Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-238
356 A nemzetgyűlés 238. ülése 1924. évi február hó 12-én, kedden. az indokolással tehát visszavonom az indítványt. Elnök : Tehát a képviselő ur inditványát visszavonja ? Gaal Gaston : Igen, ezt visszavonom ! Elnök : Következik a határozathozatal. Az eredeti szöveggel szemben az előadó ur stiláris módosítást adott be. A kérdést akként teszem fel, hogy méltóztatnak-e elfogadni az eredeti szöveget, szemben az előadó ur stiláris módosításával, igen vagy nem ? Ha nem méltóztatnak elfogadni az eredeti szöveget, akkor a bekezdés az előadó ur szövegezésében fogadtatik el. Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szemben az előadó ur javaslatával, szíveskedjék felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a bekezdést az előadó ur szövegezésében fogadta el. Következik az ötödik bekezdés. Kérem a jegyző urat. sziveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa az ötödik bekezdést). Elnök: Gaal Gaston képviselő ur az ötödik szakaszhoz szintén adott be egy inditványt. Vissza méltóztatik ezt vonni? Gaal Gaston: Nem; fentartom! Elnök: Kiván-e valaki az Ötödik szakaszhoz szólni 1 (Gaal Gaston szólásra jelentkezik.) Gaal Gaston képviselő ur kivan szólni. Gaal Gaston : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Mielőtt a nemzetgyűlés egy ilyen nagyhorderejű határozatot hozna, amilyen ebben a szakaszban lo van fektetve, én mégis csak kívánatosnak tartanám, hogy e szakasz rendelkezése minden irányban tisztáztassék. Mert akárhogy törtem is a fejem azon, mit jelent e szakasznak ez a kitétele : »... általában arra, hogy a megváltást szenvedő a megváltás következtében nyereséghez egyáltalában ne jusson«, ezt a magam szerény szellemi tehetségével megfelelő módon magamnak megkonstruálni nem tudom. A törvény 28. §-a alapján megválthatók a háborús szerzeményű birtokok. Méltóztassanak azt nekem megmagyarázni, hogy mikor jut egy ilyen hadiszerző nyereséghez 1 ! (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : Majd megmagyarázom !) Mert azt a nyereséget, ami esetleg a korona romlásából állott elő, józan ésszel nyereségnek minősíteni nem lehet. Ha én megvettem egy birtokot annak idején 200.000 koronáért, akkor, mondjuk, amikor a korona 30—40 centime értékű volt, és ha már most annak a birtoknak az értékét kifizetem 200.000 oüyan koronával, amilyen ma van a kezünkben, azt hiszem, ezt nyereségnek minősiteni nem lehet, (ügy van! jobbfelől.) Ha ilyen határozatokat hozunk egy törvényben, akkor legalább is tisztázni kell, hogy mit értünk az alatt, hogy : nyereséghez ne juthasson. Mert akadhat olyan Jbiró, aki egyszerűen csak a számszerüséget nézi és azt mondja: »200.000 koronáért vetted, 200.000 koronát kapsz érte !« és abszolúte nem veszi figyelembe az időközi valorizációt, az időközi leromlásból származó különbözetet. Hol vanfennek az igazsága, hogyha én valamit tisztességesen, becsületesen megvettem, becsületes pénzben megfizettem, vagy bármibe befektetem a pénzemet, ne lehessen jogos polgári kívánságom az, hogy én annak a pénznek, annak a befektetésnek bizonyos normális polgári hasznát is láthassam ? Ha akár gyárat épitek, akár részvénytársaságot alapitok, akár házat épitek, akár birtokot veszek s ezt mindig azzal a tudattal és azzal a lelkemben élő természetes szándékkal teszem, hogy ebbe a pénzemet jól fektessem bele, ne lehessen meg az a jogos kívánságom, hogy ha valamikor meg is kell tőle válnom, akkor a befektetett tőkémnek a megfelelő polgári haszna is meglegyen ? Nem értem ez alatt azt, hog*y már most őrületes konjunkturális hasznokat és nyereségeket is, amelyek már az uzsora kritériuma alá tartoznak, respektálni legyen köteles a biróság. Valószínűnek tartom, sőt a minister ur eddigi felszólalásai után itélve biztosra veszem, hogy a mélyen tisztelt minister ur szemei előtt akkor, amikor ezt a szakaszt megalkotta, csak ezek a nyereségek lebegtek. Ëz a szakasz azonban abszolúte nem disztingvál, hanem imperative kimondja azt, hogy általában ügyelni kell arra, hogy »a megváltást szenvedő a megváltás következtében nyereséghez egyáltalán ne jusson«, vagyis minden néven nevezendő nyereséget kizár, ami mindenesetre olyan szerencsétlen és r annyira igazságtalan szövegezés, amely igazságtalansághoz én a magam részéről hozzájárulni nem kivánok. Épen azért kénytelen voltam a magam részéről e szakaszra vonatkozó törlési indítványomat is fentartani. Tudom azonban, hogy 7 egy ilyen indítvány fentartásával nem segítek a dolgokon; hiszen azért, mert én jót akarok és én becsületesen, a polgári magánvagyon álláspontján állva, igazságtalanságokat ebből a javaslatból kiküszöbölni kivánok, r ez még nem jelenti azt, hogy a gyakorlati éle-ben is meg tudom ezeket valósitani. Mert — uti figura docet — a szavazás olyan szép összhangban történik, mintha e kérdés fölött nem is volnának a tisztelt túloldalnál nézeteltérések, pedig hogy mennyire vannak, én tudom, aki a folyosón egyik-másik képviselőtársam megszólítása révén beszélgetek a dolgokról; kétségtelen azonban, hogy azoknak az uraknak, akik a folyosón a maguk aggodalmainak olyan őszintén és spontán adnak kifejezést, idebenn volna kötelességük nyilatkozni, ugy mint nekem is teljesítenem kell ezt a kellemetlen kötelességet; itt lenne kötelességük előállani, vagy legalább a pártban, és azokat az igazságtalanságokat és a javaslatnak azokat a hibáit, amelyek kétségtelenül benne vannak, eliminálni segíteni. A mélyen tisztelt minister urnák nem az az intenciója, ami ebből kimagyarázható, sőt imperative benfoglaltatik. A bíróság pedig ugyancsak a szavakon fog nyargalni, azokon a szavakon, amelyek itt benn vannak. A minister urnák csak az az intenciója, hogy az uzsoranyereségek ebből kiküszöböltessenek. Nagyon kérem, hogy mielőtt ezt a szakaszt, amely egy gilotin-szakasz, szavazásra bocsátanánk, méltóztassék ezt nagyon jól meggondolni és méltóztassék egy olyan szövegezést találni, amely az uzsoranyereségeket kizárja, az illegális konjunkturális hasznokat kiküszöböli, azonban attól az igazságos, jogos keresettől, amelyet minden befektetőnek joga van a maga befektetett vagyona után követelni, ilyen gilotin-szakasz módjára senkit meg nem foszt. Tisztelettel kérem a törlési indítvány megszavazását. Amennyiben azonban a t. túloldal ezt nem tenné magáévá, — az eddigi példából ugy látom, hogy nem fogja magáévá tenni — nagyon kérem a mélyen t. minister urat és a túloldalt, sziveskedjenek e szakasznak olyan szövegezést keresni, amelyet teljes lelkiismereti megnyugvással fogadhasson el mindenki, aki
