Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-238
Ä32 r A nemzetgyűlés 2B8. ülése 1.924. évi február íió 12-én, kedden. voltam bátor azt az állítást megkockáztatni, bogy a novella letér a magántulajdon elvéről; letér arról az elvről, liogv ba közérdekből, közcélból valakitől valamit elveszek, ezzel szemben a legteljesebb kátéritéssel tartozom, ami minden kisajátítási eljárásnak is az alapelve. Állítottam, hogy a novella letér erről az elvi álláspontról ; állitottam azt, hogy a novella letért arról a programúiról, amelyet a többségi párt az egységespárt hirdetett, vallott, amelynek alapján örvényeket hozott; áHitotam továbbá, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, azt is, hogy a novella intézkedései — különösen ez a szakasz — eltérnek attól a programúitól, amelyet az én mélyen tisztelt vezérem, a kisgazdapárt volt elnöke és vezére, nagyatádi Szabó István, akár hivatalos megnyilatkozásaiban. (Szilágyi Lajos: Most ráolvassák!) akár népgyűlésen hirdetett, akár pedig velem való személyes, barátságos beszélgetéseiben erről a kérdésről vallott. Én szeretek bizonyítani. Soha sem állitok olyan dolgokat, amiknek bizonyítékát legalább is legbensőbb meggyőződésemben magamban ne hordanám. Az általános vitánál nem kívántam kiterjeszkedni a bizonyításnak azokra a részleteire, amelyeket elengedhetetlennek tartók, de itt, amikor magáról a szakaszról van szó és egy nagy elvi kérdésnek eldöntéséről, itt már nem zárkózhatom el az elől, hogy azokat az állításokat, amelyeket az általános vita alkalmával hangoztattam, kézzelfoghatólag és ugyanazoknak a tényezőknek megnyilatkozásaival bizonyítsam, akik ebben a kérdésben az alaptörvény megalkotásánál döntöttek és akik az alaptörvény megalkotásának nagy elvi alapjait lerakták. Arról nem akarok írásos dokumentummal szolgálni, hogy sem az egységes párt programjában, sem az egységes párt elődjének, a kisgazdapártnak programjában soha sem fordult elő az, hogy teljes kártalanítás nélkül akarták volna bárkinek tulajdonát elvenni. Ellenkezőleg, mind a két programban expressis verbis bennetalálható volt az, hogy ezt a különben nagyon szükséges és fontos reformot a legteljesebb^ kártalanítással, a polgári állam alaprendjét képező magántulajdon legteljesebb tiszteletbentartásával kívánják megvalósítani. Ami azt illeti, hogy az alaptörvény 44. %-& milyen alapelvek és intenciók szerint alkottatott meg annak idején ugy, ahogy a nemzetgyűlés megalkotta, arra vonatkozólag- a legkompetensebb maga az 1920: XXXVI. tc.-nek erre a szakaszra vonatkozó indokolása. Leszek bátort ezt a mélyen tisztelt Nemzetgyűlésnek a legrövidebben, csak a lényeges pontokra szorítkozva, felolvasni. Az alaptörvény 44. §-ának indokolása ugyanis a következő fontos elvi kijelentéseket teszi (olvassa): »Ez a szakasz azt a fontos elvet mondja ki, hogy a megváltási ár a meglévő teljes értékért adjon kárpótlást.« Méltányosságról, haszonkizárásról, ilyen dolgokról az indokolás nem beszél. De tovább megyek. Azt mondja az indokolás (olvassa): »Ennél a teljes értékmegállapitásnál figyelemmel kell lenni az ingatlan hozamára, továbbá a már teljesített gazdasági munkára, a vetésre, az esetleg lábon álló termésre stb. is.« Az indokolásnak ebből a részéből világosan kitetszik, hogy még messzebb megy a tulajdonkénen! ingatlan értékelésének szükségességénél, mert még azt az elvet is lefekteti, hogy az ingatlanon létesített bárminemű befektetések és munkálatok is értékelés tárgyát kell, hogy képezzék. Azt mondja továbbá az indokolás (olvassa): »Az állam megváltási jogánál tudvalevőleg abból indultunk ki. hogy az tulajdonképen egy különlegesen szabályozott kisajátítási jog. A kisajátításnál a teljes kártérítést adja meg az állam a kisajátítást szenvedőnek. Ugyanettől nem térhetünk el a megváltásnál sem. Nemcsak azért, mert ez az igazságos és a magántulajdon rendszerének tiszteletben tartása mellett egyedül lehetséges álláspont, hanem azért is, mert ezt a gazdasági viszonyok igy követelik. Az ország mai helyzetében ugyanis különösen fontos az, hogy a földnek és az ahhoz tartozó dolgoknak az értéke a többi tárgyakhoz képest ne csökkenjen. Hiszen ma az országnak úgyszólván a földbirtok az egyetlen igazi reális \ T agyona, ami különösen külföldi viszonylatokban lép előtérbe. Pénzviszonyaink rendezése is kapcsolatban áll a föld értékével; és mert a föld területe egyúttal az állam területe is, közérdek az, hogy a föld értékét mesterséges intézkedésekkel le ne szorítsuk. De nincs szükség a megváltás árának erőszakos leszállítására a földhöz juttatandók szempontjából sem. Ezeknek legnagyobb része, különösen a törpe- és kisbirtokosok, elég tőkeerősek ahhoz, hogy a föld valódi árát megfizessék. Ugyanez áll az igazán érdemes törekvő gazdasági munkásokra nézve is. Hiszen közérdekből úgyis csak azoknak akarunk földet adni, akik azt vagyoni erejüknél fogva képesek is kellőleg megművelni.« Tovább pedig azt mondja az indokolás (olvassa): »A hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák és általában azok, akik becsülettel tettek eleget katonai szolgálatuknak és éppen ezért nem tudtak tőkét gyűjteni, nem egyoldalúan, a földbirtokososztály terhére, hanem az állam valamennyi polgárának terhére részesitendők bizonyos könnyítésekben, hiszen ők nemcsak a földbirtokot védték, nemcsak ezért hai'coltak.« Ennek az indokolásnak minden szavát magamévá teszem. Ennek az indokolásnak alapján hozta meg a nemzetgyűlés annak idején az 1920 : XXXVI. te 44. §-át, azon az alapon állván, hogy egy polgári államban senkinek magántulajdonát teljes kártalanítás nélkül elvenni senkinek joga nincs. Meghoztuk abban a meggyőződésben is, — ezt éppen az indokolás bőven kifejti, — hogy még a földhöz juttatandók szempontjából sincs semmi ok arra, hogy ettől az állam alapját képező jogelvtől balra vagy jobbra eltérjünk. Azt mondja továbbá az indokolás a 45. §-sal kapcsolatban, ahol a kiegyenlítés módjáról beszél (olvassa): »Ilyen esetben a legelemibb méltányosság követelménye az, hogy ha már elvesszük az illetőtől egyedüli földbirtokát, legalább olyan alakban bocsássuk rendelkezésére az ezért adott ellenértéket, hogy azt a legkönnyebben fektethesse be ismét haszonhajtó vállalatba.« Kérdezem, hogy ezzel az indokolással, ezzel a felfogással össze lehet-e egyeztetni, kongruens-e vele az az intézkedés, amelyet a novella 13. §-a behoz, amely lehetővé teszi ezekkel a határozott, fix és minden tekintetben jogelven felépülő szempontokkal szemben a méltányossági, haszonelvonási, teljesítési lehetőségekre való hivatkozást, felborítva ezzel azt a jogelvet, amely az alaptörvényben le van féltetve, hogy a tulajdonos vagyona »teljes kártalanítás« nélkül el nem vehető. Én a magam részéről sohasem haboztam kijelenteni, hogy mindazt, ami jogelven épült, s ami az eredeti törvényben — araint méltóztatnak látni — klasszikus tömörséggel van lefektetve,
