Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-238

A nemzetgyűlés 238. ülése 1924 csak az uzsorahasznokat kivan ja kizárni, de a legális polgári nyereségnek nem ellensége. Elnök : Kíván még valaki szólani ? A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A végrehajtás során tapasztaltaknak alapján jött létre a kérdéses szöveg. Gaal Gaston t. képviselőtársam annyira nehezményezi, ami ebben a paragrafusban meg van mondva, hogy »az ingatlan megszerzésekor adott vételárnak az ingavlan akkori valóságos értékéhez való arányával« ; ez tehát az arányt állapitja meg a ma kifizetett vételár és az eredeti vételár között. Arról van szó, hogy a háborús szerzeményű birtokokat; az alaptörvény is elsősorban állította oda olyanoknak, amelyek teljes egészükben kisajátíthatok. (Gaal Gaston : Teljes kártalanítás ellenében !) Igen, de előfordult olyan eset, hogy a háborús szerzeményű birtokot a tulajdonosa a háború alatt megvette 800.000 koronáért, a vételárt nem is fizette ki, hanem kölcsönt vett rá, amit még ma sem fizetett vissza. Most a kisajátítási eljárásnál, amikor a bíróság a birtokot kisajátítja, annak a mai értéke több milliárdra rug ; nem tudom, helyeselhető-e, hogy ha valaki a háború alatt birtokot vásárolt tisztán nyerészkedésre, abba nem fektetett bele pénzt, a vételárt ki sem fizette és most elér hozzá a Birtokrendező Bíróság eljárása, akkor ő a 800.000 koronát, amivel még ma is tartozik, mert a vételárt nem fizette le, megfizeti, de ehelyett azoktól a szegény emberektől, akik a földet megkapják, nem milliókat, vagy százmilliókat, hanem milliárdokat kénytelen a biróság behajtani a teljes igénylés alapján. Mert ilyen eset is van és nekünk vigyázni kell arra, hogy ezek elő ne fordulhassanak. Aki belefektette a pénzét a birtokba és beruházásokat eszközölt, annak beszámittassék az, hogy X. métermázsa búzáért vásárolta a birtokot annak idején és amikor ma kiszámítják a vételárt, ez ugyanabban a búzamennyiségben állapíttassák meg, bármennyire fel is ment a búza ára. Ez helyes és a biróság is ezen az állásponton van, mert nem akarja megrövidíteni a vevőt, de... (Horváth Zoltán : Azonfelül még valami polgári haszna is lehet!) ...épen erre mutatok rá, hogy a méltányosság szó, amit az előbbi bekezdésben az igen t. képviselőtársam annyira kifogásolt, itt is alkalmaztatik és épen arravaló, hogy ezekkel az emberekkel se lehessen méltánytalanul elbánni. Ha megnyugtathatnám vele igen t. képviselőtársamat, hajlandó volnék belemenni abba, hogy az utolsó sorban a »nyereséghez egyáltalában ne jusson« szavak elé odatétessék, hogy »tényleges nvereséghez« ne juthasson. (Felkiáltások half elől : Az nem jelent semmit !) Ha pedig nem jelent^ semmit, akkor visszavonom e módosítást és ajánlom az eredeti szöveget elfogadásra. (Helyeslés jobbfelől) Elnök: Farkas Tibor képviselő ur kért szót. Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Teljesen értem az előttem felszólalt t. képviselőtársain age-ályait, hiszen jól tudjuk mindnyájan, hogy a biróság gazdasági kérdésekben nem mindig tart lépést az élettel. Ennek a kérdésnek az egyik része, amely nagyon belekapcsolódik ebbe a bekezdésbe, a valorizációnak annyiszor hangoztatott kérdése. Hogy itt mennyire jogosak az aggodalmak, mutatja az a pótlás, illetve módosítás is, amelyet a földmivelésügyi minister ur indítványozott a tényleges ïiyereévi február hó 12-én

} kedden. 357 ségre vonatkotzólag. Ha a fogalmakkal tisztában vagyunk, ha nincs fogalomzavar, akkor itt nagyon komplikált számításra van szükségünk. Helytelen felfogás az, amit a minister ur hangoztatott, amikor buzaértékről beszélt a háború alatt szerzett birtokok vételáránál. Ez teljesen helytelen számitás, mert a háború alatt nem lehetett buzaértékkel számolni egyszerűen annál az oknál fogva, mert a búza ára akkor maximálva volt és nem tartott lépést a koronával, egyáltalán távol állt a világpiaci paritástól. Nem lehet a háborús időkből aranykoronában kifejezett búzaárról beeszélni, mert akkor teljesen zavaros megállapodások következnének be. Nagyon érdekes ennek a bekezdésnek az a része, amely azt mondja, hojary figyelemmel kell lenni a kiifizetett vételár eredetére. Ez megint olyan népszerű intézkedés akar lenni, amely talán a jogtalan háborús nyereségre gondol. A vételár eredetének megállapítása az esetek legtöbbjében teljes lehetetség, úgyhogy ez tulajdonképen csak efemer nyilatkozat, amelynek gyakorlati jelentősége nem sok lesz. Van itt másik kérdés is, amelyet a földmivelésügyi minister ur igen helyesen felvetett és ez az, hogy egy üzemnél, amikor a pénz elértéktelenedése folytán valaki nyereséghez jut, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A föld ne legyen üzlet!) a nyereség ne azé legyen, aki az üzletet megkötötte, aki az üzlet összes hátrányát, rizikóját viselte, hanem ennek helyébe lépjenek be egyszerre a szegény kisgazdák, amint azt a minister ur mondja. Jogállamban a fogalmakkal igy operálni megengedhetőnek nem tartom. Legyünk tisztában azzal, hogy ha normális viszonyok volnának, itt nem lehetne értékcsökkenés folytán valakinek nyeresége... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Farias Tibor : ... de igy igen sokan jutottak nyereséghez. Már most egy kiragadott eset, amelyben a földbirtok megváltásra kerül, egészen más szempontok szerint birálandó el, mintha az illető házat vett vagy a börzén helyezte el a pénzét? És mindaz a rizikó, amit magára vett. egyszerre nem neki hoz gyümölcsöt és a tulaj donkép eni haszon nem az övé. hanem másé, azé, akit a törvény elébe állit ? (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ne is csináljon a háborúból senki hasznot !) Igy nem lehet operálni. Helyes, ha valami értékmérőt felveszünk az akkori viszonyok, az akkori vételek szempontjából, de legyünk tisztában azzal, hogy itt teljesen zavaros a pénzügyi helyzet. A korona máról-holnapra esik és még sokat eshetik, ha pedig visszatérünk a háború e]ső évébe, akkor egészen másképen lehetett számolni a koronával, mint a háború utolsó évében. Ebben a novellában még a háborús szerzésnek 1918. évi határidejét is kinyújtottuk ]920-ig, a törvény életbeléptetése napjáig. Ha most ezen a szakaszon nem változtatunk és így adjuk a biróság kezébe, akkor vagy azt fogjuk elérni, hogy a biróság ezt, mint lehetetlent és csak óriási fáradsággal végrehajtható szakaszt nem fogja alkalmazni, vagy pedig ha belemegy ebbe az egves biróság, akkor a legnagyobb jóakarat mellett is megadjuk a lehetőségét annak, hogy egyesek óriási károkat szenvedjenek igazságtalanul^ és semmi esetre sem a méltányosság alapján. Nagyon tréfás eset származnék pl. abban az esetben, ha most egészen más alaoo^ kell-e azt a pénzt valorizálni, — ha ez a szakasz ke49*