Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-238
A nemzetgyűlés 238. ülése 1924. évi február hó 12-én, kedden, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Pesthy Pál elnöklete alatt Apgyai : A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920 : XXXVI. to. kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ölés . idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Szabó István (nagyatádi), Nagy Emil. (Az ülés kezdődik 11 óra 50 perckor.) (Scitovszky Béla elnöklete alatt.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bar tos János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Hebelt Ede jegyző ur, a javaslat elíen felszólalókat jegyzi Bodó János jegyző ur. Napirend szerint következik a földbirtoknovelláról szóló törvényjavaslat (írom. 304, 327) részletes tárgyalása és pedig a 13. | első bekezdésének folytatólagos tárgyalása. Gaal Gaston képviselő urat illeti a szó. (Farkas Tibor szólásra jelentkezik.) Milyen eímen kíván a képviselő ur szólani! Farkas Tibor: A tanáeskozóképesség megállapítását kérem, mert ilyen fontos kérdés tárgyalásakor az ország, azt hiszem, nagyobb érdeklődésre tarthat számot, mint aminőt itt tapasztalunk. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az ország érdeke az volna, hogy minél előbb törvény legy r en a javaslatból. — Cserti József: Bizony-bizony, lehetett volna is, ha jó lett volna az eredeti törvény!) A tisztelt Nemzetgyűlés tanácskozásképes lévén, felhívom Gaal Gaston képviselő urat, hogy elhalasztott felszólalását szíveskedjék meg'kezdeni. Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Az előttünk fekvő szakasz első mondatát elfogadom. A szakasz első mondata utáni részében foglalt, többi intézkedéseire vonatkozólag azonban, az egész további szöveggel szemben törlési javaslatot fogok beterjeszteni, amit a magam részéről a következőkben indokolok: Ez a szakasz az eredeti törvény ama intézkedését, amely a megváltást, vagy elővételt szenvedő tulajdonosok teljes kártalanítását imperative kimondja, megsemmisíti, vagy — hogy precizebben fejezzem ki magamat — labilissá, bizonytalanná teszi, és teljesen a bíróságra bízza annak megállapítását, hogy micsoda értéket állapítson meg, és pedig nem arra a bíróságra, amelyet az eredeti javaslat a veNAPLó XX. gyes bíróság alakjában kijelöl, amely minden ilyen a kisajátítás jogkörébe eső intézkedésnél intézkedni hivatott, hanem rábízza az OFB-ra, rábizza pedig olyan irányítással, amely a 44. § határozott, strikt, félreérthetetlen intézkedéseinek teljesen ellentmond. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ha az eredeti törvény az 1920: XXX VT. te. 44. §-át el méltóztatnak olvasni, az egész világosan és határozottan megmondja a következőket (olvassa): »A megváltás árát a tárgyaló-bizottság- által foganatosított becslés s az általa beszerzett egyéb adatok alapján akkép kell megállapítani, hogy az érdekeltek az ingatlannak a megváltási ár megállapításakor meglévő teljes értékét kapják kárpótlásul«. Ez a szöveg megfelel annak a programmnak, amely annak a pártnak programmja volt, amely ezt a törvényt megalkotta; megfelel azoknak az intencióknak, amelyek mellett mi annak idején a földbirtok helyesebb megoszlásáról szóló törvényt meghoztuk. Ez egy világos, félreérthetetlen, határozott, imperativ intézkedés, melynek szavai mögé nem bújhat semmi néven nevezendő olyan szándék, amely akár méltányossági, akár méltánytalansági, akár más szemponttokból a törvény tiszta, egyenes, határozott intencióit bármi tekintetben is érintené. Ezzel szemben a jelenleg előttünk fekvő 13. § arra utasítja az OFB-ot, mint eljáró biróságot, hogy a méltányossághoz képest állapítsa meg az elveendő ingatlanok értékét, utal ugyan a 44. §-ra, de csak annyiban, hogy annak is lehető figyelembevételével kívánja ezt: azonkívül kimondja ez a szakasz azt is, hogy a földhöz juttatandóknak módjukban f legyen a vált ságárat hosszú időtartamon át, évi egyenlő részletekben törleszteni; az eddigi eljárásnál szokásos becslési eljárástól eltérőleg, — hol tudvalevőleg a megváltást szenvedő is odaállíthatta a maga becsüsét, és a maga jogos érdekeit kellőképen védelmezhette, — a szakasz ezt az eljárást megszünteti, kimondja azt, hogy két kinevezett megesketett becslő fogja ezentúl a becslési munkálatokat végezni, ez a szakasz azt is, hogy a 23. § alapján történő eljárásnál pedig a. bíróság köteles ahhoz alkalmazkodni, hogy azok, akik ezen szakasz alapján vesztik el birtokaikat, a megváltás során nyereséghez semmi körülmények között se juthassanak. T. Nemzetgyűlés! Az általános vitánál már 46
