Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-239
368 r Á newzagyüMs 239. ülése 1924. földmivelésügyi minister ur nem találja a földbirtofcreformról szóló törvény keretében megoldhatónak ~ mert ez par excellence financiális kerdes — szivesen visszavonom, de nagyon kérem a földmivelésügyi minister urat arra, hogy ezt a kérdést a pénzügyminister úrral egyetértve az ármentesitő társulatok javára megoldani méltóztassék. Ezt a kérelmet nemcsak a magam nevében terjesztem elő, hanem a Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának neveben is, illetőleg, miután most már az egyesülés a Dunavölgyi Társulattal csakhamar meg fog történni, a Magyarországon érdekelt összes ármentesitő társulatok nevében is. Nem szoktam a nemzetgyűlés türelmét sokáig igénybe venni, de legyen szabad ezt az alkalmat felhasználnom arra, hogy néhány szóval foglalkozzam egy hirlapi közleménnyel, amelyet ma olvastam a Magyarság című lapban. A címe az, hogy: »Buza-alapon 3500 hold közalapitványi földet ad bérbe a kultuszministerium.« Nem akar ez a pár szavas felszólalásom interpelláció tárgyául szolgálni, tulajdonképen csak a földmivelésügyi minister ur figyelmét vagyok bátor felhívni arra, hogy miután ez a hirlapi cikk azt tartalmazza, hogy épen tegnap volt az ajánlatoknak . . . Elnök: A képviselő urnák a házszabályok értelmében csak a tárgyhoz van joga szólani. A tárgytól való eltérést kérni nincs joga a képviselő urnák. Kérem, méltóztassék kizárólag a 15. § tárgyának keretében maradni. Szakáts József : Tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni a tárgytól való eltérést, pár percig tart az egész és szorosan összefügg a tárggyal. Elnök: A képviselő urnák a házszabályoknak a sürgősségre vonatkozó szakasza értelmében nincs joga kérni a tárgytól való eltérést. Szakáts József: Tisztelettel tudomásul veszem az elnök ur figyelmeztetését, csak a mondatomat legyen szabad befejeznem, annyira szorosan összefügg a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat részleteivel is. Emiitettem, hogy a közalapitványi igazgatóság árlejtést hirdetett a közalapítvány tulajdonát képező bizonyos földterületekre, így a somogymegyei Csombárdujfalupuszta 900 holdas, azután a s omogymegyei . . . Elnök: Másodszor kell figyelmeztetnem a képviselő urat, méltóztassék magát az előbbi figyelmeztetéshez tartani. Szakáts József: Akkor kénytelen vagyok ezt máskor szóba hozni. Tisztelettel kérem, hogy az imént beterjesztett indítványomat, amennyiben a földmivelésügyi minister ur ahhoz hozzájárul, méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani 1 ? Perlaki György jegyző : Mándy Sámuel ! Mándy Sámuel : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ahhoz, amit előttem szóló t. képviselőtársam előadni szíves volt, egész röviden azt kívánom hozzáfűzni, hogy a váltságtörvénybe, amely a váltságkérdéssel foglalkozik, az a hiba csúszott bele. hogy nem disztingvált ártéri és közönséges birtokok között, vagyis olyanok között, amelyekre ártéri adó nincs ki vetve. A törvény a kataszteri tiszta jövedelem r alapján állapította meg a váltság leadását és ebből most az az anomália származik, hogy a kincstár egy kettős kataszteri jövedelemmel megrótt területet átvesz az ezer holdon felüli birtokostól vagyon váltságföldben, azt tovább adja forgalmi áron — mert feltételezem, hogy így fog'ja csinálni —- és ezért, mondjuk, 20 koronás kataszteri tiszta jövedelemnek megfelelő árt évi február hó 13-án, szordán. kap. A birtokostól tehát elvette buzaalapon két mázsáért és tovább adja 20—30—áO mázsáért. Ez onnan származik, hogy az a birtokos bizonyos befektetéseket eszközölt, amelyekről előttem szólott képviselőtársam bővebben nyilatkozván, én azt nem ismételem meg. Indokolt és méltányos tehát, hogy ezeket a befektetési költségeket, amelyekről a váltságtörvény annak idején megfeledkezett és amelyeket az illető birtokos annak idején a birtokra fordított, az államkincstár térítse meg az illetőnek, vagyis számítsa be. Nem az igénylőtől kívánom a megtérítést, mert az a forgalmi árt fizeti és csak a jövőben fizeti majd azokat a további terheket, amelyek a forgalmi ár megállapításánál természetszerűleg figyelembe fognak vétetni. Erre mi, akik ebben a tárgyban felszólaltunk, valószínűleg* azt a választ kapjuk, hogy a kérdés tulajdonképen nem ide tartozik, hanem a váltságtörvényhez. Ez igaz, de a váltságtörvényhez novella nem készül, azt már nem fogjuk napirendre tűzni. Miután azonban a novella 15. §-a tényleg foglalkozik a váltságtörvénnyel, még pedig épen abban a tekintetben, hogy ezek a költségek, amelyek most fizettetnek azon időn belül, amig haszonbérlet aiakjában ő kapja a birtokot, neki megtéríttessenek, nézetem szerint most van az egyetlen mód és idő arra, amikor ezen a sérelmen segíteni lehet. Miután azonban a plénumban elintézni nem lehet, hogy hogyan segítsenek ezen, a novella 15. §-a igen helyesen ugy intézkedik, hogy a megtérítés módozatainak kérdését a földmivelésügyi minister a pénzügyministerrel egyetértésben rendelettel szabályozza. Én ebben megnyugszom, de a rendeletet szerkesztő minister uraknak kezét megköti az, hogy csak akkor van megtérítésnek helye, ha a társulat nem vett fel törlesztéses kölcsönt. Az előttem szólott t. barátom már megmagyarázta, hogy mindegy, abban az esetben, ba az államkincstár fog megtérítést vállalni, hogy az illető törlesztési kölcsönnel rótta-e le 30 év alatt, vagy pedig egy-két év alatt, készpénztben fizette-e a befektetéseket. A fődolog az, hogy a befektetéseket, akárhonnan fedezte is a társulat, az államkincstár legyen köteles térítés alakjában a vált ságföldekbe beszámítani. Amennyiben tehát nem fogadtatnék el az előttem szólott t. képviselőtársam indítványa, amely az egész kérdés alklamazását foglalja magában, én megelégedném azzal, — és kérem a mélyen t. minister urat, legyen kegyes hozzájárulni, hogy ezen első szakasz utolsó néhány szava: »a társulat nem vett fel törlesztéses kölcsönt« — ez a megkötöttsége a rendeletnek — maradjon ki. Amellett tehát szabad kezük lesz a minister uraknak arra, hogy ugy hozzák meg a rendeletet, amint azt bölcsnek, helyesnek és jónak látják. De ha fentartja a minister ur ezt a pontot, hogy a törlesztéses kölcsön kizáratik, akkor lehetetlenné tétetik a kormánynak az, hogy itt méltányos eljárást tanúsítson. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy ez nem az igénylőket érdekli, ez az államkincstár és az igénylést szenvedők közötti hiba eliminálására szolgál, hogy azokat az ártéri költségeket a váltságba betudják, illetőleg a váltságföldeknél megállapítsák, mert a váltságtörvény ilyet eddig nem ismert, nem tudta meg senki, hog*y ilyen hiba van ebben a váltságtörvény>ben. Ezt a majdnem stilárisnak mondható indítványt kérem tehát elfogadni azért, hogy szabad keze maradjon a kormánynak a tetszés szerinti intézkedésre, és
