Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-238

340 A nemzetgyűlés 238. ülése J.-924. évi február hó 12-én, kedden. igazi agrárpolitikát követni, most odadobjunk egy kicsit olyan hordószerii méltányossági elvet, amely azok szerint is, akik ezt védik, semmiképen sincsen ellentétben az eredeti törvényben lefektetett teljes kártalanítási elvvel. Ha egy — mert a politikus nagyon sokszor mindenre képes (Derültség.) — jogász konstruálja azt, hogy itt ennek a két elvnek összetétele és az életben való gyakorlati érvényesítése esetében valami rendes, észszerű olyan dolog fog általánosságban megjelenni, ami az eddigi törvénynek is megfelel, megfelel annak a kenetes »méltányossági« szónak is, akkor én tényleg meghajlok annak az embernek nagy tudása és előrelátó képessége előtt. Azt hiszem azonban, hogy itt egészen másról van szó. Nagyon sokan, akik kodifikálnak, nem szoktak a dolog mélyére hatolni és lalán azok is, akik ezt az egész szakaszt kodifikálták, hallottak valamit — hogy ugy mondjam — harangozni, hogy itt ujabb elvek kezdenek érvényesülni a magánjog terén a méltányosság szempontjából, hogy a méltányosság' már helyet foglal a polgári törvénykönyv tervezetében is, helyet foglal a svájci törvényben is az, hogy a bírónak joga van a méltányossági elvet figyelembe venni, a kötelmi jogviszonyok esetén. Az egyik eset pl., ahol itt a méltányosságra szoktak hivatkozni, az, amikor a beszámithatatlanok vagy a gyengeelméjüek kárt okoznak és annak ellenére, hogy itt vétkességről nem beszélhetünk, mégis méltányossági sérelem nélkül az adott viszonyok között esetleg kártérítésre lehet őket kötelezni, még pedig az általános magánjog szerint azért, mert méltánytalan volna, hogy esetleg egy szerényebb viszonyok között levő emberrel szemben olyan egyén, aki egyébként nem vonható teljesen felelősségre szerencsétlen fogyatkozásánál fogva, a konstruált jogi felelősség alól kibújjék, hanem csak igenis méltányosabb, ha az általa okozott kárnak ellenértékét ő viseli, mintha a másik viselné, aki talán igazán csak szenvedő alany. Itt az általános joafejlődés szerint még néhány kötelemnél a méltányossági elvek jönnének be, pl. abba a javaslatba is, amelyet az igazságügyminister ur beterjesztett és visszavont a fogadósok felelősségéről stb. De nem akarok a tárgytól eltérni, csak a nemzetgyűlés figyelmét akartam felhivni arra, hogy egyes kötelmek esetén, ahol a gazdasági életben merültek fel olyan esetek, hogy két különböző vagyoni érdekről volt szó és az egyik a másikat megsértette, az előbbi, ha jogilag nem is, minthogy az a gazdasági elveknek jobban megfelelt, restitutio in integrum-rä köteleztetik és ezáltal a vétkességi elv nélkül is kártérítésre kényszeríttetik. De épen ebben az esetben is a méltányosságra való hivatkozás in integrum restitutio-t akar végeredményben, vagyis azt, hogy ami érdeksérelmet szenvedett, az részesüljön ellenértékben, ne pedig megfordítva. Amint ebbe a javaslatba bele akarják hozni, hogy pont annak az érdeknek kárára, amely úgyis sérelmet szenvedett, gyakorolják a méltányosságot. Hiszen az eredmény az volna — ha elvileg a teljes kártalanítás elvének alapján állunk, — hogy akkor csak lefelé lehetne alkudni, vagyis azokban az esetekben, amikor mindig... (Csontos Imre: Csak becsületes árért!) Becsületes árért, abban egyetértünk. (Csontos Iliire: De mégis annyit beszélünk, hogy a fele, elég volna. Ez az igazság. Nem adnánk egy sukkot a szegényeknek !) Az az elv, hogy mindig a szegény-' nek van igaza, ép ugy demagógia volna, mint az az elv, hogy mindig a gazdagnak van igaza. Vannak született ügyvédjei a gazdagoknak, — ilyen az élet, ez volt a rómaiak idejében is, Csontos képviselőtársam, — akik mindig a, gazdagot védik és vannak, akik mindig a szegényt védik. Az én elvem az, hogy azt kell védeni, akinek igaza van, mert nagyon sokszor a gazdagnak sincs igaza, de mindig a szegénynek sincs igaza. Különösen nincs igaza a szegénynek akkor — és ezt megmondtam kint, de megmondom bárhol is —, amikor a kérdés zsebre megy és valaki anélkül, hogy ellenszolgáltatást adna, valamit igényel. (Csontos Imre: A lövészárokban életre nient a játék, százezrek életére!) A lövészárokban én is ott voltam, nem tudom, Csontos képviselőtársam ott volt-e. (Varsányi Gábor: Bizonyosan ott lett volna, ha lehetett volna, de koránál fogva nem lehetett!) Én. Olyat is tudok, aki hatvan éves kora ellenére, mint önkéntes elment a harctérre és ott maradt, de nem beszélek anynyit róla. (Varsányi Gábor: Ez se tartozik a novellához! Gyerünk a tárgyra! Ad rem!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas Tibor: Nem tértem volna rá ismét erre a kérdésre, amelyet annak idején az általános vitánál már felemlítettem, de tekintettel arra, hogy itt olyan közbeszólás történt, amely azt mutatja, hogy még mindig kisért ennek a kérdésnek demagóg szempontok szerint való beállítása, ismételni vagyok bátor, hogy »a lövészárok alapján való igénylés« hangoztatása nagy igazságtalanság egy másik társadalmi osztállyal, az ipari, a városi munkássággal szemben. Nem akarok itt városvédőnek felcsapni, de az igazság az, hogy nagyon sok ipari és egyéb munkás, akinek eszébe se jut földet igényelni, nagyon sok cselédsorsban lévő^ ember, ép oly becsületesen megtette kötelességét a háborúban, de azért soha eszébe nem jut, hogy amit annak idején becsülettel megtett, azt most modern alapon pénzre változtatva, agrárreform-demokrácia formájába öntse. Ha erről van szó, legyünk igazságosak az ipari munkássággal, a városi munkássággal szemben, legyünk igazságosak mindenkivel szeimben. (Rassay Károly : Legyünk is !) Azt hiszem, a középosztálynak^ is volna itt olyan váltója, amelyet prezentálhatna a magyar állammal szemben : nemcsak anyagi váltó, hanem olyan váltó, amelynek azért kellene beváltásra kerülnie. mert ha be nem váltatik, annak levét előbb-utóbb mindenesetre a magyar kultúra issza meg. Márpedig magyar kulutra nélkül végeredményben a magyar gazdaság rendes üzeme sem képzelhető el. Mindenesetre teljesen, lehetetlennek tartom, hogy valaki azt kívánja magáról, hogy komoly embernek tartsák és azután arra vonatkozólag, ami az alaptörvényben van, hogy egyéni jogcímek nem léteznek, hanem van általános szempont, azt kivan ja... Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy nein az egyéni jogcímekről van szó ebben a bekezdésben, hanem a váltságösszeg megállapításáról. Kérem a képviselő urat, méltóztassék magát ehhez a kerethez tartani. (Cserti József: Ez bevezetés volt. Most tér csak rá!) Farkas Tibor: Meghajlok az elnök ur figyelmeztetése előtt, csak azt ajánlom a nemzetgyűlés figyelmébe, hogy két birói gondolkozáshoz szokott ember — mert az alelnök ur egyébként egész életében mint bíró működött