik legtermékenyebb területe és a Tisza völgyében érdekelt ármentesitő társulatok az u. n. Tiszavölgyi Társulatba tömörültek. A Tiszavölgyi Társulat több izben felírt már a pénzügyminister úrhoz, hogy bizonyos kedvezményeket, amelyeket az illető ármentesitő társulatoktól a legutóbbi időben elvont, adjon meg újból. Sajnos, minden ilyen lépése a társulatok szövetségének eredménytelen volt ia pénzügyminister úrral szemben és igy én ezt a 15. §-t találom alkalmasnak arra, hogy az a nagy sérelem, amely az ármentesitő társulatokkal szemben a legutóbbi időben lépten-nyomon elkövettetett, némi tekintetben korrigáltassák. Ez a szakasz kimondja, ugyebár, azt, hogy a királyi kincstár megtéríti az ármentesitő társulatokban érdekelt ártéri birtokosoknak azokat a befektetett költségeket, amely költségeket nem egy hosszú lejáratú kölcsönnel szerzett meg az illető ármentesitő társulatokban érdekelt birtokosok összessége, hanem amely költségeket mindjárt a saját zsebükből, mint az illető évre kivetett társulati járulékot fizettek meg. Ez olyan borzasztó terhe ma a földbirtoknak a magas adózás mellett, hogy igazán a legmegfeszitettebb munkásságot teszi szükségessé, hogy ezek az ártéri birtokosok tönkre ne menjenek. Miután pedig a többtermelés szempontjából igen fontos az, hogy Magyarországon minden egyes talpalatnyi föld a vizektől megóvassék és miután a Tisza mentén érdekelt ármentesitő társulatok most vannak éppen abban a rendkívül kedvezőtlen helyzetben, hogy az 1919. évi, soha nem tapasztalt magas vízálláshoz mérten kell most a töltéseiket felemelni, szóval az egész Tisza vonalán több milliárdra rugó befektetések -szükségesek, amely befektetéseket minden társulatnak a védbiztonság szempontjából ia leggyorsabban végre kell hajtania, itt van az ideje annak. hogy a kir. kincstár ezekkel a társulatokkal szemben ne legyen szűkmarkú. Hiszen ezek nem kérnek könyöradományokat, csak iaz eddigi törvényekben lefektetett jogaiknak csorbítatlan érvényesítéséi Épen azért, midőn indítványomat előterjesztem, ezen indítványomnak jogi alapja, indoka nem kedvezménykérés a kir. kincstártól, hanem az igenis az ármentesitő társulatokban érdekelt birtokosokat törvény szerint megillető jogoknak megóvását célozza. Indítványom lényege a következő: A vagyonváltságról szóló törvény értelmében az ezer holdat meghaladó birtokokból a vagy on váltság természetben, azaz földben adandó le; ebben a törvényben ki van mondva, hogy ezek a birtokok 1922 október 1. napjával a kir. kincstár tulajdonába mennek át. A tényleges birtokbavétel és birtokbaadás azonban azokon a területeken, ahol az ilyen vagyonváltsági földekre nézve a jelen törvényben szabályozott megváltási eljárás folyamatba van téve, csakis ezen megváltási eljárás jogerős befejezésekor fog megtörténni, amikor megállapítható lesz. hogy az ilyen ezer holdat felülhaladó birtokokból hol és mennyi területet kell vagyonváltság fejében leadni. Ma tehát az a helyzet, hogy a kir. kincstárnak van egy tulajdonjoga, azonban nincs megállapítva az, hogy ez a tulajdonjog tulajdonkén milyen, hol levő területre terjed ki. A további törvényes intézkedések szerint ezek a vagyonváltsági földek megmaradnak eddigi tulajdonosaik kezén mindaddig, amig a megváltási eljárás le nem folytattatik az illető területen és az OFB. ítélete szerint az igényjogosultak között ki nem osztatik. A volt tulajdonossal^ szemben az a jogi helyzet, hogy ő haszonbérlője lett a kir. kincstárnak és a kir. kincstárnak megállapított kulcs szerint évi haszönbérösszeget fizet. Idáig minden rendben van, mert elvégre ez a rókának törvényes bőre, amelyet le lehet húzni. A pénzügyministerium azonban tovább ment és ujabb rendelettel kimondotta azt, hogy ezeknek a vagyonváltságföldeknek volt tulajdonosai, akik jelenleg haszonbérlök. nemcsak igen mag-as évi haszonbért kötelesek űzetni a kincstárnak, hanem ők kötelesek megfizetni ezeknek a vagyonváltságföldeknek évi földadóját is. Ez tehát a rókáról lehúzott második bőr. És íme, a pénzügyi kormányzat most a harmadik bőrt is le akarja húzni a rókáról, nevezetesen kimondja még azt, hogy a vagyonváltságföldek leadására köteles birtokosok mindaddig, amig ezeket a vagyonváltságföldeket ténylegesen a királyi kincstár birtokába nem adják, 1922. október 1-től kezdve kötelesek viselni az ármentesitő társulatok részére fizetendő évi rendes hozzájárulásokat is. Ha a pénzügyministerium a 15. § mai értelmezése folytán belement abba, hogy az ártéri birtokosoknak nemcsak azokat a rendkívüli kiadásaikat téríti vissza, amelyeket ők ezen átmeneti idő alatt védműveikbe befektettek, akkor jogos és méltányos, hogy a királyi kincstár visszatérítse 1922. október 1-től kezdve ezen vagyonváltságföldek tényleges birtokbaadásáig az illető ármentesitő társulatnak a vagyonváltságföldek után fizetett évi rendes hozzájárulási, fentartási költségeket is. Ezt tárgyazza az én indítványom, amelyet a következőkben vagyok bátor felolvasni (olvassa): »Indítvány a 15 § 1. bekezdéséhez. E bekezdés egy uj második mondattal egészittessék ki a következő szövegben: »Az ártéri birtokosoknak térítés jár a vagyonváltsági földek után az ármentesitő társulatok részére 1922. évi október 1. napjától a vagyonváltsági földeknek a királyi kincstár részére való tényleges birtokbaadásig kifizetett évi rendes járulékok összege erejéig is.« Amennyiben a pénzügyminister ur most nincs jelen a nemzetgyűlésen és a földművelésügyi minister ur van jelen, már előre kijelentem, hogy ezt az indítványomat, amennyiben a
