Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-238

3l4 À nemzetgyűlés 238. ütése 1924. a kerületre, a .járásra választott szakértők kö- I zül kettőt odaállítok a bizottsághoz és azok | fogják megmondani, hogy annak a földnek mi j az értéke: aki az életet csak egy kicsit is ismeri, nagyon jól tudhatja, hogy ebből a leglehetetlenebb és legrettenetesebb eltolódások állhatnak elő az egyik vagy a másik fél hátrányára. Szólnom kell még azután egy képviselő urnák itt elhangzott elveiről, bogy amilyen alapon fizet adót a föld, olyan alapon valtassék meg az illető földbirtok a földbirtokreform céljaira. Abban bizonyos igazsága van az igen t. képviselő urnák, hogy mint mindenféle foglalkozási ág, nagyon természetesen a föld is iparkodott az adóterhektői, amennyire lehet, szabadulni. De miután a többi foglalkozási ág egyszerűen eltagadhatja a jövedelmét, a föld ellenben, kataszterbe lévén szedve, annak kataszteri tiszta jövedelme, amelyet el nem tagadhat: maga a törvényhozás, illetve a törvény végrehajtói gondoskodtak valamikor arról, hogy itt egy fix és le nem tagadható jövedelemről lévén szó, a kataszteri tiszta jövedelem alatta maradjon a tényleg elérhető jövedelmeknek. Ez volt az egyik szempont, ^ a másik szempont pedig az volt, hogy miután évről évre visszatérő folytonos, kontinuális teherről van szó, amelyet akkor is kell a földtulajdon után fizetni, amikor esetleg veszteséggel zárul a tulajdonos mérlege, ezért kellett a kataszteri tiszta jövedelmet 30—40 évre szóló átlagjövedelemnek felvenni és adóalapnak beállítani. Igaza van a t. képviselő urnák abban, hogy a földbirtok, a kataszteri tiszta jövedelem után nem mindig adózik a valóságos jövedelmek szerint. Azt kivánom azonban a t. képviselő urnák, hogy abból a jövedelemből legyen kénytelen megélni, amely után mint ügyvéd, vagy mint orvos adózik. (Derültség, ügy van! jobbfelöl.) De merem állitani akármely más foglalkozási ágról is — és nem fog engem ebben megcáfolni senki, — hogy senki sincsen, aki valóságos jövedelme szerint adózik, sőt miután a szabad foglalkozási ágak körében a bevallások, a könyvvel való bizonyítások terén még az irányban is igen nagy latitüde-ök vannak, hogy az illető az egyik évben sokkal kevesebbet fizethet, ha kimutatja, hogy jövedelme nincs, mint a másik évben, ezzel szemben pedig a földbirtokos feltétlenül hátrányosabb helyzetben van, mert kataszteri tiszta jövedelme után kénytelen lefizetni az adót: ha van jövedelme, ha nincs jövedelme, tehát, habár bizonyos demagóg szempontból nézve a dolgot, a t. képviselő urnák látszólag igaza van, de a valóság azt bizonyítja, hogy az a felfogás, amelyet itt vallott, a törvényhozás és a. megváltás alapjául abszolúte nem szolgálhat. Most még szólanom kell — és itt bizonyos rezervátával kell élnem — Szakáts József t. képviselő urnák általam különben nagyon méltányolt és majdnem egészben helyeselt felszólalásáról, aki ugyanazon az állásponton van, mint én, csak ezt az álláspontot sokkal óvatosabb formában fejezi ki, hogy ugy mondjam, ő a keserű orvosságot ostyába burkolva nyújtja be. Én neki ebben igazat adok, mert hiszen azon az oldalon az udvariasság ezen formái kétségtelenül indokoltak. Minket ezen az oldalon ilyen formák nem kötnek. Mi az igazságot, vagy legalább azt, amit igazságnak tartunk a maga teljes nyerseségében és tisztaságában tárjuk fel. (Szilágyi Lajos: Ugy vannak vele, mint Hoyos gróf a numerus clausussal !) Azonban nem tehetek róla, mélyen t. képviselőtársam, de nem tudom oda elkísérni mélyen t. képviselőtársamat, hogy a minister urnák az a ; bizonyos deklarációja, amelyet tőle kivan, majd évi február hó 12-én, kedden. segitsen azoknak az aggodalmaknak az eloszlatásán, amelyekben egyformán osztozunk. Mert nem a ministeri nyilatkozat, de törvény van arról, hogy pl. az ármegállapítást — az alaptörvényben benne van, — csak rendkívüli kivételes esetekben halaszthatja el a biróság tiz évre. És mi történt a; gyakorlatban! Minden egyes esetben elhalasztották. Ha a törvény imperativ intézkedése nem imponált a biróságnak és minden egyes esetet a rendkívüli esetek közé soroz, azt méltóztatik talán hinni, hogy a riiinister ur nyilatkozata, amelyben magyarázni fogja álláspontját és a méltányos szó jelentőségét, imponálni fog a biróságnak! Az intenciókban tökéletesen egyetértünk. Engem ugyanazok az aggodalmak vezetnek, mint a t. képviselő urat, de már a megnyugtatásában nem tudok a magam részéről megnyugvást találni, épen azért a tiszta munka, a minden kétséget kizáró imperativ törvényes intézkedés álláspontjára helyezkedem. De méltóztassanak csak ezt a szót venni: »a méltányossághoz képest«. Vegyünk egy konkrét esetet. Egy faluban, mondjuk, van 50 igénylő, ott van a földtulajdonos, aki odaadta vagy pedig elvették tőle a földet. Az 50 igénylőnél hogyan méltóztatnak képzelni az ármegállapítást! Egy generális ármegállapítás lesz a méltányos! Lehet hogy méltányos lesz a tulajdonosnak, de nem lesz méltányos az igénylők nagy részének. Vagy lehet egy másik méltányosság is, amely esetben a legkisebb, a legszegényebb igénylő álláspontjára helyezkedik a biróság. Ez nagyon méltányos lesz arra a szegényre nézve, de abszolúte méltánytalan lesz a tulajdonossal szemben. De nemcsak a tulajdonossal szemben, mert hiszen ahány igénylő van, annyiféle a vagyoni viszonya, a helyzete. Az egyiknél méltányos lesz, hogy sokkal olcsóbban kapja a földet, a másikra nézve pedig akinek tele a bugyellárisa, az lesz méltányos, hogy igenis fizesse ki azt a földet. Ez a szakasz még azt is megmondja, hogy a biróság a fizetési módozatokat megállapítja. A fizetési módozatok magyarázatául hozzáteszi, hogy ezeket a módozatokat ugy kell megállapitani, hogy »a földhöz juttatandóknak módjukban legyen a váltságárat hosszú időtartamon át évi egyenlő részletekben törleszteni«. Ez méltányos lehet, t. képviselő

# ur, egyik vagy másik szegény igénylő szempontjából. De azt kérdezem, mi méltányosság van abban, hogy ugyanezt élvezhesse az is, aki abszolúte nem szorult rá erre, mert ki tudná egyszerre fizetni, de mivel a biróság méltányossági alapon igy állapította meg, egyszerűen nem fizeti meg a vételárat, hanem ő,aki gazdag, igénybe veszi azt az előnyt, ami tulajdonképen a szegény ember kiváltsága. (Szabó István (nagyatádi) földinivelésügyi minister : A gazdag ember nem kap földet !) Mindezek az intézkedések semmi másra nem jók, mint hogy abszolúte összezavarják a tiszta fogalmakat. ( Ellentmondások jobbfelől.) Mindezek az intézkedések... (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister közbeszól. — Zaj.) Nagyon jól tudhatja a minister ur, hogy ilyen közbeszólásokkal engem arról a bizonyos egyenes és tiszta útról nem lehet leteríteni. Nekem adott az Isten annyi észt, hogy látni tudjak vele és hogy el tudjam olvasni, ami előttem van. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Megis hajlom előtte, de elfogultságot is adott.) Megvárom a szónoklat befejezését, minister ur. (Horváth Zoltán : A minister urnák is szabad közbeszólni!) Amint nem kivánom a minister úrtól, hogy az én eszem szerint gondolkozzék ... (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister;