Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-238
4 nemzetgyűlés 238. ülése 1924. fér az is, hogy az egyiktől egyszerűen elveszünk valamit s azt a másiknak odaadjuk. Ez sokak szerint a modern agrárreformmal is öszszefér, annak dacára, hogy az a párt, amely elsőidben hangoztatta az agrárreformot, — annak idején — amint azt az előttem felszólalt t. képviselőtársam igen alaposan fejtegette — egészen más jogi elveken épült fel. Itt legyünk tisztában azzal, hogy vagy áll az, amit a minister nr mondott, hogy ő ma is azon az alapon van, amelyen akkor állott, vagyis a teljes kártalanítás elve alapján vagy nem; ha áll akkor ne frázisozzuak, mert a gyakorlatban a méltányosság nem ezt fogja eredményezni. Én azonban tanúja vagyok annak is, hogy a foldmivelésügyi minister tir a bizottsági tárgyaláson, ahol én elsőizben fejtettem ki ag'gályaimat ezen uj, jogi elvi szemponttal szemben, felszólalt és azt mondta: El kell venni, az^ egyes biróságok és a Curia kezéből az ármegállapítást, mert ezek magas árakat állapítanak meg. Fel is emiitett egy példát, mely^ szerint Miskolc mellett egy négyszögöl ellenértékét — azt hiszem — harmincezer koronában állapították meg. Egészen pontosan már nem emlékszem erre, de a foldmivelésügyi minister ur bizonyára tudja, hogy miről van szó. Akkor ő ezt az ármegalh jutást lehetetlennek tartotta és borzasztó sérelmesnek találta azt, hogy a város közelében fekvő, a jövő szempontjából mindenesetre előbb utóbb számításba jövő területnél a bíróság forgalmi értéket vett figyelembe és magas árat állapított meg. Én akkor figyelmeztettem a foldmivelésügyi minister urat, hogy csináljon más számítást, és hogy ennek a területnek értékét ne koronában, a pénzügyminister ur által örökösen ígért, de mégsem stabil koronában számítsák, hanem inkább a tojás akkori piaci árát hozzák összhangba a földterület árával, mert mégis bizonyos összfüggés van az agrártermény és a földterület ára között. Akkor azután a békebeli árakhoz viszonyítva az annyira perhorreszkált curiai határozat nem lett volna olyan nagyon megtámadható. Egyáltalán, nem tartom helyesnek, hogy egyfelől azt mondjuk: igen. az árak mehetnek a végtelenségig, a másik oldalon azonban, amikor, valakinek jól esik vagy használ, nyomunk egyet a jogon és azt mondjuk, hogy: itt pedig méltányosság alapján dolgozunk. Nem akarok mélyebben belebocsátkozni az ármeg'állapitás problémájába, ebbe a közgazdasági kérdésbe, amely oly nagy vitákra adott okot a tudományban és a publicisztikában. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Csak arra az egyszerű tényre akarom felhívni mindenki figyelmét, hogy szabad forgalom esetén az az áralakulás, amely létrejött, többé-kevésbé mégis megnyugtatja az összes érdekelteket. Ha épen mi mennénk ebbe bele, akkor olyanok kezébe adnók a döntést, akik még megfelelő szakértelemmel sem mindig rendelkeznek, mert hiszen az uj elvi álláspont az volna, hogy nem szakértő bírák döntenek, hanem szakértők meghallgatásával, ami végeredményében, azt hiszem, mégis mást jelent. Az eredeti álláspont alapján ugyanis azok a birák a vegyes bírósággal szavaznak is, mig ellenben most a javaslat szerint a szakértők csak meghallgatandók. Tehát az a biró döntene, aki — amint az itt nagyon sokszor meg lett állapítva. és azt hiszem, a tényeknek megfelelőleg — sem K«.FLO xt. évi február hó 12-én, kedden. 339 kellő érzékkel nem bir mindig a gazdasági dolgok iránt, sem kellő szaktudással nem rendelkezik a kérdések elbírálására. Most a dolog az OFB-hoz menne, ahova a javaslat indokolása bizonyos általános irányítást, tehát nem tisztán jogi szempontokat, hanem inkább politikumot óhajtana belevinni. Hiszen mást nem jelenthet az, mikor az indokolás aat mondja (olvassa): »holott a törvény végrehajtását egyszerűsítené és méltányossági célzatainak általában érvényrejuttatását szolgálná az, ha a földbirtokreform keretébe tartozó minden vitás kérdés, tehát az anyagi kérdések is az OFB, mint a törvény végrehajtására hivatott szakbiroság elé utaltatnának.« Hogy az anyagi kérdés mennyiben utasítandó okvetlenül az OFB-hoz, ezt belátni nem tudom, mert hiszen az OFB egész más szempontokból intézi ezt a kérdést, az általános földreform szempontjából, amelynél abszolúte irreleváns, hogy most a néhány százezer hold birtokkal rendelkező Észt erházy-h itbozomáu nyal szemben az egyik igénylő véletlenül olyan hadirokkant vagy hadiözvegy, akinek a magyar állam a mai viszonyok között olyan gyönyörű megélhetést biztosit, hogy igazán szégyenteljes. (ügy van! Upy van 1 , a baloldalon.) de amiből viszont mégsem következik az, hogy most pont ennek az egynek az ármegállapitása más alapon történjék, mint annak a 2—5, esetleg 15 holdas igénylőnek. Ebből olyan kaotikus állapotok jönnének ki, hogy minden bírónak, aki sztrikte, komolyan akar dolgozni, mérlegelnie kellene minden egyes igénylőnek egyéni helyzetét, viszonyait, személyes tulajdonságait; ezzel szemben A T izsgálni kellene a megváltást szenvedőnek viszonyait is minden tekintetben, és még ha itt látszólag a méltányosság^ alapján dolgozna is a biró. még akkor sem jól dolgozna, mert akkor tulajdonképen az eredeti törvény alapelveivel és a novellával is ellentétbe jönne. Hiszen mi mégis azon az állásponton állunk, hogy sern egyéni igény, sem egyéni jogcím, sem pedig egyénnel szemben teljesítendő áldozat nincsen, hanem itt tulajdonképen az állam vált meg mint olyan, csak a kivitel megkönnyitése szempontjából akarják most az államot kiküszöbölni. De végeredményében a helyzet mégis az volna, hogy a magvar állam áll szemben egy a megváltási szenvedővel azért, mert ő földreformot akar csinálni. Itt az vonul minden szakaszon keresztül, hogy a magyar állam, rosszabb anyagi viszonyok között lévén, mint a legtöbb igénylő, és általában még rosszabb fizető lévén, szabadulni óhajt minden tehertől és itt olyan tessék-lássék, jogilag abszolúte nem alaposan megkonstruált szabályokat létesít. Már most esetleg az a biró arra az álláspontra helyezkedik a törvény eredeti intenciója értelmében, hogy ö a méltányosságot a megváltást szenvedő és a magyar állam szempontjából bírálja, mert ez is teljesen szabad birói kognició tárgya lehet és ebben az esetben megint egészen más eredmények fognak majd napvilágot látni vagy látnának napvilágot, mert remélem, hogy az utolsó pillanatban talán elállnak ettől, annak ellenére, hogy a foldmivelésügyi minister ur annyira azonosítja magát ezzel a méltányossági kivétellel. Azt hiszem, annyira nincs talán meg az egységespárt presztízse megnyirbálva a végeken és a széleken, hogy szükséges volna ilyen méltányossági flastromot odacsapni, és azért, mert a múltban elmulasztottuk a kisemberek és a törpebirtokosok javára szolgáló 47
