Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

364 A nemzetgyűlés 239. ülése 1924, amely a község közelében van, de nein elsősorban jönne megváltás alá, sőt talán nem is eshetnék egészen megváltás alá, az igénylők érdekében azonban kisajátításra mégis a legalkalmasabb, annak tulajdonosát a bíróság kárpótolhatja egy messzebbeső, olyan nagyobb birtokból, amely a megváltási sorrendben előbbre áll, tehát háborús szerzeményű birtok, vagy ötven éven belül szerzett birtok. Ez a szakasz tehát ugyanazt mondja, amit Farkas Tibor képviselő ur itt kívánt, de nem lehet kötelezően kimondani, hogy a bíróság adjon ilyen természetbeni kárpótlást, mert, mint az előző szakaszok tárgyalásánál is kénytelen voltam a »lehetőleg« szóhoz ragaszkodni, itt sem térhetek el attól, hogy nem lehet olyan törvényt hozni, amely valami olyasmire kötelezi a biróságot, aminek a bíróság nem tudna megfelelni. Ez a szakasz megadja a bíróságnak a meghatalmazást és lehetővé teszi, hogy ezeket az ingatlancseréket foganatosítsa, abban az esetben, ha a megváltást kérők érdekében szükséges elvenni olyan birtokot, amely a megváltás sorrendjében különben sokkal hátrább állana. Azt hiszem, ez téliesen megfelel annak a kívánságnak és intenciónak, amely ebben a tekintetben fennáll. Kérem a szakasz eredeti szövegezésének elfogadását. Farkas Tibor (szólásra jelentkezik). Elnök : Milyen címen kíván a képviselő ur szólni ? (Farkas Tibor: A 215. §. d) pontja alapján, félreértett szavaim megmagyarázása céljából.) Kivételesen megadom a szót a képviselő urnák. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! A földmivelésügyi minister ur azt mondja, hogy nem egészen érti azt, amit felszólalásomban elmondottam, pedig az volt a célom, hogy megértsenek. Ez a megértés — amint a t. Ház előtt megvallhatom — az előadó ur részéről meg is történt, mert mielőtt ezt a pótlást beterjesztettem volna, odamentem az előadó úrhoz s még néhány képviselőtársamhoz, akik szakértőknek tekinthetők a törvény megbirálásánál, s ezek mind azt mondták, hogy erről a hiányról a törvény tényleg nem gondoskodik. Az eredeti törvény 32. §-ában ugyanis abban az esetben, ha a középbirtokok igénybevétele házhely céljaira törtónt, in natura kártalanításra van igény, egyébkent pedig nincs. (Szabó István (nagyatádi) í'öldmivelésügyi minister: Most is van!) Az eredeti törvény 31. §-a a védelmet korlátozta, ennélfogva mindenesetre sok olyan eset lesz, amikor ez nem alkalmazható. Ha a telepítés fogalmába belevonjuk, hogy mindazokban az esetekbem amikor a 31. § alapján történik a kisbirtok vagy középbirtok igénybevétele, — tehát nem háborús szerzeményű birtokról van szó — a biróság kötelezve legyen a kártalanítást kimondani, — ez lehetetlenségre vezet, mert nincs mindenütt felépítésre alkalmas hely és előre nem is lehet azt mondani, hogy ilyen létezik. Én épen azt céloztam, hogy ha az illetők esetleg sokkal távolabb hajlandók elmenni, a telepítésnél ezeknek elsőbbség biztosittassék. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Amennyiben a 14. § második bekezdése meg nem támacltatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Fel fogom tenni a kérdést Farkas Tibor képviselő ur indítványára, aki a második bekezdéshez pótlást javasol. Kérdem, m éltózta tik-e a második bekezdéshez pótlásként Farkas Tibor képviselő ur indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Az indítvány elvettetik. Következik a harmadik bekezdés. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a bekezdést felolvasni. évi február hó 13-án, szerdán. Hebeít Ede jegyző (olvassa). Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Ez a bekezdés is a novella azon intézkedései közé tartozik, melyeket a magam részéről igazságtalannak, megindokolhatatlannak tartok. Már az általános . vita során is rámutattam arra, hogy ez semmi körülmények között fenn nem tartható, ebben egy szikrányi igazság sincs. Épen ezért kénytelen vagyok most a részletes vitánál is megvilágítani felfogásomat és erre a szakaszra vonatkozólag módositványt beterjeszteni. Méltóztatnak tudni, hogy a törvény ebben a bekezdésben arról intézkedik, hogy akár megváltás, akár elővétel jogán igénybe vett birtokok, amikor a megváltást igénylők között szétosztatnak, nem teljes tulajdonjoggal mennek át a kisemberekre, az igénylőkre, hanem a földben esetleg benlevő ásvány- és szénjogokat az állam, anélkül, hogy ezért bármi tekintetben is ellenértéket adna akár a volt tulajdonosnak, akár az uj tulajdonosnak, a kisembernek, egyszerűen lefoglalja magának. Itt igen messzemenő jogot veszünk el attól akis tulajdonostól,aki megkapta a földbirtokot, melyet — mint a minister ur tegnap kijelentette — készpénzzel, teljes kártalanítással köteles kiegyenlíteni akkor, amikor a földben rejlő esetleges szén jogát nem ruházzuk át, hanem az állam ezeket egyszerűen le akarja foglalni magának. Ebben én sem erkölcsi, sem jogi igazságot nem látok, mert a szénjog fennálló törvényeink szerint mindig a földtulajdonosé. Addig, míg a birtok a nagybirtokosé volt, a szén jog is a nagybirtokosé volt, ő értékesíthette; abban a percben azonban, amikor akár adás-vétel, akár pedig a földreform intézkedése folytán kisbirtokosok kezébe kerül, a dolog természetónéi fogva a szénjognak is a kisbirtokosokra kell átszállnia s az állam erre semmi körülmények között sem teheti rá a kezét. Az államnak erre sem jogi, sem erkölcsi alapja nincs. Azt hiszem, erről a kérdésről nem kell sokat beszélnem, hogy megvilágítsam a helyzetnek, illetőleg ennek az intézkedésnek teljesen tarthatatlan voltát. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy a birtoknak minden joggal együtt kell az uj tulajdonosokra átszállnia; ebben a tekintetben nem tudok különbséget tenni nagybirtokos és kisbirtokos között. A kisbirtokosságnak, amely földhöz jut, ilyen megkárosítását a magam részéről el nem fogadom s épen ezért tisztelettel kérem a mélyen t. Nemzetgyűlést, méltóztassék azt a határozati javaslatomat, amely ennek a pontnak törlését kívánja, elfogadni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Barthos János jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Nemzetgyűlés! Pártunk álláspontját kívánom leszögezni akkor, amikor a 14. § harmadik bekezdésének vitájánál szót kérek. Pártunk tárgyalásai alkalmával ezt a kérdést is megvitattuk s a párt állást is foglalt e kérdésben. Köztudomású ugyanis, hogy a nemzetgyűlés előtt fekszik egy törvényjavaslat az ásvány-, szén jognak jogi szabályozása tekintetében szükséges rendelkezésekről. Ez a törvényjavaslat a bizottságokban is letárgyaltatott s a nemzetgyűlés asztalán fekszik. Ez a törvényjavaslat szabályozza és hivatott is szabályozni ezt a kérdést. Ez a kérdés tulajdonképen nem is tartozik a földbirtokpolitikai célok megvalósítását szabályozó törvényjavaslat keretébe. Annál is inkább indokolt tehát, hogy ez a bekezdés innen teljes egészében és terjedelmében kihagy assék. (Ugy van! jobb felől.) Természetesen nagy elvi kérdés az, hogy ezek